2022. március 29., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 29 - KEDD - 2 Mózes 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 25 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2025&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2025&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki méltó a legjobb adományainkra. Isten felszólítja a népet, hogy gyűjtsenek neki adományokat a szentsátor építéséhez. Tizennégyféle adományt sorol fel. A tizennégy a hetes szám szorzata, ami a tökéletesség száma; a felsorolt adományok pedig a legjobb minőségű anyagok. Isten a legjobbat és a legtökéletesebbet adja nekünk, ezért nekünk is illik a legjobb minőséget adni Istennek.                

2.    A népe között lakozó Isten. A szentsátor nem az időről-időre megszervezett istentiszteletek helyszíne csupán, hanem Isten állandó lakóhelye. Isten nem csak akkor jelenik meg, amikor a népe összejön az istentiszteletre, hanem mindig ott lakik, ami előre mutat arra az időre, amikor az Isten sátora az emberekkel lesz és velük lakik. Isten nem csak időnként megjelenő vendég lesz, hanem ott lesz az állandó lakóhelye.

3.    Isten trónja a földön. Isten azt mondta, hogy frigyláda fedele lesz az a hely, ahol lakni fog és ahonnan parancsaival és útmutatásaival irányítani fogja a népet. A nép sokszor megkérdőjelezte, hogy közöttük van-e az Isten. Isten pedig a pontos helyét is megmondta, hogy hol van közöttük és mit tesz.

4.    Isten, aki eszközöket biztosít az Ő megismerésére és a vele való közösség megélésére. A szentély tartozékai az Istennel való kapcsolattartás eszközei és elmondják miből tevődik össze egy hívő ember élete. A szent kenyerek asztala az Igére, Isten szavára utal, amelyről Jézus azt mondta, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével. A gyertyatartó és az olaj a világosságra és a Szentlélek munkájára utal. Isten Szavát a Szentlélek világítja meg számunkra. Az illatétel oltár az ima jelképe. Tehát a keresztény ember életében fontos szerepet kap a Biblia, a Szentlélek és az ima.          

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az ember szívből jövő adományait örömmel fogadja; aki pontos útmutatást ad a szentély berendezésére és működésére vonatkozóan; aki a szimbólumok helyes alkalmazásával folyamatos kapcsolatot létesít az ember és Ura között; aki jelenlétével óriási áldásban részesíti népét.             

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet

9. fejezet – Felrázás (17. rész)

Ne menj el a kicsiny dolgok mellett, mert hogy te a nagy munkára vársz. Sikerrel végezheted el a kis feladatot is, de teljes kudarcot vallhatsz a nagy munkákkal próbálkozva, és ilyenkor a csüggedés lesz úrrá rajtad. Bárhol is elvégzésre váró munkát látsz, vágj bele! Akár gazdag vagy, akár szegény, nagy vagy kicsi, Isten az érte elvégzendő tevékeny szolgálatra hív el. Ez pedig abból áll majd, hogy minden erőddel végzed, amit a kezed talál, és fejleszted talentumaidat és munkára való alkalmasságodat. A naponként adódó alkalmak elhanyagolása által leszel gyümölcstelen és kiszáradt fa. Ezért van oly sok terméketlen fa az Úr kertjében. (Testimonies, IX, 129.)

Isten azt kívánja tőlünk, hogy használjunk minden ajándékot, amellyel bírunk; és ha így teszünk, még nagyobb ajándékaink is lesznek, amiket használhatunk. Nem adja nekünk ajándékainkat természetfeletti módon a hiányzó képesítése; de miközben használjuk azt, amink van, együtt munkálkodik velünk abban, hogy gyarapítson és erősítsen minden egyes képességet. A teljes szívű, buzgó áldozat a Mester szolgálatában növelni fogja erőnket. (Christ’s Object Lessons, 353–354.) 

Krisztus szíve megindul azok láttán, akik a szó minden értelmében szegények; megsajnálja az igazságtalanul bántott szelídeket és az igazság után éhező embereket, akik szemmel láthatóan nem nyertek kielégülést, s megindul a sok-sok emberen, akik nem tudják, hogyan fogjanak hozzá a munkához. Ő mintegy tárt karokkal fogadja a dolgok azon állapotát, amely sok lelkészt elcsüggesztene. (Gospel Workers, 37.)

Nem kell elmennünk pogány országokba, vagy akár kilépnünk otthonunk szűk köréből, ha oda szólít a kötelességünk, hogy Jézusért munkálkodjunk. Végezhetjük ezt családi körben, a gyülekezetben, akár azok között, akikkel kapcsolatba kerülünk vagy akikkel üzletelünk. (Steps to Christ, 86.)

Ha Krisztus életét és tanítását tesszük tanulmányunk tárgyává, valamennyi lezajlódó esemény egy mély benyomást keltő tanulmányhoz ír szöveget. (Testimonies, IX, 63.)

A földi élet a mennyeinek a kezdete; a földi oktatás beavatás a mennyei elvekbe; az itteni életen át tartó szolgálat felkészülés az ottani életen át tartó munkára. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, bizonyosan előképe annak, amik leszünk. (Education, 307.)

Akik visszautasítják a kiváltságot, hogy Krisztussal együtt szolgáljanak, elutasítják az egyetlen olyan felkészítést, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy részt nyerjenek vele az ő dicsőségében és ami jellemerővel és jellemszépséggel ajándékozza meg őket ebben az életben. (Education, 264.)

Senki ne gondolja, hogy önzően élhetnek, majd miután saját érdekeiket szolgálták, bemehetnek Uruk örömébe. Nem lehet részük az önzetlen szeretet örömében. Nem lennének alkalmasak a mennyei udvarban való megjelenésre. Nem tudnák értékelni azt a tiszta légkört, ami a mennyet áthatja. Az angyalok éneke és hárfajátéka nem szerezne nekik örömet. A mennyei tudás az ő elméjük számára rejtély lenne. (Christ’s Object Lessons, 364–365.)

Krisztus felszólít bennünket, hogy munkálkodjunk kitartóan és béketűréssel a bűneikben elvesző ezrekért, akik mint kihalt parton veszteglő roncsok élnek szanaszét a világban. Akiknek részük van a Megváltó dicsőségében, részt kell vállalniuk az ő szolgálatában is, segítve a gyengéket, a nyomorultakat és a csüggedőket. (Testimonies, IX, 31.)

Az egyszerű embereknek el kell foglalniuk helyüket mint munkások. Osztozva felebarátaik bánatában, amiként az Üdvözítő is az emberiség bajaiban, hit által látni fogják őt, amint velük munkálkodik. (Testimonies, VII, 272.)

Jézus áll követendő mintaként minden tanítvány előtt. Isten valamennyi gyermekére nézve előre elrendelte, „hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek” (Rm 8:29). Mindenkiben Krisztus hosszútűrő szeretetének, szentségének, szelídségének, irgalmának kell megmutatkoznia és igazságának feltárulnia. (The Desire of the Ages, 827.)

Mindnyájunkhoz szól a felhívás, hogy helyezzünk mindent a szolgálat oltárára. Isten nem mindenkit kér meg arra, hogy úgy szolgáljon, mint Elizeus, de arra sem szólít fel mindenkit, hogy adja el mindenét, amije van. Azt azonban kéri, hogy az ő szolgálatát tegyük az első helyre az életünkben, és ne engedjünk egyetlen napot sem elmúlni anélkül, hogy ne tettünk volna valamit műve előbbre vitelére. Isten nem ugyanazt a munkát várja el mindnyájunktól. Az egyiket külhonban teljesítendő szolgálatra hív el; a másiktól talán azt kéri, hogy adjon a javaiból az evangélium támogatására. Az Úr elfogadja kinek-kinek a felajánlását. Az élet és minden ahhoz fűződő érdek odaszentelése, ami szükséges. Akik ily módon odaszentelődnek, azok meghallják a menny hívását és engedelmeskednek annak. (Prophets and Kings, 221.)

Az e világ szerint bölcs embernek, aki gondolkodik és tervez, és akinek üzleti dolgai szüntelen ott forognak az elméjében, arra kell igyekeznie, hogy az örökkévaló érdekekhez kapcsolódó dolgokban váljon bölccsé. Ha ugyanannyi erőt fejtene ki a mennyei kincs és annak az életnek a biztosítása érdekében, amely Isten életével mérhető össze, amennyi erőt földi nyeresége érdekében fejt ki, mi az, amit ne tehetne meg? (Testimonies, VI, 297.)

Isten alacsony állásokban levő emberek által fog munkálkodni, hogy kijelentse a jelenvaló igazság üzenetét. Sokakat fogunk az ilyenek között látni, amint ide-oda sietnek, a Szentlélektől kényszerítve, hogy átadják a világosságot a sötétségben élő embereknek. Az igazság olyan, mint a tűz a csontjaikban, ami égő vággyal tölti be őket, hogy megvilágosítsák a sötétségben ülőket. Még az iskolázatlan emberek közül is sokan fogják hirdetni az Úr beszédét. Isten Lelke gyermekeket fog arra késztetni, hogy elinduljanak és szólják a mennyei üzenetet. A Lélek kitöltetik azokra, akik engednek az ő késztetéseinek. Lerázva magukról az őket kötő emberi törvényeket és az elővigyázatoskodást, csatlakozni fognak az Úr seregéhez. (Testimonies, VII, 26–27.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 2-ik részéhez (március 20-27.).

Érezted már valaha, hogy nincs elég tehetséged Isten munkáját végezni? Érvelhetsz azzal, hogy mivel nem vettél részt lelkipásztori képzésben és nem tanultál prédikálni, ezért nincs szükség az erőfeszítéseidre és nem lesz semmi eredményük. Semmi sem áll messzebb az igazságtól.

Szeretem azt gondolni, hogy annak, hogy Isten két emberi lényt teremtett a teremtéskor, az egyik oka (a szaporodáson kívül), hogy egy személy nem tudja bemutatni Isten jellemét a világegyetemnek a maga teljességében. Isten két képviselőt teremtett kezdetben, és azóta is használja erre a célra az embereket.

Ezekben az utolsó napokban Isten jellemét legjobban az Ő népe, az egyház mutatja be. A Biblia az egyházról úgy beszél, mint Krisztus testéről, a szent templomról, amely sok tagból áll. Megismétlem, ahhoz, hogy Krisztust tökéletesen ábrázoljuk, sok emberre van szükség, akik különböző adottságokkal rendelkeznek. Időnként prédikátorra van szükség. Más alkalommal a vízvezetékszerelő tehet „szolgálatot” annak, aki szükséget szenved. Senki sem akar prédikációt hallgatni, amikor a lefolyó eldugult, de egy elhivatott vízvezetékszerelőt, aki másokat becsületesen szolgál, pont annak a csodának fognak tartani, amire szükségük volt.

Milyen tálentumokkal rendelkezel? Ezeket Isten szolgálatába helyezed-e? Kérdezd meg Istent, hogyan mutathatod be Jézust mások számára, miközben azokat a tálentumokat használod, amelyeket Ő adott neked.

„Az Úr nagy tervében mindenkinek megvan a helye. Fölösleges tehetséget nem adományoz.” Bizonyságtételek 9., 37. o. Keresztény szolgálat 99. o.

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: