Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 24 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2024&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2024&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A kapcsolatát minél szélesebb körben kiterjeszteni akaró Isten. Isten nemcsak Mózessel szeretett volna bensőséges közösségre lépni, hanem mindenkivel. Mózes után kezdte kiterjeszteni Áronra, Józsuéra, Nádábra és Abíhúra valamint Izrael 70 vezetőjére és rajtuk keresztül az egész népre. Évszázadokkal később Fián, Jézus Krisztuson keresztül az egész világra. Isten mindenkivel bensőséges közösségre akar lépni, aki elfogadja hívását.
2. A szövetségét vérrel megpecsételő Isten. Mózes égőáldozatot mutatott be a szövetség szentesítésére, amelynek vérével meghintette az oltárt és a népet. A Bibliában a vér életet jelent. A szövetségnek ára volt, nemcsak állatok életébe, hanem Jézus Krisztus életébe került, aki vérét, azaz életét adta azért, hogy szövetségre léphessünk Istennel. Drága véren, Jézus Krisztus vérén váltott meg bennünket a bűneinkből.
3. Az önmagát látni engedő Isten. Bár a Biblia azt mondja, hogy Isten jelenléte a bűnös ember számára megemésztő tűz, most több embernek is megengedi, hogy lássák Őt, anélkül, hogy meghalnának. Isten évszázadokon keresztül azért fáradozott, hogy egyre több ember megláthassa Őt. Az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus dicsőségét fedetlen arccal szemlélhetjük. Jézus pedig kijelentette, hogy aki látta Őt, látta az Istent. Sőt ez az ember üdvösségének feltételévé is vált, mert Jézus azt mondta, hogy az az üdvösség, az az örök élet, hogy megismerjük az igaz Istent és Jézus Krisztust. Isten nagyon várja azt a pillanatot, amikor szemtől-szembe láthatjuk Őt egy örökkévalóságon át.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki kijelöli mindenki feladatát; aki ismeri emberi gyengeségeinket, hogy ígérgetni tudunk, de megtartani saját erőnkből képtelenek vagyunk; aki gondoskodik arról, hogy emlékezzünk arra, amit elmondott nekünk (Mózes mindent feljegyzett); és úgy is látjuk Őt ebben a fejezetben, mint a találkozás Istenét. Isten veled is találkozni akar, amikor imádkozol, szombaton a szombatiskolában, az istentiszteleten, a természetben és Jézus Krisztus életén és áldozatán keresztül is.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (16. rész)
A gonosznak való ellenálláshoz az erőt leginkább az előretörő szolgálat által nyerjük meg. (The Acts of the Apostles, 105.)
A jogosság, a könyörületesség és a jóakarat minden egyes tette zene a menny számára. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.)
Krisztus lelkülete misszionáriusi lelkület. A megújult szív számára a legelső indíttatás az, hogy más embereket vigyen az Üdvözítőhöz. (The Great Controversy, 70.)
A kegyelemben való növekedés egyetlen útja az, ha mély érdeklődéssel végezzük a Krisztus által reánk hagyott munkát. (Review and Herald, 1887. június 7.)
Ne várjatok nagy alkalmakra, ne számítsatok különleges képességekre, mielőtt munkába állnátok, hogy Istennek dolgozzatok. (Steps to Christ, 87.)
Az az ember lesz áldás a társadalom számára és él sikeresen, legyen egyébként bár műveltebb vagy kevésbé művelt, aki minden erejét Isten és embertársai szolgálatára veti latba. (Southern Watchman, 1903. április 2.)
Sokan, akiket Isten elsőrendű munka véghezvitelére jelölt ki, nagyon keveset végeznek el, mert nagyon kevésre törekszenek. (Christ’s Object Lessons, 331.)
Ha százból kilencvenkilencszer kudarcot vallasz, de egy lelket sikerül megmentened a pusztulásból, nemes cselekedetet vittél véghez a Mester ügyében. (Testimonies, IV, 132.)
Az Isten és az egyes lelkek között külön-külön fennálló kapcsolat annyira teljes és megkülönböztetett, mintha nem lenne más lélek, akiért az ő egyszülött Fiát adta. (Steps to Christ, 105.)
Az Úr lát és megért téged, és gyengeséged dacára is felhasznál, amennyiben talentumodat az ő szolgálatára szentelt ajándék gyanánt ajánlod fel; a tevékeny és önzetlen szolgálatban ugyanis a gyengék erősek lesznek, és az ő drága, dicsérő szavaiban gyönyörködhetnek majd. Az Úr öröme az erő egyik alkotóeleme. Ha hűséges vagy, a minden értelmet felülhaladó békesség lesz jutalmad ebben az életben, az eljövendőben pedig bemehetsz Urad örömébe. (Testimonies, VIII, 34.)
A kevés talentummal rendelkező emberek is ha híven megőrzik szívüket Isten szeretetében, sok lelket nyerhetnek meg Krisztusnak. Harlan Page szegény kétkezi munkás volt, átlagos képességekkel és csekély műveltséggel; legfőbb törekvése azonban az volt, hogy előmozdítsa Isten ügyét, és erőfeszítéseit határozott siker koronázta. Embertársai üdvéért fáradozott akár magánbeszélgetésekben, akár buzgó imában. Imaórákat indított el, vasárnapi iskolát szervezett, traktátusokat és egyéb vallási olvasmányokat terjesztett. Halálos ágyán pedig, ábrázatán az örökkévalóság tükörképével, el tudta mondani: „Tudom, hogy mindez Isten kegyelme, és amit elvégeztem, abban nem volt senkinek semmilyen érdeme; de úgy gondolom, bizonyságom van rá, hogy személyes közreműködésem által száznál több lélek tért Istenhez.” (Testimonies, V, 307–308.) {ChS 101.9}
Ez a világ nem a keresztény menny, hanem pusztán Isten műhelye, ahol alkalmassá tétetünk arra, hogy a szent mennyben a bűntelen angyalok társaságába kerüljünk. (Testimonies, II, 187.)
Jézus legegyszerűbb és legszegényebb tanítványa is áldás lehet mások számára. Talán nem is gondolnak arra, hogy most valami különlegesen jót művelnek, mindazonáltal akaratlan befolyásuknak köszönhetően az áldások olyan hullámait indíthatják el, amelyek szélesednek és elmélyülnek, és az áldott eredményeket talán soha nem ismerik meg, míg el nem jön a végső jutalmazás napja. Nem érzékelik, nem tudják, hogy nagy dolgot vinnének véghez. Senki nem kéri tőlük, hogy a siker miatti aggodalmaskodással csigázzák el magukat. Egy a dolguk, hogy nyugodtan menjenek előre, elvégezve híven a munkát, amit az Isten gondviselése jelöl ki számukra, és akkor életük nem lesz hiábavaló. Saját lelkük is egyre jobban elváltozik Krisztus hasonlatossága szerint; a Megváltó munkatársai ők ebben az életben, ily módon készülve a magasabb rendű munkára és az eljövendő élet semmitől be nem árnyékolt örömeire. (Steps to Christ, 88.)
Sokan vannak, akik átadták magukat Krisztusnak, mégsem vesznek észre semmilyen alkalmat nagy munka elvégzésére vagy áldozatok meghozatalára az ő szolgálatában. Ők, meglehet, abban a gondolatban találnak megnyugvást, hogy nem szükségképpen a vértanú saját akaratáról való lemondása tesz leginkább kedvessé bennünket Isten előtt; lehet, hogy nem is a veszéllyel és a halállal naponta szembenéző misszionárius neve van legfelül a mennyei feljegyzésekben. A keresztény, aki a magánéletében, az én naponkénti feladásában, szándéka őszinteségében, a gondolat tisztaságában, a bántások közepette tanúsított szelídségében, a hitben és a kegyességben, a legkisebb dolgokban való hűségében így viseli magát, akinek az otthoni élete Krisztus jellemét ábrázolja ki – az ilyen Isten szemében akár a világhírű misszionáriusnál és a vértanúnál is értékesebb lehet. (Christ’s Object Lessons, 403.)
Nem a befektetett munka mennyisége vagy annak látható eredménye, hanem a lelkület, amellyel a feladatot végzik, teszi azt értékessé Isten előtt. (Christ’s Object Lessons, 397.)
A Mester dicséretét nem az elvégzett feladat nagysága váltja ki, mivelhogy sok dologra tettünk szert, hanem a hűség, amit a legkisebb megbízásunkban is tanúsítunk. Nem az elért nagy eredmények, hanem a mozgató indítékok esnek nagy súllyal latba Istennél. Többre értékeli a jóságot és a hűséget, mint a véghezvitt munka nagyságát. (Testimonies, II, 510–511.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 2-ik részéhez (március 20-27.).
Érezted már valaha, hogy nincs elég tehetséged Isten munkáját végezni? Érvelhetsz azzal, hogy mivel nem vettél részt lelkipásztori képzésben és nem tanultál prédikálni, ezért nincs szükség az erőfeszítéseidre és nem lesz semmi eredményük. Semmi sem áll messzebb az igazságtól.
Szeretem azt gondolni, hogy annak, hogy Isten két emberi lényt teremtett a teremtéskor, az egyik oka (a szaporodáson kívül), hogy egy személy nem tudja bemutatni Isten jellemét a világegyetemnek a maga teljességében. Isten két képviselőt teremtett kezdetben, és azóta is használja erre a célra az embereket.
Ezekben az utolsó napokban Isten jellemét legjobban az Ő népe, az egyház mutatja be. A Biblia az egyházról úgy beszél, mint Krisztus testéről, a szent templomról, amely sok tagból áll. Megismétlem, ahhoz, hogy Krisztust tökéletesen ábrázoljuk, sok emberre van szükség, akik különböző adottságokkal rendelkeznek. Időnként prédikátorra van szükség. Más alkalommal a vízvezetékszerelő tehet „szolgálatot” annak, aki szükséget szenved. Senki sem akar prédikációt hallgatni, amikor a lefolyó eldugult, de egy elhivatott vízvezetékszerelőt, aki másokat becsületesen szolgál, pont annak a csodának fognak tartani, amire szükségük volt.
Milyen tálentumokkal rendelkezel? Ezeket Isten szolgálatába helyezed-e? Kérdezd meg Istent, hogyan mutathatod be Jézust mások számára, miközben azokat a tálentumokat használod, amelyeket Ő adott neked.
„Az Úr nagy tervében mindenkinek megvan a helye. Fölösleges tehetséget nem adományoz.” Bizonyságtételek 9., 37. o. Keresztény szolgálat 99. o.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés