Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 16 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2016&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten elhengeríti a nagy követ. Az asszonyok a feltámadás reggelén attól tartottak, hogy nem lesz, aki elhengerítse a követ a sír szájáról, amelyről a Biblia fel is jegyzi, hogy igen nagy volt. Azonban, amikor odaértek, a kő már nem zárta el a sír bejáratát. Isten gondoskodott róla, de már nem is volt szükség rá, mert Jézus már nem volt bent. Ez a történet nem csupán egy szép tapasztalata az asszonyoknak, hanem üzenetet és tanulságot is rejteget magában. Isten Fia halálával elhengerítette a megváltást akadályozó nagy követ, megoldotta a bűn problémáját. Nagy volt ez a kő, de Jézus áldozata még nagyobb. Már nincs kő a sír bejáratánál, már nincs akadálya az üdvösségnek. Ha Isten el tudta hengeríteni a világ legnagyobb kövét, ha meg tudta oldani a világ legnagyobb problémáját, akkor ezt meg tudja tenni a mi életünkben is. Hányszor aggódtunk megoldhatatlannak tűnő kihívások előtt? Hányszor oldotta meg Isten az Ő csodatevő hatalma által, úgy, hogy egy ujjunkkal sem kellett hozzáérnünk?
2. Aki hisz Istenben nem siránkozik, hanem cselekszik. Jézus tanítványainak nagy többsége a feltámadás reggelén bezárkózva siránkozott, míg három asszony, akik nagyon szerették Jézust, nem elégedtek meg a siránkozással, hanem kenetet készítettek és kimentek a sírhoz. Milyen nagy különbség! Egyesek siránkoznak, mások cselekszenek. És azok cselekszenek, akiktől a legkevésbé várnánk el, az asszonyok, és Jézus meg is tiszteli őket, mert ők kapnak elsőként hírt a feltámadásáról, és a magdalai Mária találkozik vele először, akit hatalmas szabadításban részesített. Hét ördögöt űzött ki belőle.
3. Isten tettei hihetetlenek. Csodálkozunk a tanítványok hitetlenségén, hogy nem tudják elhinni, hogy Jézus feltámadt, de ez nem is volt olyan egyszerű. Ez nem egy egyszerű kis csoda volt, hanem óriási, amit emberi értelem fel sem tud fogni. Maga Ézsaiás is felteszi a kérdést, hogy „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?” Olyan csoda történt, ami meghaladta az ember befogadóképességet.
4. Isten csodájának megvan a hatása. Csoda történt a kereszten és csoda történt a sírban, de a csodák itt nem értek véget, mert Isten csodái élő csodák, növekszenek, egyre nagyobb és nagyobb lesz a hatásuk és a kiterjedésük. A tanítványok erővel és hatalommal hirdették az evangéliumot az egész világnak. Az evangélium ereje legyőzte a „vas” Róma erejét. A csoda nemcsak az evangélium hirdetésében nyilvánult meg, hanem azokban a csodákban is, amelyek az ő munkájukat kísérték, amit Jézus így ígért meg nekik: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki győz a bűn és a halál fölött
b. akit a sír nem tudott magában fogva tartani, és azokat sem tudja, akiket Ő majd feltámaszt
c. akinek a hatalmát egy üres sír is hirdeti
d. aki nem megrémiszteni akar csodáival
e. aki hihetetlen csodákra képes, de nemcsak a tettei hihetetlenek, hanem az Ő nagy szeretete is
f. aki az egész világra ki akarja terjeszteni megváltó szeretetének áldásait
g. aki egyházában tovább viszi, amit földi szolgálatával elkezdett
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, és hengeríts el minden követ az életében, kicsiket és nagyokat. Mutasd meg neki, hogy „nincs olyan hegy, amit Te meg nem mozdíthatsz, nincs olyan fájdalom, gond, amit Te meg nem oldhatsz”, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 61-62. fejezet
62. fejezet – A VACSORA SIMON HÁZÁBAN (3. rész)
Mária cselekedete éles ellentétben állt Júdás szándékával. Milyen metsző leckét adhatott volna Krisztus annak, aki elhintette a bírálat és a gonosz gondolkodás magvát a tanítványok elméjébe! Milyen igazságosan lehetett volna vádolni a vádlót! Aki olvas minden szív indítékaiban, és minden tettet megért, az feltárhatta volna a lakomán Júdás életének sötét lapjait. Jézus leleplezhette volna az üres tettetést, melyre az áruló alapozta szavait, hiszen a szegényekkel való együttérzés helyett megfosztotta őket a megsegítésükre szánt pénztől. Méltatlankodást kelthetett volna vele szemben, mert Júdás megkárosította az özvegyet, az árvát, a hontalant. Ha azonban Krisztus leleplezi őt, ez indokul szolgálhatott volna elárulására. És hiába a tolvajlás vádja, Júdással még a tanítványok is együttéreztek volna. A Megváltó nem dorgálta meg, és ezzel elkerülte, hogy mentséget találhasson hitszegésére.
Viszont Jézus tekintetéből Júdás meggyőződött róla, hogy a Megváltó átlát képmutatásán, ismeri aljas, megvetendő jellemét. Krisztus Mária tettének megdicsérésével - melyet oly szigorúan elítéltek - Júdást feddte meg. Ezt megelőzően a Megváltó sohasem tett közvetlenül szemrehányást Júdásnak. Most a feddés nyomta Júdás szívét. Elhatározta, hogy bosszút áll. A vacsoráról egyenesen a főpap palotájába ment, ahol a tanács ülésezett, és felajánlotta, hogy Jézust kezükbe adja.
A papok nagyon megörültek. Izrael eme vezetőinek megadatott a kiváltság, hogy elfogadják Krisztust Megváltójuknak, pénz, ár nélkül. Azonban visszautasították a drága ajándékot, melyet kényszerítő szeretetből, a leggyöngédebb lelkülettel ajánlottak fel nekik. Visszautasították az aranynál értékesebb üdvösség elfogadását, és Urukat harminc ezüstpénzért megvették.
Júdás addig melengette magában a telhetetlenséget, míg az jellemének minden jó vonása felett elhatalmasodott. Bosszantotta a Jézusnak tett felajánlás. Égette szívét az irigység, amiért a Megváltó a föld királyainak kijáró ajándékot kap. A szelencényi kenet áránál jóval kevesebbért elárulta Urát.
A tanítványok nem hasonlítottak Júdáshoz. Ők szerették a Megváltót. Azonban nem értékelték helyesen magasztos jellemét. Ha felismerték volna, mit tett érettük, érezték volna, hogy semmi sem pazarlás, amit neki nyújtanak. A keleti bölcsek, akik oly keveset tudtak Jézusról, jobban felmérték, hogy milyen tisztesség illeti Őt. Értékes ajándékokat hoztak a Megváltónak, és hódolattal hajoltak meg előtte, a kisded előtt, aki a bölcsőben feküdt egy istállóban.
Krisztus értékeli a szívből jövő figyelmesség kifejezéseit. Ha valaki jót tett Vele, példás udvariassággal áldotta meg a cselekvőt. Nem utasította vissza a legegyszerűbb virágot sem, melyet egy gyermek keze szakított le, és szeretetből ajánlott fel Neki. Elfogadta a gyerekek ajándékait, megáldotta az adományozókat, és nevüket felírta az élet könyvébe. A Szentírás úgy említi Mária tettét - Jézus felkenését - mint ami megkülönbözteti őt a többi Máriától. A Jézus iránti szeretet és tisztelet cselekedetei bizonyítják az Isten Fiába vetett hitet. A Szentlélek úgy említi, mint a nő Krisztus iránti hűségének bizonyítékait: "ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala" (lTim 5:10).
Krisztus örvendezett, hogy Mária őszintén kívánja cselekedni Urának akaratát. Elfogadta a tiszta érzelmek gazdagságát, amit a tanítványok nem tudtak és nem is akartak megérteni. Mária vágya, hogy ezt a szolgálatot megtehesse Uráért, Krisztus számára értékesebb volt a világ összes drága keneténél, mert kifejezte az asszony megbecsülését a világ Megváltója iránt. Krisztus szeretete kényszerítette őt. Krisztus jellemének páratlan kiválósága betöltötte lelkét. A kenet az adományozó szívét jelképezte. Külső megnyilvánulása volt annak a szeretetnek, melyet mennyei túláradó folyamok tápláltak.
Mária tette éppen azt a tanítást hordozta, melyre a tanítványoknak szükségük volt. Megmutatta, hogy Krisztusnak örömet szerezne, ha kifejeznék iránta érzett szeretetüket. Ő mindent jelentett számukra, és nem ismerték fel, hogy hamarosan elvétetik tőlük, és már nem ajánlhatják fel Neki nagy szeretetéért érzett hálájuk jeleit. A mennyei udvaroktól elválasztott, emberi életet élő Krisztus magányát sohasem értették meg, sem nem értékelték kellőképpen a tanítványok. Ő gyakran szomorkodott, mert tanítványaitól nem kapta meg azt, amit adniuk kellett volna. Tudta, hogy ha az Őt kísérő mennyei angyalok befolyása alatt állnának, ők sem találnának semmilyen ajándékot elég értékesnek szívük lelki érzelmeinek kifejezésére.
Későbbi felismeréseik sok olyan dolognak feltárták az igazi értelmét, amellyel kinyilváníthatták volna Jézus iránti szívbéli szeretetüket és hálájukat, amikor még Mellette voltak. Midőn Jézus már nem járt többé velük, valóban pásztor nélküli juhoknak érezték magukat, kezdték belátni, mennyi figyelmességet nyújthattak volna Neki, amivel örömet szerezhettek volna szívének. Nem Máriát vádolták már, hanem önmagukat. Ó, ha visszavonhatták volna bírálatukat, mellyel a szegényeket méltóbbnak ítélték az ajándékra, mint Krisztust! Fájón érezték a szemrehányást; amikor Uruk megtört testét vették le a keresztről.
Ugyanez az igény nyilvánvalóan jelen van a mi világunkban is manapság. Azonban kevesen értékelik teljesen, mit jelent Krisztus számukra. Ha ezt tennék, ha kifejeznék Mária nagy szeretetét, ingyen ajánlanák fel a felkenést. Nem tűnne tékozlásnak a drága olaj. Semmi sem tűnne túl költségesnek, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás, önfeláldozás elviselése nem lenne túl nagy az Ő kedvéért.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés