Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 11 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2011&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten az Édesapa. A mintaimában Jézus nagyon szépen szólítja meg Istent. Egy olyan nyelvtani alakot használ, amilyet egy gyermek használt, amikor kedveskedni szeretett volna édesapjának. Jézus ilyen meghitt módon szólította meg az Atyát és így beszélgetett Vele. Isten nem a formális, rideg udvariaskodó szavakat várja tőlünk, hanem a szívünkből túlcsorduló szeretet megnyilvánulását. Jézus azt mondta, hogy amikor imádkozunk, mi is így tegyünk, ahogyan Ő tette.
2. Isten az, aki mindennel rendelkezik, mi pedig azok, akiknek semmink sincs. A mintaima kérései a szükségben levő ember odafordulása ahhoz, aki mindennel rendelkezik. Annak kifejezése, hogy mindenben Tőle függünk, és annak a reménynek a megfogalmazása, hogy Ő nem hagy bennünket szükségleteinkben, hanem kielégíti azokat.
3. Istenben nem fogunk csalódni. Jézus nem azt mondja, hogy Isten talán meghallgatja kéréseinket és talán ad valamit, hanem így bátorít: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik… Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
4. Ahol nincs ott Isten, ott valaki más van. Nem lehetünk semleges terület, sem Istennel, sem Sátánnal, csak úgy magunkban, a kettő közül egyikkel sem. Az igazság az, hogy ha nincs ott Isten az életünkben, ott lesz az ellenség. Jézus azt mondja, hogy az ilyen ember állapota sokkal rosszabb lesz, mint előtte volt.
5. Isten nem külsőségeket és szereplést vár el tőlünk. Jézus elítélte a farizeusokat, akik a tányér és a pohár külsejét megtisztították, de szívük tele volt gonoszsággal. Elítéli azt a magatartást, hogy a főhelyekre ülnek az összejövetelen, de lelki életük halott.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki el akarja hozni uralmát életünkbe, ahol az Ő elvei és értékei érvényesülnek
b. aki a kenyér és minden jó forrása
c. aki nem azért ad, mert zaklatjuk Őt, hanem azért, mert szeret
d. aki olyan Apa, aki jó ajándékokat ad gyermekeinek
e. aki sosem szövetkezik az ördögökkel
f. akinek beszédét hallgatni és annak engedelmeskedni boldogság
g. aki azt akarja, hogy tiszta legyen a látásunk és a jellemünk
h. aki nem akar nehéz terheket rakni az emberekre
i. aki haragszik azokra, akik akadályozzák az embereket abban, hogy Isten országába bejussanak
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy úgy viszonyuljon Hozzád, mint a legjobb Édeaspához, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet
65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (2. rész)
Jézus átható tekintete újból végigpásztázta a templom megszentségtelenített udvarát. Minden szem felé fordult. Pap és főember, farizeus és pogány döbbent tisztelettel meredt reá, aki a mennyei király fenségével állt előttük. Egész lényén átvillant istensége, s olyan méltósággal és dicsőséggel ruházta föl Krisztust, amilyet még sohasem nyilvánított ki. A hozzá legközelebb állók olyan messze húzódtak tőle, amennyire csak a tömeg engedte. Néhány tanítványától eltekintve a Megváltó egyedül állt. Minden hang elcsitult. Kibírhatatlannak tűnt a mély csend. Krisztus olyan erővel szólalt meg, hogy viharként rázta meg az embereket: "Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek" (Mt 21:13). Hangja kürtszóként zengett a templomban. Arcán a neheztelés emésztő tűzhöz hasonlított. Hatalommal parancsolta meg: "Hordjátok el ezeket innen" (Jn 2:16).
Három évvel korábban a templom vezetői megszégyenültek, amikor elmenekültek Jézus elől. Azóta is csodálkoztak ijedtségükön, feltétlen engedelmességükön egy egyszerű, alázatos Ember iránt. Lehetetlennek tartották, hogy méltatlan alárendelődésük megismétlődjék. Most mégis jobban megrémültek, mint azelőtt, sietősebben teljesítették parancsát. Senki sem merészelte megkérdőjelezni hatalmát. Papok és kereskedők állataikat maguk előtt hajtva menekültek színe elől.
Az úton a templom felől találkoztak a tömeggel, mely betegeivel a Nagy Gyógyító felé tartott. A menekülők beszámolója egyeseket megfordulásra késztetett. Féltek Vele találkozni, aki olyan hatalmas, hogy egy pillantással elűzte a papokat és főembereket színe elől. Azonban rengetegen átverekedték magukat a siető sokaságon, mert feltétlenül hozzá akartak jutni, aki egyetlen reményük. Amikor a tömeg elmenekült a templomból, sokan hátramaradtak. Ezekhez csatlakoztak az újonnan érkezettek. A templomudvart újból megtöltötték a betegek és haldoklók, és Jézus még egyszer szolgált nekik.
Egy idő múltán a papok és vezetők visszamerészkedtek a templomba. A pánik elültével aggodalmaskodni kezdtek, vajon mi lesz Jézus következő lépése. Azt várták, hogy elfoglalja Dávid trónját. Csöndesen visszatértek a templomba, hallották a férfiak, nők és gyerekek Istent dicsérő hangját. Amikor beléptek, meghökkenten álltak meg a csodálatos jelenet láttán. Szemlélték, ahogy a betegek meggyógyulnak, a vakok visszanyerik látásukat, a süketek hallásukat, a bénák örömmel ugrándoznak. A gyerekek örültek a legjobban. Jézus meggyógyította betegségeiket, karjába zárta őket, engedte, hogy hálásan megcsókolják. Némelyikük elaludt a vállán, miközben tanította a népet. Most a gyerekek boldog hangon zengték dicséretét. Ismételgették az előző nap hozsánnáit, pálmaágakat lengettek diadalmasan a Megváltó előtt. A templom újra és újra visszhangozta kiáltásaikat: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében!" (Zsolt 118:26) "Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő" (Zak 9:9). "Hozsánna a Dávid fiának!" (Mt 21:9).
Ezek a boldog, önfeledt hangok sértették a templom vezetőit. Véget akartak vetni az ilyen megnyilvánulásoknak. Azt mondták a népnek, hogy a gyermekek lába, az örvendező kiáltások megszentségtelenítik Isten házát. Mivel szavaik nem hatottak a népre, Krisztushoz folyamodtak: "Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Soha sem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?" (Mt 21:16). A jövendölés előre megmondta, hogy Krisztust királlyá kiáltják, és az igének be kell teljesednie. Izrael papjai és vezetői nem akarták hirdetni dicsőségét, Isten tehát gyermekeket indított, hogy tanúi legyenek. Ha a gyerekek hangja elhallgatott volna, a templom oszlopai zengték volna a Megváltó dicséretét.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés