Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 14 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2014&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2014&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten enyhíti a szenvedést, még szombaton is; főleg szombaton. A vízkóros testében felgyülemlik a víz, aminek következtében légszomj lép fel, így a beteg nagyon szenved. Egy ilyen beteggel találkozott Jézus egy szombaton, akit meg is gyógyított. Jézus nem akarta, hogy ez az ember tovább szenvedjen. Azt akarta, hogy egy pozitív tapasztalata legyen szombaton, mert a szombat egy különleges nap, amelyen Isten különleges ajándékokat ad.
2. Istent gyakorlati tanácsokkal is ellát. Jézus nem szeretné, ha megalázó dolgok történnének velünk, mert tudja, hogy az milyen kellemetlen, ezért tanácsot ad annak elkerülésére. Az esik nagyot, aki magasra kapaszkodik. Ezért ajánlja Jézus az alázatosságot.
3. Isten igazi jótékonykodásra bátorít. Az nem jótékonykodás, ha visszaadják. Az a jótékonykodás, amikor remény sincs a visszaadásra.
4. Isten nem tud mit kezdeni a kifogásainkkal. Isten szép és jó dolgokat készített nekünk, de a kifogásaink miatt nem lehetnek a mieink. Isten finom vacsorát készít, de aki a kifogásokat keresi, nem fogja megkóstolni azt.
5. Isten helyes értékrendet vár el tőlünk. Isten nem akarja, hogy gyűlöljük szüleinket vagy házastársunkat. Ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy nem azt választjuk, hanem a másikat. Nem azt helyezzük az első helyre, hanem a másikat. Istent mindenek elé és mindenek fölé helyezzük.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki együtt érez velünk szenvedéseinkben és olyan hamar meg szeretne szabadítani ettől, amilyen hamar csak lehet
b. aki a szombatot a szenvedés enyhítésére adta
c. aki kihúz bennünket a kútból
d. aki megtanít az alázatosság értékes leckéjére
e. aki önzetlen jótettre ösztönöz
f. aki óv a mentegetőzés és a kifogáskeresés veszélyétől
Ima éretted: Istenem, kérlek, óvd meg az olvasót a mentegetőzés és a kifogáskeresés bűnéből, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet
65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (5. rész)
Jézus az összes jelenlevőhöz intézte kérdését, de a papok és vezetők válaszoltak: "Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; - mondták - a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében" (Mt 21:41). A szószólók először nem vették észre, kire vonatkozik a példázat, most azonban látták, hogy önmaguk felett mondtak ítéletet. A példázatban a gazda Istent jelképezi, a szőlő a zsidó nemzetet, a gyepű pedig a védelmükül szolgáló isteni törvényt. A torony a templomot szimbolizálta. A szőlőskert ura mindent megtett a felvirágoztatás érdekében. "Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; - mondja - mit meg nem tettem vele?" (Ésa 5:4) Ez kifejezi Isten lankadatlan gondoskodását Izraelről. Ahogyan a munkásoknak vissza kellett téríteniük a gazdának az őt megillető részt a szőlő terméséből, úgy Isten népének is a szent kiváltságokhoz méltó élettel kellett tisztelnie Őt. Ahogyan a munkások megölték a szolgákat, akiket a gazda a gyümölcsért küldött, úgy adták a zsidók is halálra az Istentől megtérésükre küldött prófétákat. Egyik követet a másik után gyilkolták meg. Eddig a példázat jelentése nem lehetett kérdéses, a folytatása azonban még világosabb és egyértelműbb. A szeretett fiúban - akit a szőlő ura végül elküldött engedetlen szolgáihoz, akit megragadtak és megöltek - a papok és főemberek láthatták Jézusnak és küszöbön álló sorsának félreérthetetlen képét. Máris tervezték annak meggyilkolását, akit az Atya utolsó felhívásként küldött hozzájuk. A hálátlan munkásokra kiszabott ítélet azok sorsát szemlélteti, akik Krisztust halálra adják.
A Megváltó szánalommal rájuk tekintett, és folytatta: "Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt" (Mt 21:42-44).
Ezt a jövendölést a zsidók gyakran ismételgették a zsinagógákban, az eljövendő Messiásra vonatkoztatták. Krisztus az egész zsidó vallás és a megváltási terv szegletköve volt. Ezt az alapkövet vetették most el a zsidó építők, Izrael papjai és vezetői. A Megváltó felhívta figyelmüket a próféciákra, hogy lássák, milyen veszélybe kerültek. Minden rendelkezésére álló eszközzel világossá akarta tenni számukra, mire készülnek.
Szavainak egy másik célja is volt. A kérdésre: "Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?" (Mt 21:40), Krisztus pontosan azt a választ várta a farizeusoktól, amit azok adtak. Terve szerint önmagukat ítélték el. Figyelmeztetései nyomán nem tartottak bűnbánatot, ez megpecsételte sorsukat. Jézus szerette volna, ha belátják, hogy magukat döntik romlásba. Meg akarta mutatni nekik, hogy Isten igazságos, amikor máris elkezdte visszavonni nemzeti kiváltságaikat - ez nemcsak a templom és a város lerombolásával, hanem a nemzet szétszórásával is fog végződni.
A hallgatók felismerték a figyelmeztetést. A papok és vezetők azonban nem törődtek a saját maguk által kimondott ítélettel, készek voltak betölteni a példázatot, amikor így szóltak: "Ez az örökös; jertek, öljük meg őt" (Mt 21:38). "És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól" (Mt 21: 46), mert a nép érzelmei Krisztus felé hajlottak.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés