Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 16 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2016&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A megengedő Isten. A Vörös-tengeren átkelők már ismét felejtettek, hitük meggyengült. Isten nem azzal a céllal mentette meg őket, hogy éhen haljanak, de megpróbálta a húsos fazék mellé visszavágyók hitét. Ismét emlékeztetnie kellett őket a dicsőséges szabadulásra.
2. A gondoskodó Isten. A húsos fazék mellé visszavágyók húst is kaptak, de Isten a mannáról gondoskodott. Előremutatva a manna a lelki kenyeret, Jézus Krisztust jelképezte. Mannában csak az izraeliták részesültek, s ez fizikai fennmaradásuk céljából történt. Jézus ahogy lejött a földre, a pogányokat lelki eledelben részesítette. A bűnösöknek hinniük kell Jézusban és hinniük kell, hogy Jézus életet ad. Az Újszövetség népe számára a napi lelki eledel az IGE. A manna fogyasztása az emberi lét alapelemévé vált, az Ige pedig, ha olvassuk és engedelmeskedünk, megerősíti bensőnket. Fogyasztanunk kell a lelki táplálékot, annak köszönhetően leszünk készek a hétköznapok küzdelmeire, a Nagy Küzdelem kihívásaira
3. A szombatról gondoskodó Isten. Pénteken az Úr két napra elegendő mannáról gondoskodott, ezzel is kiemelve a Szombat fontosságát. Isten előre látta népét, hogy a fontos igazságokra folyamatosan figyelmeztetni kell. És természetesen nemcsak őket, de a lelki Izrael gyermekeit is.
4. A sok csodával tanító Isten. Minden héten pénteken kétszerannyi manna hullik, amit eltesznek nem romlik meg, szombaton pedig nem esik. A 40 év alatt ezt a csodát Isten 2080-szor ismétli meg, hogy a nép komolyan vegye a szombattal kapcsolatos terveit.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az égből kenyeret hullat népének; akinek csodatetteiről hamar megfeledkeznek az emberek; akinek végtelen türelme ma is kíséri az emberek zúgolódását; aki jelét adja, hogy minden jó tőle ered; akinek szavában erő van – nemcsak szombatonként nem romlik meg az eltett manna, hanem a mannás korsóban sem a Szentek szentjében.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (8. rész)
Többet kívánnak tőlünk, mint atyáinktól
Nagyobb világosság ragyog ránk, mint egykor atyáinkra. Nem nyerhetünk elfogadást és tisztességet Istentől, ha ugyanazt a szolgálatot teljesítjük és ugyanazt a munkát végezzük el, amit atyáink teljesítettek és végeztek el. Hogy pedig ugyanabban az elfogadásban és áldásban részesüljünk az Úrtól, mint ők, követnünk kell őket hűségükben és buzgóságukban – úgy használva a mi világosságunkat, ahogy ők használták fel az övéket, és úgy munkálkodva, ahogy ők is munkálkodnának, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, különben ez a fény sötétséggé válik. (Testimonies, I, 262.)
Felhívás a henyélő gyülekezethez
Rejtély, hogyhogy nincsenek a munkában százával ott, ahol most csak egy valaki van. A mennyei mindenség megdöbbent azok fásultságán, szenvtelenségén és unottságán, akik Isten fiainak és leányainak vallják magukat. Az igazságban élő erő lakozik. (Testimonies, IX, 42.)
Hanyagságban és tétlenségben töltve napjainkat soha nem nyerhetjük el az üdvösséget. Olyan nincs, hogy valaki igazán megtért, s eközben tehetetlen és haszontalan életet él. Az nem lehetséges, hogy csak úgy besodródjunk a mennybe. Egyetlen tunya ember sem juthat be oda… Akik elutasítják az Istennel való együttműködést itt a Földön, a mennyben sem munkálkodnának vele együtt. Nem volna biztonságos, ha ők is bejutnának oda. (Christ’s Object Lessons, 280.)
Az egész menny élénk érdeklődéssel tekint a gyülekezetre, hogy meglássák, mit végeznek tagjai a sötétségben élők megvilágosítása érdekében. (Review and Herald, 1894. február 27.)
Komolyan tekintetbe kellene vennetek, hogy a hatalmas Istennel álltok szemben, és minduntalan emlékeznetek kell arra, hogy ő nem egy gyermek, akivel tréfálkozni lehet. Nem állhattok a szolgálatba tetszés szerint, se nem is léphettek ki belőle kényetekre-kedvetekre. (Testimonies, II, 221.)
A mennyei értelmes lények egyre arra várnak, hogy együttműködhessenek az emberi eszközökkel, de mi nem érzékeltük jelenlétüket. (Testimonies, VI, 297.)
Az angyalok régóta várnak az emberi eszközökre – a gyülekezet tagjaira –, hogy együttműködhessenek velük az elvégzésre váró nagy műben. Ők rátok várnak. (Testimonies, IX, 46–47.)
Sokan, sokan közelítenek Isten napjához semmit sem téve, kitérve a felelősség elől, aminek eredményeként vallási törpék lettek. Az életük történetét taglaló könyvek azon oldalai, amelyek az Úr művével állnak kapcsolatban, csupa lehangoló fehér foltot mutatnak. Fák ők a menny kertjében, de csak a földet foglalják, beárnyékolva terméketlen gallyaikkal a földet, amit gyümölcstermő fák foglalhatnának el. (Review and Herald, 1888. május 22.)
Veszélyben forognak azok, akik semmit sem vagy alig valamit végeznek Krisztusért. Isten kegyelme nem marad meg sokáig annak az embernek a lelkében, aki nagy kiváltságokat és alkalmakat kapott, de csendben maradt. (Review and Herald, 1899. augusztus 22.)
Most nincs idő az alvásra – nincs idő szabad folyást engedni a céltalan sajnálkozásnak. Aki megkockáztatja az alvást, drága alkalmakat fog kihagyni a jó cselekvésére. Miénk az áldott kiváltság, hogy kévéket gyűjthessünk a nagy aratásban; és minden egyes megmentett lélek egy-egy újabb csillag lesz Jézus, a mi imádandó Megváltónk koronájában. Ki az, aki most akarná levetni a páncélzatát, amikor ha még egy kicsit folytatja a harcot, újabb diadalokat arathat és újabb babérokat gyűjthet az örökkévalóságnak? (Review and Herald, 1881. október 25.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 2-ik részéhez (március 20-27.).
Olyan korban élünk, amelyben a házimunkát és a feladatokat háztartási gépek könnyítik meg. Akiknek modern készülékeik vannak, nem kell többé a szennyest kézzel mosniuk vagy kézzel mosogatniuk. A sütés-főzés sokkal könnyebb manapság, mint elődeinknek volt. A bevásárlásunk nagy részét online elvégezhetjük, sőt, az étel házhozszállítását is kérhetjük!
Sajnos azonban ez a munkatakarékos szellemiség nem mindig vált előnyünkre az evangélium hirdetésében. Ahelyett, hogy kihasználnánk a technológia nyújtotta valamennyi előnyt, hogy több időnk maradjon bizonyságot tenni, hagytuk, hogy ellustuljunk és elkényelmesedjünk. Már-már olyan, mintha azt hinnénk, hogy bedugjuk a konnektorba a bizonyságot tevő háztartási gépet, és ettől reméljük, hogy megnyerjük a szomszédot, anélkül, hogy igazán beszélgetnünk kellene vele. Isten ezt másképp látja. Előjogokat adott nekünk és számonkérhetőek leszünk azért, hogy hogyan használjuk fel az időnket és a lehetőségeinket.
„Nagyobb világosság ragyog ránk, mint egykor atyáinkra. Nem nyerhetünk elfogadást és tisztességet Istentől, ha ugyanazt a szolgálatot teljesítjük és ugyanazt a munkát végezzük el, amit atyáink teljesítettek és végeztek el. Hogy pedig ugyanabban az elfogadásban és áldásban részesüljünk az Úrtól, mint ők, követnünk kell őket hűségükben és buzgóságukban – úgy használva a mi világosságunkat, ahogy ők használták fel az övéket, és úgy munkálkodva, ahogy ők is munkálkodnának, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, különben ez a fény sötétséggé válik.” (88. o.).
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése