Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 23 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2023&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2023&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, akinek fontos a felebarát és az ellenség iránti tisztelet. A fejezet első verseiben a 9-ik parancsolat kerül részletezésre és megerősítésre. Óv a hazug hírek terjesztésétől, a peres ügyben a hamis többség mellé állástól, az ártatlan elítélésétől, mert Isten igazságos Isten.
2. Isten, aki a szombattal nemcsak az embernek ad nyugalmat, hanem az állatoknak is, sőt a szombatévvel a termőföldnek is. Isten tudja, hogyan működhetünk a leghatékonyabban, ismeri a képességeinket és azoknak határát, ezért pihenést biztosít, hogy a pihenés után boldogabban és hatékonyabban tudjunk élni, dolgozni és szolgálni.
3. Isten ünnepeket biztosít népének. Ezek az ünnepek Isten nagy tetteire emlékeztetnek, mint a megváltás, a bűnbocsánat; az áldás, a gondoskodás, a létfenntartás stb.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az igazságosság Ura; aki az ellenség iránti jótéteményre buzdít; a gondoskodó Isten; az ünnepek Ura; az áldások adója; az emberi képességeket figyelembe vevő Isten.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (15. rész)
A misszionáriusi tevékenységgel járó veszély
Ne feledjük el, hogy amint a tevékenység felerősödik, és sikereket érünk el a végzendő munkában, létezik egy veszély, tudniillik hogy emberi tervekben és módszerekben kezdünk bizakodni. Ilyenkor mind kevesebbet imádkozunk, és egyre kisebb lesz a hitünk. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy elveszítjük az Istentől való függésünk tudatát, holott egyes-egyedül ez vezethet bennünket sikerre. Ámde csak azért, mert megvan ez a hajlamunk, senki ne gondolkozzon úgy, hogy az emberi eszköznek kevesebbet kell vállalnia. Nem, nem vállalhat kevesebbet, viszont többet fog elvégezni a mennyből jövő ajándék, a Szentlélek elfogadása által. (Review and Herald, 1893. július 4.)
Jönnek majd idők, amikor a gyülekezetet isteni erő fogja felpezsdíteni, aminek buzgó tettrekészséget eredményez; ugyanis a Szentlélek életadó ereje arra fogja ösztökélni tagjait, hogy elinduljanak és lelkeket hozzanak Krisztushoz. De amikor e készség megnyilvánul, a legbuzgóbb munkások is csak akkor lesznek biztonságban, amikor folyamatos imádság által Istenre támaszkodnak. Könyörögjünk kitartóan, hogy Krisztus kegyelme által meneküljenek meg attól, hogy büszkeséget vigyenek bele a munkába, vagy úgy érezzék, a sok tevés-vevés üdvözíti őket. Állandóan Jézusra kell tekinteniük, hogy megértsék, az ő ereje által halad előre a munka, és így képesek lesznek minden dicsőséget Istennek tulajdonítani. A menny a legeltökéltebb erőfeszítések megtételére szólít fel bennünket, és az Atyát kereső ima alapvető fontossággal bír majd. Szükség lesz imaéletet élni mind a belső szobában, mind a családban és a gyülekezetben. (Review and Herald, 1893. július 4.)
A rabbik szemében a vallás netovábbja az, ha valaki állandóan sürög-forog. Kötődtek bizonyos külső teljesítményhez, így bizonyítva az ő magasrendű kegyességüket. Így elszakították a lelküket Istentől, és önelégültek lettek. Ez a veszély ma is fennáll. A tevékeny munka erősödésével, és ahogy az emberek Istenért munkálkodva mind sikeresebbek lesznek, jelentkezik az a veszély, hogy egyre inkább emberi tervekben és módszerekben bíznak. Egyre kevesebb az ima, és egyre kevesebb a hit. Miként a tanítványokat, úgy bennünket is az a veszély fenyeget, hogy szem elől tévesztjük Istentől való függésünket, és igyekszünk a sürgölődést üdvözítő szereppel felruházni. Állandóan Jézusra kell tekintenünk, és tisztában kell lennünk azzal is, hogy az ő ereje által megy előre a munka. Miközben buzgón fáradozunk az elveszett emberek megmentésén, találjunk időt az elmélkedésre, az imára és Isten Igéjének tanulmányozására. Egyes-egyedül a sok imával és a Krisztus érdemeivel megszentelt munka fog a végén a jót hatékonyan képviselő munkának bizonyulni. (The Desire of the Ages, 362.)
Bátorítás azoknak, akik most indulnak Krisztus szolgálatába
Azok lesznek a legsikeresebb teherhordozók, akik örömest szolgálják Istent a kis dolgokban is. Minden embernek magának kell munkálnia élete fonalán, beleszőve azt az anyagba, ily módon egészítve ki a mintát. (Testimonies, VI, 115.)
Mindennapi kötelességeinket, az önfeláldozás tetteit állandóan növekvő hasznossággal kell ellátnunk és végeznünk, mert mi a munkánkat az örökkévalóság fényében látjuk. (Testimonies, IX, 150.)
Az Úr mindenkinek juttat helyet az ő nagy tervében. Azokat a talentumokat, amikre nincs szükség, nem osztja ki. (Testimonies, IX, 37.)
Mindenkinek megvan a maga helye az örök mennyei tervben. Mindenkinek Krisztussal való együttműködésben kell munkálkodnia a lelke üdvösségéért. Nem bizonyosabb a mennyei hajlékokban a helyünk, mint amennyire biztos a földön a számunkra kijelölt hely, ahol Istennek kell dolgoznunk. (Christ’s Object Lessons, 326–327.)
Az Úr rajta tartja szemét népe minden egyes tagján; terve van mindegyikükre vonatkozóan. (Testimonies, VI, 12.)
Mindenki tud valamit végezni a műben. Senkit nem fog Isten vétektől mentesnek nyilvánítani, ha nem munkálkodott buzgón és önzetlenül a lelkek üdvösségéért. (Testimonies, V, 395.)
Saját kötelességeteket nem helyezhetitek át másokra. A munkátokat csak ti magatok végezhetitek el. Ha visszatartjátok a világosságotokat, hanyagságotok miatt valaki sötétségben marad.
Az alázatos munkás, aki engedelmesen válaszol az Úr hívására, bizonyos lehet abban, hogy megkapja a mennyei támogatást. Egy ilyen nagy és szent felelősség elfogadása önmagában is felemelő a jellem számára. A legmagasabb szellemi és lelki erőket állítja műbe, megerősíti és megtisztítja az elmét és a szívet. Csodálatos, hogy az Atya erejébe vetett hit által a gyenge ember milyen erőssé válik, mennyire eltökélt lesz erőfeszítéseiben, mily bővölködő a nagyszerű eredményekben. Aki csekély tudással, de alázattal indul el, és elmondja, amit megismert, s eközben szorgalmasan igyekszik a további ismeretek megszerzésébem, egy egész mennyei tárházra lel, ami mindenkor a szolgálatára áll. Egyre inkább törekszik arra, hogy világosságot adjon át, annál nagyobb világosságban részesül. Minél többet próbálkozik valaki azzal, hogy elmagyarázza Isten Igéjét másoknak a lelkek iránt érzett szeretettel, annál nyilvánvalóbb lesz neki magának is. Ha minél többet használjuk tudásunkat és gyakoroljuk képességeinket, annál több ismeretet és erőt fogunk nyerni. (Christ’s Object Lessons, 354.)
Mindenki fáradozzék Istenért és a lelkekért; mindenki tanúsítson bölcsességet, és senki ne henyéljen, arra várva, hogy majd valaki munkába állítja őt. Az a „valaki”, aki bevezethetne titeket a szolgálatba, maga is túl van terhelve feladatokkal, és addig is, míg az ő iránymutatására vártok, időt veszítetek. Az Örökkévaló megadja nektek a bölcsességet ahhoz, hogy tüstént megújuljatok; mert még mindig hangzik a felhívás: „Eredj, fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben! Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” (Zsid 3:7–8) Az Úr a parancsát a kedveskedő „fiam” megszólítással vezeti be. Mennyire gyengéd és együtt érző, mindazonáltal milyen sürgető! Meghívása parancs is egyben. (Counsels to Teachers, 419.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 2-ik részéhez (március 20-27.).
Érezted már valaha, hogy nincs elég tehetséged Isten munkáját végezni? Érvelhetsz azzal, hogy mivel nem vettél részt lelkipásztori képzésben és nem tanultál prédikálni, ezért nincs szükség az erőfeszítéseidre és nem lesz semmi eredményük. Semmi sem áll messzebb az igazságtól.
Szeretem azt gondolni, hogy annak, hogy Isten két emberi lényt teremtett a teremtéskor, az egyik oka (a szaporodáson kívül), hogy egy személy nem tudja bemutatni Isten jellemét a világegyetemnek a maga teljességében. Isten két képviselőt teremtett kezdetben, és azóta is használja erre a célra az embereket.
Ezekben az utolsó napokban Isten jellemét legjobban az Ő népe, az egyház mutatja be. A Biblia az egyházról úgy beszél, mint Krisztus testéről, a szent templomról, amely sok tagból áll. Megismétlem, ahhoz, hogy Krisztust tökéletesen ábrázoljuk, sok emberre van szükség, akik különböző adottságokkal rendelkeznek. Időnként prédikátorra van szükség. Más alkalommal a vízvezetékszerelő tehet „szolgálatot” annak, aki szükséget szenved. Senki sem akar prédikációt hallgatni, amikor a lefolyó eldugult, de egy elhivatott vízvezetékszerelőt, aki másokat becsületesen szolgál, pont annak a csodának fognak tartani, amire szükségük volt.
Milyen tálentumokkal rendelkezel? Ezeket Isten szolgálatába helyezed-e? Kérdezd meg Istent, hogyan mutathatod be Jézust mások számára, miközben azokat a tálentumokat használod, amelyeket Ő adott neked.
„Az Úr nagy tervében mindenkinek megvan a helye. Fölösleges tehetséget nem adományoz.” Bizonyságtételek 9., 37. o. Keresztény szolgálat 99. o.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés