Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 19 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2019&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten felkészíti népét a legfenségesebb kijelentésére. A felhőoszlopot követve Izrael népe Refidimből megérkezve eljutott a Sínai–hegyhez. A felhőoszlop a Sínai–hegy tetején nyugodott meg, a tűzoszlop pedig éjjel világította meg az izraeliták táborát. Isten új élettel készül megajándékozni Izrael népét, szövetségi kapcsolatba készült lépni velük. E nép az egyiptomi rabszolgaságban meggyengült nemcsak fizikailag, de hitében is. Az Úr felemelni készült őket. A lázadozó népet eddigi útján kegyelmével kísérte, most pedig Törvényadóként készül hozzájuk szólni.
2. Isten elkülöníti, megszenteli Izrael népét. A Törvény üzenetére is méltóvá kellett válni. A népnek meg kellett érteni, hogy hatalmas kegyelem az, hogy szól hozzájuk az Úr, fel kellett készülniük arra, hogy Isten jelenlétében egy fenséges üzenetet hallhatnak majd Mózes közbenjárásával. Isten népének tehát meg kellett tisztulnia, ki kellett érdemelnie a Mózes közbenjárásával elhangzó magasztos üzenetet. A Törvény nemcsak az ő törvényük lesz, hanem minden emberé a földön, de abban a kiváltságban lehet részük, hogy ők lesznek a Törvény őrzői.
3. Isten, aki különleges kapcsolatba lép népével. Az Egyiptomból kihozott családját Isten királyi papsággá tette. A papok közbenjárói szerepet töltöttek be Isten és a nép között.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki népét sasszárnyon hordozza; aki Mózessel rendszeresen találkozott és beszélt; aki hatalmas és megtisztelő feladatot bíz gyermekeire (királyok és papok lehettek); a Vele való találkozásra fel kell készülni; aki megmutatja hatalmát, hogy a nép komolyan vegye; aki szükség esetén mennydörgésben és földindulásban szól népéhez.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (11. rész)
Gondoljatok erre, majd ítéljétek meg, mennyire kevéssé állunk készen áldozatot hozni a körülöttünk élő drága lelkek üdvösségéért. Senki nem kényszerít arra bennünket, hogy egy hosszú és fárasztó utazás kedvéért elhagyjuk otthonunkat, hogy megmentsük egy elveszés szélén álló halandó életét. Itt a kapuinknál is vannak, körülöttünk mindenfelé, megmentésre váró, veszendő lelkek – férfiak és nők, akik reménység és Isten nélkül halnak meg, és mi mégsem érzünk nyugtalanságot, és ha szavakkal nem is, de cselekedeteinkkel gyakorlatilag azt mondjuk: „Avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?” Ezeket a férfiakat, akik mások életét próbálták megmenteni, a világ hősökként és vértanúkként magasztalta. Hogyan kellene akkor nekünk éreznünk, akik számára az örök élet a kilátás, ha nem hozzuk meg azt a kis áldozatot, amit Isten kíván meg tőlünk az emberek lelkének megmentése érdekében? (Review and Herald, 1888. augusztus 14.)
Egy új-angliai városban kutat ástak. A munka már a végéhez közeledett, amikor is a föld ráomlott egy emberre, aki még a gödör mélyén tartózkodott, és betemette őt. Azonnal segítségért kiáltottak, és kétkezi munkások, földművelők, kereskedők, ügyvédek siettek lélekszakadva a megmentésére. Serény és készséges kezek köteleket, létrákat, ásókat és lapátokat hoztak oda. „Mentsétek ki őt, ó, mentsétek ki őt!” – kiáltoztak itt is, ott is. {ChS 94.1}
Az emberek határtalan erőbedobással dolgoztak, a verejték patakokban gyöngyözött a szemöldökük felett, karjuk pedig remegett az erőlködéstől. Végül egy csövet dugtak le, azon keresztül kiáltottak le az embernek, hogy megtudják, vajon életben van-e még. A válasz nem késett: „Élek, de siessetek. Rettenetes itt lenn.” Örömkiáltás zúgott fel, és megkettőzött erőfeszítéssel folytatták a munkát, mígnem végre elértek hozzá és megmentették. A keblekből kiszakadó örömujjongás pedig olybá tetszett, hogy szinte áthatol az egeken. „Megmenekült!” – visszhangzott városszerte utcáról utcára.
Túl nagy volt a buzgalom, az érdeklődés, túl nagy a lelkesedés ahhoz képest, hogy csak egy ember megmentéséről volt szó? Semmiképpen nem. De mit tesz egy földi élet elvesztése egy lélek elveszésével összevetve? Ha egy élet elmúlásának fenyegető réme az emberi szívekben ilyen heves érzelmeket váltott ki, egy lélek elveszésének nem kellene ennél is mélyebb segíteni akarást ébreszteni az emberekben, akik azt állítják, tudják, milyen veszedelemben vannak a Krisztustól távol levők? Nem kellene Isten szolgáinak ugyanolyan nagy buzgalmat tanúsítaniuk a lelkek üdvösségéért való fáradozásban, mint amilyen a kútba temetődött ember életéért küzdve nyilvánult meg? (Gospel Workers, 31–32.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 2-ik részéhez (március 20-27.).
Olyan korban élünk, amelyben a házimunkát és a feladatokat háztartási gépek könnyítik meg. Akiknek modern készülékeik vannak, nem kell többé a szennyest kézzel mosniuk vagy kézzel mosogatniuk. A sütés-főzés sokkal könnyebb manapság, mint elődeinknek volt. A bevásárlásunk nagy részét online elvégezhetjük, sőt, az étel házhozszállítását is kérhetjük!
Sajnos azonban ez a munkatakarékos szellemiség nem mindig vált előnyünkre az evangélium hirdetésében. Ahelyett, hogy kihasználnánk a technológia nyújtotta valamennyi előnyt, hogy több időnk maradjon bizonyságot tenni, hagytuk, hogy ellustuljunk és elkényelmesedjünk. Már-már olyan, mintha azt hinnénk, hogy bedugjuk a konnektorba a bizonyságot tevő háztartási gépet, és ettől reméljük, hogy megnyerjük a szomszédot, anélkül, hogy igazán beszélgetnünk kellene vele. Isten ezt másképp látja. Előjogokat adott nekünk és számonkérhetőek leszünk azért, hogy hogyan használjuk fel az időnket és a lehetőségeinket.
„Nagyobb világosság ragyog ránk, mint egykor atyáinkra. Nem nyerhetünk elfogadást és tisztességet Istentől, ha ugyanazt a szolgálatot teljesítjük és ugyanazt a munkát végezzük el, amit atyáink teljesítettek és végeztek el. Hogy pedig ugyanabban az elfogadásban és áldásban részesüljünk az Úrtól, mint ők, követnünk kell őket hűségükben és buzgóságukban – úgy használva a mi világosságunkat, ahogy ők használták fel az övéket, és úgy munkálkodva, ahogy ők is munkálkodnának, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, különben ez a fény sötétséggé válik.” (88. o.).
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés