Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 50 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+50&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+50&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, aki világtörténelmi üdvtervébe beilleszti az egyes emberek sorsát. A 50. fejezetben olvashatunk mind Jákob, mind József haláláról. Isten tervei túlmutatnak az egyes embereken. Isten megfoghatatlan módon fonja egybe a különböző emberi életutakat azzal a céllal, hogy nagyszabású ütemterve kikristályosodjon.
2. Isten, akinek kettészakadt a családja. Jákob családja vándor volt ezen a földön, aminek az az üzenete, hogy ez a föld nem a végleges otthonunk. A bűn ketté szakította Isten családját, földi és mennyei részekre, de Jézus halála által Isten ismét egyebe fogja szerkeszteni, egyesíteni fogja. Vándorok vagyunk ezen a földön, várjuk a családegyesítést, várjuk, hogy hazavigyen bennünket.
3. Isten, aki eltemeti a múltat. Ez a fejezet temetésekről szól. Eltemetik Jákobot, később Józsefet is. De van egy másik temetés is ebben a fejezetben. József, aki Jézus előképe kész eltemetni azt az emléket, amit testvérei okoztak neki. Kész megbocsátani és elfelejteni az ellene elkövetett bűnőket. Viszont testvérei még nem temették el ezt az emléket, még felemlítik, ami hatalmas szomorúságot okoz Józsefnek. József sír, amikor ezt tapasztalja. Józsefhez hasonlóan Isten a mi múltunkat is kész eltemetni. A Biblia azt mondja, hogy a tenger mélyére veti a mi bűneinket és nem emlékezik meg azokról. A mindent tudó Isten kész elfelejteni a bűneinket és szomorú akkor, amikor mi újra és újra előhozakodunk azokkal, amelyeket Ő már régen eltemetett.
4. Az emberre rátekintő Isten. József kétszer is elmondja Izrael fiainak, hogy az Isten rájuk fog tekinteni, és el fogja vinni őket az ígéret földjére. A legjobb dolog, ami az emberrel történhet, hogy az Isten rá tekint. Az ároni áldásban azt olvassuk, hogy „fordítsa az Úr az Ő orcáját tereád!” Ez az áldás, az átok pedig ennek az ellentéte, amikor Isten elfordítja arcát valakitől. Isten elfordította arcát Jézustól, aki átok lett érettünk azért, hogy Istennek senkitől se kelljen elfordítani az arcát, azért, hogy Isten ránk tekintsen és bennünket is hazavigyen az ígéret földjére.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki a rosszat is jóra tudja fordítani; akit jól végzett munkánkkal be tudunk mutatni másoknak; aki arra tanít, hogy addig tiszteljük a szülőt, amíg él; aki nem érdemeink szerint bánik velünk, ahogy József sem érdemeik szerint bát testvéreivel..
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 7. fejezet
7. fejezet – A lelkészek és a laikusok együttműködése (3. rész)
Egy végzetes hiba
Végzetes hiba azt feltételezni, hogy a lélekmentés munkája egyes-egyedül a lelkészi karon múlik. Az alázatos és odaszentelt hívőknek is, akikre a szőlőskert Ura a lelkek terhét helyezi, késztetést kell kapniuk azon férfiak által, akikre Isten a nagyobb felelősséget helyezte. Azoknak, akik vezetőkként állnak őrt a gyülekezetben, meg kell érteniük, hogy az Üdvözítőtől jövő megbízó parancs mindazokhoz szól, akik az ő nevében hisznek. A Mindenható azok közül is sokakat el fog küldeni az ő szőlőjébe, akiket nem szenteltek fel a szolgálatra kézrátétel útján. (The Acts of the Apostles, 110.)
Az az elgondolás, miszerint a lelkésznek kell valamennyi terhet hordoznia s nekik kell végezniük minden munkát, hatalmas tévedés. Túlhajszoltan és letörten szállnak a sírba, holott ha az Úr által elgondoltak szerint a terheket megosztják, még ma is az élők között lehetnének. Arról, hogy a terhet meg kell osztani, oktatniuk kell a gyülekezetet azoknak, akik megtaníthatják a munkásokat Krisztus követésére, továbbá hogy munkálkodjanak úgy, ahogy ő is tette. (Testimonies, VI, 435.)
A lelkésznek nem kell úgy éreznie, hogy az összes beszéd megtartása, minden fáradozás és imádkozás az ő feladata; a gyülekezetekben segítőket kell kiképezniük. Az alkalmakat mindig más és más vezesse, az összejöveteleken mindig más tartson bibliai felolvasásokat. Ha így cselekszenek, használni fogják Istentől kapott talentumaikat, mindeközben pedig mint munkások kiképzésben is részesülnek. (Gospel Workers, 197.)
A lelkészek ne végezzék azt a munkát, ami a gyülekezetre vár, mert ily módon agyonterhelik magukat, miközben másokat gátolnak meg abban, hogy teljesítsék kötelességüket. Meg kell tanítaniuk a tagokat arra, hogyan fáradozzanak a gyülekezetben és a lakóhelyükön. (Historical Sketches, 291.)
Amikor erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy bemutassuk hitünket a hitetleneknek, a gyülekezet tagjai a háttérbe húzódnak, mint akik nem is érdekeltek az ügyben, és hagyják, hogy a munka minden terhe a lelkészek vállán nyugodjon. Emiatt időnként a legrátermettebb vezetőink fáradozásai is kevés sikert hoztak. (Gospel Workers, 196.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.445/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 6-7. fejezetéhez (február 27 – március 5.).
A növekvő egyház megerősödéséhez szakosodott lelkészségre van szükség. Az egyházi szolgálat számára áldás a szakosított szolgálatok léte, amelyek segítségével a gyülekezetet képzésekben részesülnek feladataik elvégzéséhez, céljaik megtervezéséhez és megbízható munkatervek kidolgozásához, valamint a hibákra is felhívják a figyelmet. Ugyanakkor ezen szakosodás miatt tévesen néhány szolgálattevő és laikus azt hiszi, hogy csak a „hivatásosak” töltik be a missziós küldetést, míg az egyház többi része csupán nézője az evangelizációs küldetésnek, amit azok visznek előre, akik az evangélium hirdetésében képzettek.
A lelki megújulás cselekvést, mozgást… életet feltételez! – de nem csak néhány ember részéről. Sok mai gyülekezetet azért tartanak élőnek, mert van egy nagyszerű prédikátoruk, vagy működésileg vagy szerkezetileg hatékony osztályokkal rendelkeznek. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti a teljes gyülekezet bevonását.
Az egyház akkor lesz igazi egyház, amikor az identitását élő szervezetként éli meg, amely minden tevékenyen részt vevő tagját magában foglalja, akik mindannyian arra lettek elhivatva és kiképezve, hogy egy különleges missziót töltsenek be: az evangélium hirdetését. Tagként lehetsz misszionárius, lelkész vagy laikus. „A világot nem az fogja meggyőzni, ami a szószékről tanítás gyanánt elhangzik, hanem ahogy a gyülekezet él.” (Keresztény szolgálat, 67. o.)
Nestor Narez
Ifjúsági szolgálatok tanító, Linda Vista Egyetem, Chiapas, Mexikó
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés