Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 1 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%201&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten megnöveli számban és erőben Izrael népét. Izrael népével jó és rossz dolgok is történtek József és a pátriárkák halála után. Isten áldásának következtében Izrael családja többmilliós néppé erősödik, a rossz pedig az, hogy rabszolgák lesznek.
2. Isten népével rossz dolgok történnek. Bár Isten volt az, Aki Izrael családját Egyiptomba vitte, egy idő után ez rosszra fordult, a népet rabszolgaságba hajtották. Ha baj történik velünk nem mindig annak a jele, hogy nem Isten vezetett oda bennünket, ahol vagyunk. Isten vezette Pált Macedóniába, de ott (Filippiben) megverték és bebörtönözték, Tesszalonikából pedig elüldözték.
3. Isten megtartja ígéretét, nem engedi Izrael népét elpusztítani. A fáraónak nem sikerül Izrael népét elpusztítani, sem a kegyetlen rabszolgamunkával, sem a rendeleteivel, hogy a fiúgyermekeket meg kell ölni. Minél nagyobb volt a nyomás rajtuk, annál nagyobb volt Isten áldása a népén. Az ellenség nem csak ekkor próbálta meg eltüntetni Isten népét a föld színéről, hanem minden időben a történelem folyamán. Sokféle fondorlattal próbálkozott és az utolsó időben ordító oroszlánként is teszi ezt, de Istennek mindig lesz egy népe, aki bemutatja őt a világnak és akiért Jézus nemsokára eljön, hogy magához vigye.
4. Isten, aki nagyobb tiszteletet kap az egyiptomi fáraónál. A bábák jobban tisztelték Istent, mint a fáraót, inkább Istennek engedelmeskedtek, mint embernek, még ha az a fáraó volt is. Ennek meglett az eredménye, mert azt olvassuk ebben a fejezetben, hogy a bábák istenfélelme miatt szaporodott és erősödött Izrael népe. Isten népe családjának növekedéséhez a mi engedelmességünk is hozzájárul. Gyülekezetünk és egyházunk is növekedni fog, ha a bábákéhoz hasonló hittel viszonyulunk Istenhez és szolgálatunkhoz.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki mindent feljegyeztet, azért, hogy jelezze, senki sem kerüli el az Ő figyelmét; aki megáldja, vigyáz az övéire ellenséges környezetben is; aki arra tanít, hogy áldásait ne vegyük természetesnek; aki erőt ad ahhoz, hogy ne cselekedjünk akarata ellen a fenyegetések között sem; aki megengedi, hogy kiderüljön, kiben milyen lélek lakik, hiszen a fáraó csecsemőgyilkosságot parancsol a népének.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 7. fejezet
7. fejezet – A lelkészek és a laikusok együttműködése (4. rész)
A lelkész kötelessége
A lelkészek nem igehirdetések sokaságával segíthetik leginkább gyülekezeteink tagjait, hanem ha munkatervet készítenek számukra. Adjatok mindenkinek valami munkát, amit másokért végezhet. Segítsetek meglátni, hogy Krisztus kegyelmének befogadóiként kötelesek neki dolgozni. Arra pedig mindenkit tanítsunk meg, hogyan is munkálkodjon. Kiváltképpen a nemrég hitre jutottakat képezzük ki arra, hogy Isten munkatársai legyenek. (Testimonies, IX, 82.)
Lelkészek, prédikáljátok az igazságokat, amelyek a Krisztus nélkül valókért történő személyes munkálkodásra késztetnek. Bátorítsátok minden lehetséges módon a személyes erőfeszítést. (Testimonies, IX, 124.)
A lelkészek tanítsák meg a gyülekezeti tagokat arra, hogy lelki növekedésük érdekében hordozniuk kell az Úr által rájuk helyezett terheket: annak terhét, hogy a lelkeket az igazságra vezessék el. Akik nem látják el felelősségüket, azokat meg kell látogatni, azokkal imádkozni kell, azokért fáradozni kell. Ne ösztökéljétek arra a népet, hogy a lelkészektől függjenek; inkább tanítsátok meg őket arra, hogy használják talentumaikat, amikor átadják az igazságot a körülöttük élőknek. Ha így munkálkodnak, mennyei angyalok fognak együttműködni velük és olyan tapasztalatban lesz részük, ami növelni fogja hitüket, és erős kötelékbe vonja őket Istennel. (Gospel Workers, 200.)
Amikor a lelkész olyan területen dolgozik, ahol már él néhány hitre jutott, először ne annyira a hitetlenek megtérítésére törekedjen, mint inkább a gyülekezeti tagok kiképzésére, hogy ők megfelelő munkatársai lehessenek. Munkálkodjon értük egyenként, törekedjen felrázni őket, hogy vágyjanak mélyebb tapasztalatokat szerezni a maguk számára és másokért munkálkodni. Amikor felkészültek arra, hogy imáikkal és munkájukkal támogassák lelkészüket, nagyobb sikerek fogják kísérni erőfeszítéseiket. (Gospel Workers, 196.)
A lelkész bizonyos tekintetben hasonló helyet tölt be, mint a művezető vagy a hajó legénysége mellett a kapitány. Feléjük az az elvárás, hogy utána lássanak, hogy azok az emberek, akik fölé helyezték őket, elvégzik-e a számukra kijelölt munkát haladéktalanul és jól, és csak sürgős esetben kell nekik maguknak is ténylegesen beavatkozni. Egy nagy üzem tulajdonosa egyszer arra lett figyelmes, hogy munkafelügyelője egy turbinaházban kisebb javításokat végzett, miközben vagy fél tucat munkás ácsorgott körös-körül, tétlenül szemlélve a fejleményeket. A tulajdonos, miután utánajárt, hogyan is történtek a dolgok, nehogy igazságtalanul járjon el az ügyben, behívatta irodájába a munkavezetőt, és átnyújtotta neki a felmondásról szóló papírt, kifizetve a teljes járandóságát. A munkavezető meglepődött és magyarázatot kért. Ezt a választ kapta: „Azért alkalmaztam önt, hogy hat másik embert dolgoztasson. Én úgy találtam önöket, hogy hatan tétlenkedtek, miközben ön csak egy ember munkáját végezte. Ezt a feladatot ugyanúgy elvégezhette volna a hat közül bárki. Nem áll módomban hét ember bérét állni csak azért, hogy a hatot megtanítsa arra, hogyan kell tétlenül ácsorogni.”
Ezt a történetet egyes esetekre igen, más esetekre nem lehet alkalmazni. Ám sok lelkész híjával van annak a tudásnak, hogyan nyerje meg vagy hogyan próbálja megnyerni a gyülekezet teljes tagságát annak, hogy tevékenyen kivegyék részüket a munka különböző ágaiban. Ha a lelkipásztorok nagyobb figyelmet szentelnének nyájuk megnyerésére és megtartására abban, hogy tevékenyen részt vegyenek a munkában, nagyobb jót végeznének el, és több idejük lenne a tanulásra és a vallási jellegű látogatásokra, miközben számos súrlódást kerülnének el. (Gospel Workers, 197–198.)
A jó példa
[Pál] apostol érezte, hogy hatalmas felelősséget visel az ő fáradozásai nyomán megtért személyeknek a lelki jólétéért. Arra vágyott velük kapcsolatban, hogy növekedjenek az egyedül igaz Isten és a Jézus Krisztusnak az ismeretében, akit ő elküldött. Szolgálata során gyakran találkozott olyan férfiak és nők kis csoportjaival, akik szerették Jézust; és Pál imára borult le velük együtt, amelyben arra kérték Istent, tanítsa meg nekik, hogyan maradhatnak vele élő kapcsolatban. Gyakran tanácskozott velük arról, melyek a legjobb módszerek az evangéliumi igazság világosságának másokkal való megosztásában. Miután elvált útjai azoktól, akikért ily módon fáradozott, gyakran könyörgött Istenhez, hogy őrizze meg őket a gonosztól és segítse őket abban, hogy buzgó és tevékeny misszionáriusokká válhassanak. (The Acts of the Apostles, 262.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.445/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 6-7. fejezetéhez (február 27 – március 5.).
A növekvő egyház megerősödéséhez szakosodott lelkészségre van szükség. Az egyházi szolgálat számára áldás a szakosított szolgálatok léte, amelyek segítségével a gyülekezetet képzésekben részesülnek feladataik elvégzéséhez, céljaik megtervezéséhez és megbízható munkatervek kidolgozásához, valamint a hibákra is felhívják a figyelmet. Ugyanakkor ezen szakosodás miatt tévesen néhány szolgálattevő és laikus azt hiszi, hogy csak a „hivatásosak” töltik be a missziós küldetést, míg az egyház többi része csupán nézője az evangelizációs küldetésnek, amit azok visznek előre, akik az evangélium hirdetésében képzettek.
A lelki megújulás cselekvést, mozgást… életet feltételez! – de nem csak néhány ember részéről. Sok mai gyülekezetet azért tartanak élőnek, mert van egy nagyszerű prédikátoruk, vagy működésileg vagy szerkezetileg hatékony osztályokkal rendelkeznek. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti a teljes gyülekezet bevonását.
Az egyház akkor lesz igazi egyház, amikor az identitását élő szervezetként éli meg, amely minden tevékenyen részt vevő tagját magában foglalja, akik mindannyian arra lettek elhivatva és kiképezve, hogy egy különleges missziót töltsenek be: az evangélium hirdetését. Tagként lehetsz misszionárius, lelkész vagy laikus. „A világot nem az fogja meggyőzni, ami a szószékről tanítás gyanánt elhangzik, hanem ahogy a gyülekezet él.” (Keresztény szolgálat, 67. o.)
Nestor Narez
Ifjúsági szolgálatok tanító, Linda Vista Egyetem, Chiapas, Mexikó
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés