Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 12 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2012&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten addig figyelmeztet, amíg csak lehet. Jézus földi szolgálatának végéhez közeledett és még nem sikerült megértetnie a zsidó nemzettel, a farizeusokkal és az írástudókkal, hogy ha nem változnak meg Isten másnak adja a neki szánt előjogot és feladatot. A szőlőművesekről szóló példázat is egy ilyen próbálkozás, egy utolsó próbálkozás volt Isten részéről. A hallgatók meg is értették, de nem a saját hozzáállásukon akartak változtatni, hanem azon igyekeztek, hogy megöljék Jézust.
2. Miközben Isten az utolsó erőfeszítéseket teszi, Sátán is összeszedi erejét és még megpróbálja Jézust tőrbe csalni és legyőzni. A farizeusok és írástudók voltak az eszközei ebben. Összeszedték legjobb tudásukat és a legnehezebb próba elé állították Jézust, hogy legyőzzék. A legnehezebb kérdéseiket gyűjtötték össze, amelyeket ember még nem tudott megoldani. Ezek voltak a kérdések: szabad-e a császárnak adót fizetni? Úgy gondolták, hogy erre nem lehet jó választ adni, de meglepődtek, amikor Jézus tudott jó választ adni. Aztán ott volt a Saddeceusok kérdése a feltámadással kapcsolatosan: Van-e jó válasz arra a kérdésre, hogy kinek lesz a feltámadáskor a felesége az az asszony, aki hét férfinak volt a felsége? Jézusnak erre a kérdésre is volt jó válasza. Azt a kérdést sem tudták eldönteni a zsidók, hogy melyik a legnagyobb parancsolat. Jézus erre is válaszolt. Sátán erőfeszítései kudarcot vallottak.
3. Isten tudja igazából, hogy mi a fontos. A farizeusok arra gondoltak, hogy a törvénynek és a szabályoknak a betartása a fontos, ezért gyártottak is maguknak sok szabályt. Jézus nem mondta, hogy a szabályok nem fontosak, de rávilágított a dolgoknak egy olyan oldalára, amire nem igazán gondoltak, éspedig a kapcsolati oldalára, hogy szeressék Istent teljes szívükkel, teljes lelkükkel, teljes erejükkel és embertársaikat, mint önmagukat. A gépies engedelmesség és kötelességteljesítés nem ad semmi örömet és megelégedettséget és nem vonzó az emberek számára. Az embereknek igazi közösségre és igazi odaszánásra van szükségük.
4. Az isteni szeretet mindent odaad. Isten mindent odaadott az ember megmentéséért. Valaki azt mondta, hogy Isten zsebei üresek maradtak, mert mindet odaadott az emberért, és amikor már semmije sem volt, amit odaadhatott volna, akkor önmagát adta oda teljesen és visszavonhatatlanul a Fiában. A szegény özvegyasszony Isten jellemét és hozzáállását tükrözte. Amikor odaadta az adományát, zsebei üresek maradtak, már semmilye sem volt, amit még odaadhatott volna.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem szűnik meg szolgáit küldeni az emberek megmentéséért
b. aki a saját Fiát sem kímélte, csak azért, hogy megmentse az emberiséget
c. aki nem akarja, hogy Neki adjuk, ami a császáré, és a császárnak adjuk azt, ami az Övé
d. aki az élők Istene, mert fel fogja támasztani azokat, akik az Övéi voltak, de meghaltak
e. aki szeretetet vár és nem áldozatot
f. aki nem szereti a képmutatást és mások megkárosítását
g. aki az adományok mögött látja a szívet és az indítékokat, és nem tudja elfogadni a rossz indítékból származó tetteket és adományokat
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te erőfeszítéseid érjenek el sikert az életében, és ne a Sátán erőfeszítései! Adjad, hogy hálás legyen mindazért, amit neki adtál és azért, ahogy hozzá viszonyulsz, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 61-62. fejezet
61. fejezet – ZÁKEUS (1. rész)
Lukács 19:1-10.
Útban Jeruzsálem felé Jézus "bemenvén, általméne Jerikón" (Lk 19:1). A Jordántól néhány mérföldnyire, a völgy nyugati szélén - amely itt síksággá szélesedik - terül el a város gyönyörű, termékeny trópusi zöld növényzet közepette. Pálmafáival, élő forrásokkal öntözött gazdag kertjeivel smaragdként csillogott a mészkő-dombok és kopár szakadékok ölén, melyek Jeruzsálem és a síksági város közé ékelődtek.
Az ünnepekre jövet sok karaván haladt át Jerikón. Érkezésük mindig ünnepi esemény volt, de most fokozottabb érdeklődés tartotta izgalomban az embereket. Tudták, hogy a galileai Rabbi, aki nemrég életre hívta Lázárt, a sokaságban menetel. Noha elterjedt a suttogás a papok összeesküvéséről, a tömeg alig várta, hogy kifejezhesse hódolatát iránta.
Jerikó ősidőktől a papok számára elkülönített város volt, ez idő tájt rengeteg pap élt ott. A város lakosságát azonban a tarkaság jellemezte. Jelentős csomópont lévén, római tisztviselők, katonák, különböző égtájak felől jött idegenek fordultak meg itt, a vám begyűjtésének lehetősége miatt pedig számos vámszedő telepedett le.
Zákeus, "a fővámszedő", zsidó volt, akit polgártársai megvetettek. Rangja és vagyona gyűlölt hivatásának jutalma volt. A vámszedő név egyet jelentett az igazságtalansággal, zsarolással. A gazdag vámszedő teljességében mégsem volt egy érzéketlen csaló, mint amilyennek tartották. A világias és büszke magatartás mögött egy isteni befolyásra érzékeny szív rejlett. Zákeus hallott Jézusról. Annak híre, aki oly kedvesen, udvariasan bánt a számkivetett osztályokkal, széltében-hosszában étterjedt. A fővámszedőben vágy ébredt a jobb élet után. Keresztelő János a Jordánnál prédikált, mindössze néhány mérföldnyire Jerikótól, és Zákeus hallotta a felszólítást a bűnbánatra. A vámszedőknek szóló tanítást: "Semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett" (Lk 3:13), látszólag nem vette figyelembe, de az befolyásolta gondolkodását. Ismerte az Írásokat, és meg volt győződve róla, hogy helytelen gyakorlatot folytat. Most, amikor közvetítették számára a Nagy Tanító szavait, úgy érezte, Isten szemében bűnös. Mégis, amit Jézusról hallott, az reményt gyújtott szívében. Számára is lehetséges a bűnbánat, az élete megváltoztatása, hiszen nem vámszedő-e az új Tanító egyik leghűségesebb tanítványa is? Zákeus azonnal követni kezdte a meggyőződést, mely hatalmába kerítette, s elkezdte kártalanítani azokat, akikből hasznot húzott.
Ily módon már kezdett visszafelé haladni az úton, amikor elhangzott a hír, hogy Jézus megérkezett Jerikóba. Zákeus mindenáron találkozni akart Vele. Kezdte felismerni, milyen rögös ösvény áll előtte, ha vissza akar fordulni a rossz útról. Félreértik, gyanakodva, bizalmatlanul fogadják a hibái kijavítására irányuló erőfeszítést - ezt nehéz volt elviselni. A fővámszedő annak arcába akart nézni, akinek szavai reményt költöztettek szívébe.
Az utcák zsúfoltak voltak, és Zákeus alacsony termete miatt semmit sem látott az emberek feje fölött. Senki sem engedett utat neki, ezért egy kicsit előreszaladt, megelőzte a sokaságot. Egy terebélyes koronájú fügefa hajlott az út fölé, s a gazdag adószedő felmászott rá, olyan helyet keresett magának a lombok között, ahonnan áttekintheti az alatta elhaladó menetet. A tömeg közeledett, elvonult alatta, s Zákeus sóvár szemmel figyelte őket, hogy észrevehesse, akit látni vágyott.
A papok, írástudók zajongása, a sokaság üdvrivalgása felett Jézus szívéig hatolt a fővámszedő kimondatlan vágya. Hirtelen, éppen a fügefa alatt megállt a csoport, a társaság előtt és mögött haladók elcsöndesedtek, s fölnézett Valaki, akinek pillantása olvas a lélekben. A férfi a fügefán szinte nem hitt a fülének, amikor e szavakat hallotta: "Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom" (Lk 19:5).
A sokaság félreállt, és Zákeus, mintha álomban járna, mutatta az utat háza felé. Az írástudók mogorva arcot vágtak, elégedetlenül és megvetően morogtak: "Bűnös emberhez ment be szállásra" (Lk 19:7).
Zákeust lenyűgözte, ámulatba ejtette, elnémította Krisztus szeretete és kegyelme, hogy lehajolt hozzá, méltatlanhoz. Most a szeretet és a ragaszkodás újonnan megtalált Mesteréhez fordulva megnyitotta ajkát. Nyilvánosan akart bűnvallomást tenni, bűnbánatra jutni. {DA 554.2}
A sokaság színe előtt "Zákeus [...] előállván, monda az Úrnak: Uram ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe. {DA 555.1}
Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia" (Lk 19:8-9).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés