Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 13 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2013&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten megkülönbözteti az elsőszülötteket. Isten, akinek elsőszülöttje Izrael, elrendeli, hogy az elsőszülöttek legyenek elkülönítve, legyenek Neki odaszentelve. Mindezt a kivonulással hozza összefüggésbe: Ő megmentette az izraelieket, ezért ők mindenestől Isten tulajdonai. Isten nemcsak visszautal a 10. csapásra, de előre is utal a léviták kiválasztására, akik Isten tulajdonaként majd az Ő szolgálatába állnak.
2. Az emlékeztetni akaró Isten. Isten az emlékezést a bukás ellenszereként adta népének. Ha emlékeztek a szabadításra, akkor ki is tartottak Isten mellett. De a teremtésre való emlékezés is védelem. Védelem a hitetlenség és az ateizmus ellen. Izrael népének Egyiptomból való szabadulása identitásának alapköve lett. E szabadulás az isteni gondviselés hatalmas megnyilvánulása.
3. A tökéletes Isten, a gondviselés Istene. Isten nemcsak a Páska ünnep megtartását tervezte meg a legapróbb részletekre kiterjedő pontossággal, de a kivonulást is. Mérhetetlen gondviselés mutatkozik meg ebben is. Isten tudta, hogy a filiszteusok földjén keresztül nem vezetheti a harctól, háborúskodástól idegenkedő izraeliták több százezres tömegét, családjukat, jószágaikat. Tisztában volt a fáraó szívének indítékaival is, azaz, hogy még mindig nem békélt meg a gondolattal, hogy rabszolgáit el kell engednie. Így a Vörös-tenger felé vezette népét. Tudta azt is, hogy a fárasztó úton lesznek bizonytalankodók, megfáradók, lázadozók is, de nem hagyta magukra, hanem csodálatos módon vezette őket.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az elsőszülöttek tulajdonosa az egyiptomi szabadulás emlékére; akinek erős keze van, és azt szabadításra használja; aki esküvel tesz ígéretet; aki bevisz az ígéret földjére; aki hatalmasan cselekedett népéért; aki okos útitervet készít népének Kánaánba; aki népe előtt megy, aki világosságot és nap elleni védelmet biztosít népének; a szavát mindig betartó, jeleket adó Isten.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (5. rész)
Cselekvésre van szükség
A menny megmutatta nekem Isten népét, amely egy változás bekövetkezésére vár – egy kényszerítő hatalomra, amely birtokába veszi őket. De csalódni fognak, mert tévedésben élnek. Cselekedniük kell; maguknak kell megragadni a munka végét, maguknak kell buzgón kiáltani Istenhez a munka igaz ismeretéért. A szemünk láttára lejátszódó jelenetek eléggé nagy horderejűek ahhoz, hogy felserkentsenek bennünket, és az igazságot azok szívére helyezzük, akik hallják azt. Mindjárt beérik a földön az aratnivaló. (Testimonies, I, 261.)
Minden a világegyetemben azokhoz folyamodik most, akik ismerik az igazságot, hogy szenteljék magukat fenntartás nélkül az igazság hirdetésének, amint azt kijelentette nekik a harmadik angyal az üzenetében. Amit látunk és hallunk, a kötelesség mezejére szólít. A sátáni ügynökök munkálkodása minden keresztényt arra hív, hogy ki-ki álljon a helyére. (Testimonies, IX, 25–26.)
A Krisztus közeli eljövetelét tartalmazó üzenetet át kell adni a Föld nemzeteinek. Az ellenség erőinek legyőzése éber és fáradhatatlan erőfeszítéseket kíván. Nem az a mi dolgunk, hogy nyugodtan ücsörögjünk, ölbe tett kézzel, hanem hogy fölserkenjünk és munkálkodjunk az időnek és az örökkévalóságnak. (Southern Watchman, 1902. május 29.)
Tedd, mi jó, tedd hamar, teljes erődből,
Angyalszárny is sorvadoz, ha nem repül,
S még az Úr sem volna boldog tétlenül.
(Testimonies, V, 308.)
Nehogy azt gondolja bárki is, hogy szabadságában áll karba tenni a kezét és nem csinálni semmit. Teljes lehetetlenség üdvözülnie annak, aki életét tunyaságban és tétlenségben éli le. Gondoljatok arra, mit végzett el Krisztus földi szolgálata során! Mennyire buzgó és fáradhatatlan volt! Nem engedte meg, hogy bármi eltérítse őt a számára kijelölt útról. Mi az ő nyomdokain járunk? (Colporteur Evangelist, 38.)
A lélekmentés munkájában isteni és emberi eszközök működnek együtt. Isten megtette a maga részét, most pedig a keresztények tevékenykedésére van szükség. Az Úr szólít fel erre. Elvárja népétől, hogy ő is vállalja a maga részét azzal, hogy elétárja valamennyi nemzetnek az igazság világosságát. Ki társul az Úr Jézus Krisztushoz ebben a munkában? (Review and Herald, 1887. március 1.)
Ha a gyülekezet élő akar lenni, munkálkodnia kell. Nem elégedhet meg pusztán azzal, hogy megvédi saját területeit a bűn és a tévelygés ellenséges erőivel szemben, nem elégedhet meg azzal, hogy teszetosza módon halad előre, hanem magára kell vennie Krisztus igáját, lépést kell tartania a Vezérrel, új híveket nyerve útközben. (Review and Herald, 1891. augusztus 4.)
Kevés időnk van már arra, hogy a harcra serkentsünk; Jézus hamar visszajön, és a lázadás véget ér. Ekkor tehetjük meg majd utolsó próbálkozásainkat arra, hogy az Üdvözítővel együtt munkálkodva előbbre vigyük az ő országát. Némelyek, akik a csata első vonalában álltak és hatalmas lélekkel ellenálltak a bejövő gonoszságnak, elesnek feladatuk végzése közben; mások szomorúan szemlélik az elbukó hősöket, de nincs idejük szüneteltetni a munkát. Fel kell tölteniük a sorokat, ki kell venniük a lobogót a halál miatt kihűlt kezekből, hogy újult erővel védelmezzék Krisztus igazságát és becsületét. Ellenállást kell tanúsítaniuk a bűnnel, a sötétség hatalmaival szemben, jobban, mint bármikor korábban. Az idő erőteljes és eltökélt cselekvést kíván meg azok részéről, akik hisznek a jelenvaló igazságban. Tanítaniuk kell az igazságot, mind parancsolat, mind példaadás által. (Review and Herald, 1881. október 25.)
Az Úr felszólítja most a különböző helyeken élő hetednapi adventistákat, hogy szenteljék magukat neki, és legjobb tudásuk szerint és körülményeik mértékében vegyenek részt műve építésében. (Testimonies, IX, 132.)
A henyélés és a vallás nem járnak kéz a kézben; keresztény életünk és tapasztalatunk nagy hiányosságai pedig az Isten művében való tétlenkedésre vezethetők vissza. Testetek izmai is gyengék és hasznavehetetlenek lesznek, ha nem késztetitek őket munkára, és ugyanígy van ez a lelki természetünkkel is. Ha erősek akartok lenni, használatban kell tartanotok erőiteket. (Review and Herald, 1888. március 13.)
Szorgalmas munkásoknak kell lennünk; a dologtalan ember nyomorúságos lény. De vajon milyen mentség lehet a tunyaságra abban a nagy műben, aminek megvalósításáért Krisztus az életét adta? A lelki képességek elhalnak, ha nem késztetik őket munkára, az pedig Sátán terve, hogy ezek tönkremenjenek. Az egész menny tevékenyen részt vesz abban a munkában, ahol egy népet készítenek fel Krisztus második eljövetelére e világba, és mi „munkatársai vagyunk Istennek”. Minden dolog vége elérkezett. Ez a mi alkalmas időnk a munkára. (Review and Herald, 1893. január 24.)
A szív misszionáriusaira van szükség. A görcsös erőfeszítések kevés jóval kecsegtetnek. Le kell kötnünk a figyelmet. Legyünk mélységesen komolyak. (Testimonies, IX, 45.)
Vannak közöttünk, akik ha rászánnák az időt és végiggondolnák, semmittevésüket az Istentől kapott talentumaikkal szembeni bűnös hanyagságnak tekintenék. (Testimonies, VI, 425.)
Mi a helyzetünk a világban? A várakozás idejét éljük. Ezt az időszakot azonban nem elvont szemlélődéssel kell töltenünk. A várást a figyeléssel és az éber munkálkodással kell ötvöznünk. Életünknek nem a világ dolgainak tervezése körül kell forognia, nem irányulhat rá, miközben elhanyagoljuk a személyes vallást és az Isten által megkívánt szolgálatot. Eközben nem lehetünk nemtörődömök az üzleti dolgainkban sem, de az Urat odaadó lélekkel kell szolgálnunk. A lélek lámpását meg kell tisztogatnunk, és a kegyelem olaját oda kell készítenünk az edényeinkbe a lámpás mellé. Tegyünk meg minden óvintézkedést, hogy elejét vegyük a lelki hanyatlásnak, nehogy az Úrnak napja tolvaj módjára lepjen meg bennünket. (Testimonies, V, 276.)
Olyan korban élünk, amiben nincs helye a lelki tunyaságnak. Minden szívnek telítődnie kell a mennyei életárammal. (Testimonies, VIII, 169.)
Töltsd meg az életedet a lehető legtöbb jó tettel. (Testimonies, V, 488.)
Jézus arra vágyik, hogy mindaz, aki az ő nevét vallja, buzgó munkás legyen. Szükséges, hogy minden tag ráépüljön a sziklára, Krisztus Jézusra. Olyan vihar készülődik, amely minden egyes ember lelki alapját a legnagyobb mértékben meg fogja próbálni. Ezért hát kerülnünk kell a homokra építkezést; keressétek az igazi sziklaalapot. Ássatok mélyre, építsetek biztos alapra. Építsetek az örökkévalóságnak, ó, az örökkévalóságnak! Építsetek könnyekkel és szívből jövő imákkal. Mától ékítse mindegyikőtök az életét jó cselekedetekkel. Kálebekre van a legnagyobb szükség ezekben az utolsó napokban.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 1-ső részéhez (március 13-19.).
Vannak párok, akik születésszabályozáshoz folyamodnak azért, hogy ne növekedjen tovább a családjuk. Néhányan olyan messzire is elmennek, hogy műtétileg sterilizáltatják magukat, hogy elkerüljék a gyermekáldást. Tudtad, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol lelki születésszabályozást gyakorolnak tudattalanul és korlátozzák Isten családjának a növekedését? Teszik ezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyják, Isten mire képes és saját magukra összpontosítanak. Ellen White azt mondja, hogy a keresztényeknek nem szabad „tovább tehetetlenkedniük, azt mutogatva, hogy mit nem tudnak csinálni.” (77. o.) Vallást csináltak mindabból, amit nem tudnak megtenni, és elfelejtették, hogy Istennek korlátlan hatalma van, hogy segítsen nekik abban, hogy győzedelmeskedjenek.
Úgy gondolom, hogy itt nem arról van szó, hogy olyan dolgokra összpontosítunk, amit az Írás megtilt nekünk – bár, ha kizárólag ilyen dolgokra összpontosítunk, az sosem segítette elő a gyülekezet növekedését. Ehelyett szerintem ez azt jelenti, hogy a tehetetlenségünkre, hiányosságainkra, gyengeségeinkre, félelmeinkre összpontosítunk. Túl könnyű felmenteni magunkat az Istenért végzett munka alól, és az alól, hogy terjesszük az Ő üzenetét, arra hivatkozva, hogy méltatlannak érezzük magunkat. A gyülekezet tehetetlen lesz, miközben arra vár, hogy valaki más végezze el a munkát.
A megoldás erre az, hogy ha elfelejtjük a tehetetlenségünket és Isten irányítása alá helyezzük magunkat, „tudva, hogy az ő mindenható volta betölti szükségletü[n]ket.” (77. o.) Minél jobban engedjük, hogy a Szentlélek vezessen bennünket és merjük megosztani az Ő szeretetét, annál több erőnk lesz ahhoz, hogy gyarapítsuk Isten családját.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés