Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 15 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2015&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A győztes Isten, akinek mélységes hálával tartozunk. Mózes éneke egy gyönyörűséges dicsének Isten szabadításáról. Az igazi istenimádat éneke, arról szól, ki Isten, mit tett népéért. Megszabadította népét, öröksége felé vezette, neve megdicsőíttetett. Isten próbára tette az izraeliták hitét, akiknek szíve hittel telt meg Istenük iránt. Isten a rabszolgaságból mentette meg az izraelitákat és a bűn sötétségéből az egész emberiséget. Isten a benne bízók reménysége. Az egyiptomi szabadulás utal a végső győzelemre is. E ponton az Ószövetség összekapcsolódik az Újszövetséggel.
2. A gyógyító Isten. Isten ismét megpróbálja népét. Előrevetítődnek a későbbi idők: Izrael története nem más, mind az időnként el-, majd aztán visszafordulás az Úrhoz. Amikor a körülmények rosszabbodni látszanak, a nép lázongani kezd. Az Úr meg tudná változtatni a körülményeket, de az Ő célja az, hogy az emberek maguk változzanak.
3. Az Isten, aki felüdít. Az élet nem mindig keserű víz. Időnként oázisok váltják egymást és az embernek meg kell tanulnia dicsőíteni Istent. A megpihenés lehetősége is megadatott a Vörös–tengeren átkelőknek. A 12 forrás, a 70 pálmafa jelkép is, hisz a víz az élet, a pálma az örökkévalóság szimbóluma. A születőben lévő nemzet megszabadulva a rabszolgaságból most kél igazán életre.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki hálaadó éneket csal az ember ajkára; aki vitéz harcos; aki az erő és az ének Istene; aki tetteiben dicső és csodatevő; aki egyedül az életünk Ura; aki hűséges pásztora népének; aki örökkön örökké uralkodik; aki népe érdekében cselekszik; aki a keserűt édessé teszi és az ihatatlan vizet ihatóvá.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (7. rész)
A mennyei névjegyzék
A világnak szüksége van misszionáriusokra, odaszentelt életű otthoni misszionáriusokra, és a mennyei könyvbe senkit, aki nem rendelkezik ezzel a lelkülettel, nem jegyeznek be, mint keresztényt. (Review and Herald, 1892. augusztus 23.)
Ha a gyülekezeti tagok egyenként nem ragadják meg a munkát, akkor ezzel azt bizonyítják, hogy nincs élő kapcsolatuk Istennel. Nevüket rest szolgákként jegyzik majd be. (Testimonies, V, 462–463.)
Minden vallási mozgalomban akadnak egyesek, akik, noha azt nem tagadhatják, hogy az ügy Istené, távol tartják magukat tőle, és visszautasítanak minden erőfeszítést, amivel segíthetnének. Az ilyenek jól teszik, ha megemlékeznek a mennyben őrzött feljegyzésről – arról a könyvről, amelynek nincsen híja, amelyben nincsenek hibák, és ami alapján megítélik őket. Ott minden elszalasztott alkalmat a szolgálatra feljegyeztek; a hit és a szeretet valamennyi cselekedete örökre fennmarad. (Prophets and Kings, 639.)
1879. október 23-ának hajnalán két óra körül az Úrnak Lelke nyugodott meg rajtam, és a közelgő ítélet jeleneteit szemléltem… Tízezerszer tízezren gyűltek össze a nagy trónszék elé, amelyen egy felséges külsejű személy foglalt helyet. Több könyv hevert előtte, amelyek fedelén aranyozott betűkből álló írás állt – ami olyannak tűnt, mint a tűz izzó lángja: „Mennyei nyilvántartás”. Ekkor e könyvek egyikét, amely azok nevét tartalmazta, akik vallják, hogy hisznek az igazságban, nyitották meg. Hirtelen eltűntek a szemem elől a trón körül álló megszámlálhatatlan milliók, figyelmemet már csak azok kötötték le, akik a világosság és az igazság hitvalló gyermekei voltak…
Másik könyv is megnyittatott, amelybe az igazság hitvallóinak bűneit jegyezték fel. Az önzés általános fejezete alatt következtek minden egyéb bűnök... Az egyik osztályt a föld terhei elnevezés alatt tartották számon. Amikor a Bíró átható tekintete nyugodott meg rajtuk, bűnük, a hanyagság bűne világos kinyilatkoztatást nyert. Halovány, remegő ajakkal ismerték el, hogy elárulói lettek szent megbízatásuknak. Volt részük intésekben, kiváltságokban, ők azonban ügyet sem vetettek azokra, sem nem éltek velük. Ekkor már látták, hogy túlságosan is Isten könyörületességére építettek. Igaz, nekik nincs olyan megvallani valójuk, mint amilyen a hitvány és a velejéig romlott embereknek; mégis miként a fügefa, meg lettek átkozva, mert nem termettek gyümölcsöt, ugyanis nem használták ki a rájuk bízott talentumokat. Ez az osztály az ént tette az első helyre, egyes-egyedül önző érdekeikért munkálkodtak. Nem voltak termékenyek Isten felé, nem feleltek meg az Úr irántuk támasztott elvárásainak. Habár Krisztus szolgáinak vallották magukat, nem hoztak neki lelkeket. Ha Isten ügye az ő fáradozásaiktól függött volna, a mű elsorvadt volna; ők ugyanis nem csupán a nekik kölcsönzött javakat tartották vissza, de visszatartották saját magukat is... Hagyták, hogy mások dolgozzanak a Mester szőlőjében, hogy ők viseljék a legsúlyosabb felelősségeket, mialatt ők önző módon saját földi érdekeiknek szolgáltak…
A bíró így szólt: „Mindnyájan a hitük alapján ítéltetnek meg, és megítéltetnek az ő cselekedeteikből.” Mennyire megelevenedett ekkor számukra hanyagságuk, és milyen bölcs is az Isten elrendezése, hogy minden embernek adott egy munkát, amellyel előbbre viheti a művet és megmentheti embertársát. Mindenkinek feladata volt, hogy élő hitet mutasson be a családjában és szomszédai között, kedvességet tanúsítva a szegények iránt, együtt érezve a megszomorítottakkal, kivéve részét a misszionáriusi fáradozásból és javaikkal támogatva Isten ügyét. Rajtuk azonban, csakúgy, mint Merozon, Isten átka nyugodott meg amiatt, amit nem tettek meg. Azt a munkát kedvelték, ami a legnagyobb haszonnal kecsegtetett az életükben; a jó cselekedeteknek szentelt nyilvántartásban a nevük mellett viszont csak egy siralmas fehér folt látható. (Testimonies, IV, 384–386.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 1-ső részéhez (március 13-19.).
Vannak párok, akik születésszabályozáshoz folyamodnak azért, hogy ne növekedjen tovább a családjuk. Néhányan olyan messzire is elmennek, hogy műtétileg sterilizáltatják magukat, hogy elkerüljék a gyermekáldást. Tudtad, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol lelki születésszabályozást gyakorolnak tudattalanul és korlátozzák Isten családjának a növekedését? Teszik ezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyják, Isten mire képes és saját magukra összpontosítanak. Ellen White azt mondja, hogy a keresztényeknek nem szabad „tovább tehetetlenkedniük, azt mutogatva, hogy mit nem tudnak csinálni.” (77. o.) Vallást csináltak mindabból, amit nem tudnak megtenni, és elfelejtették, hogy Istennek korlátlan hatalma van, hogy segítsen nekik abban, hogy győzedelmeskedjenek.
Úgy gondolom, hogy itt nem arról van szó, hogy olyan dolgokra összpontosítunk, amit az Írás megtilt nekünk – bár, ha kizárólag ilyen dolgokra összpontosítunk, az sosem segítette elő a gyülekezet növekedését. Ehelyett szerintem ez azt jelenti, hogy a tehetetlenségünkre, hiányosságainkra, gyengeségeinkre, félelmeinkre összpontosítunk. Túl könnyű felmenteni magunkat az Istenért végzett munka alól, és az alól, hogy terjesszük az Ő üzenetét, arra hivatkozva, hogy méltatlannak érezzük magunkat. A gyülekezet tehetetlen lesz, miközben arra vár, hogy valaki más végezze el a munkát.
A megoldás erre az, hogy ha elfelejtjük a tehetetlenségünket és Isten irányítása alá helyezzük magunkat, „tudva, hogy az ő mindenható volta betölti szükségletü[n]ket.” (77. o.) Minél jobban engedjük, hogy a Szentlélek vezessen bennünket és merjük megosztani az Ő szeretetét, annál több erőnk lesz ahhoz, hogy gyarapítsuk Isten családját.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés