Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 18 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2018&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2018&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A midiániták is megtudják, hogy az Úr nagyobb minden istennél. Jetró, Mózes apósa midiánita volt, Ábrahám leszármazottja. Jetró, amikor meghallgatta Izrael történetét, elismerte, hogy az Úr nagyobb minden istennél. A fáraó és népe még a tíz csapás után sem jutott el erre a felismerésre (pedig ez lett volna a csapások célja). Ha eljutott volna, életben maradt volna ő és az egész nép is.
2. Isten, aki a világ legnagyobb vezetőjét neveli ki. Vezetéstudománnyal foglalkozó szakemberek is elismerik, hogy Mózes a világ egyik legnagyobb vezetője volt. Isten készítette fel erre a feladatra az édesanyja mellett, az egyiptomi iskolákban, a pusztai pásztorkodása alatt, és ami meglepőbb, egy pogány pap, Jetró által.
3. Isten, akinek vezetési stílusa különbözik az egyiptomitól. Az egyiptomi vezetést Egyiptom jelképe a piramis szimbolizálja, a fáraóval a piramis csúcsán, és mindenki őt szolgálja. Isten a feje tetejére állítja ezt a piramist, ahol a vezető egy szolgáló vezető. A világ történelmében a szolgáló vezetési stílus volt a leghatékonyabb és ma is az. Jézus sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki egy családegyesítő Isten (a körülmények miatt Mózes egy időre megvált a családjától, de Isten visszaadta neki); akit egymás tapasztalatai által ismerhetünk meg jobban; aki embereken keresztül munkálkodik és tanácsol; akinek az akarata az ember javát szolgálja.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (10. rész)
Erőteljes szemléltetések
Az isteni szeretet felfoghatatlan mélységében nyilatkozott meg az emberért, és az angyalok álmélkodnak azon, hogy akik e nagy szeretetben részesültek, bennük ily felületes hálaérzés ébred csak. Az angyalok álmélkodnak azon, hogy az ember mennyire sekély felszínességgel értékeli Isten szeretetét. A menny felháborodottan áll az embereknek a lelkek iránt tanúsított hanyagsága láttán. Akarjuk tudni, minek tekinti ezt Krisztus? Hogyan érezne egy apa vagy egy anya, ha tudná, hogy hóban és fagyban ragadt gyermekük meghalt úgy, hogy hagyták elpusztulni azok, akiknek módjukban állt volna megmenteni őt? Vajon nem emésztené őket az iszonytató bánat, nem háborodnának fel szerfelett? Vajon nem mutatnának e gyilkosokra haraggal, amely oly forró lenne, mint amilyen forrók a könnyeik, és oly heves, mint amilyen a gyermek iránt érzett szeretetük? Minden ember szenvedése Isten fiainak szenvedése, így mindazok, akik nem nyújtanak segítő kezet az elveszés szélén álló embertársuknak, az ő jogos haragját vonják magukra. (The Desire of the Ages, 825.)
Olvastam egy emberről, aki egy téli napon hatalmas hóförgeteg közepette utazott, dermedt tagokkal vesztegelt a fagyban, amely alig észrevehetően kiszívta belőle az életerőt. Amikor a tél ölelésében már-már halálra fagyott, és azon a ponton volt, hogy feladja az életéért folytatott küzdelmet, meghallotta egy utazó embertársának nyöszörgését, aki csakúgy, mint ő, a fagyhalál szélén állt. Felébredt benne az alázat, hogy megmentse őt. Dörzsölni kezdte a szerencsétlen fagyott végtagjait, és jelentős erőfeszítések árán lábra állította; és minthogy nem tudott megállni, részvétteljes karjában vitte őt ugyanabban a hóförgetegben, amiről azt gondolta, hogy egymaga soha nem tudna átvergődni rajta. Amint utazótársát biztonságos helyre sikerült vinnie, villant át elméjén a tudat, hogy felebarátját megmentve önmagát is megmentette. A másik ember felé irányuló komoly erőkifejtései felgyorsították a már jóformán fagyott ereiben a vérkeringést, és egészséges melegséget hoztak létre a test végpontjaiban. E tanulságot folyamatosan hangsúlyozni kell a fiatal hívők számára, nem csupán parancs formájában, hanem példaadás által is, hogy keresztény tapasztalataikban hasonló eredményeket nyugtázhassanak. (Testimonies, IV, 319–320.)
Nem szabad bezárkóznotok magatokba és megelégednetek, mivelhogy részesültetek az igazság megismerésének áldásában. Ki hozta el nektek az igazságot? Ki mutatta meg Isten Igéjének világosságát? Az Úr nem azért adta a világosságát, hogy véka alá rejtsétek. Olvastam a Sir John Franklin megkeresésére indított kutatóútról. Bátor emberek hagyták oda otthonaikat, és járták be keresztül-kasul az Északi-tengert, szenvedve a nélkülözés, az éhség, a hideg és az aggodalom miatt. Mindezt miért? Pusztán azért a tisztességért, hogy megtalálják a felfedezők holttesteit, vagy ha lehetséges, megmentsenek a társaságból egyeseket a rettenetes haláltól, amely egész biztosan rájuk következne, ha csak időben nem érkezik hozzájuk segítség. Ha akár egyetlen embert is mementhettek volna a pusztulástól, úgy tekintették volna, hogy ez szenvedésükért bőven kárpótolta őket. Mindezt kényelmük és boldogságuk feláldozása árán vitték végbe.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 2-ik részéhez (március 20-27.).
Olyan korban élünk, amelyben a házimunkát és a feladatokat háztartási gépek könnyítik meg. Akiknek modern készülékeik vannak, nem kell többé a szennyest kézzel mosniuk vagy kézzel mosogatniuk. A sütés-főzés sokkal könnyebb manapság, mint elődeinknek volt. A bevásárlásunk nagy részét online elvégezhetjük, sőt, az étel házhozszállítását is kérhetjük!
Sajnos azonban ez a munkatakarékos szellemiség nem mindig vált előnyünkre az evangélium hirdetésében. Ahelyett, hogy kihasználnánk a technológia nyújtotta valamennyi előnyt, hogy több időnk maradjon bizonyságot tenni, hagytuk, hogy ellustuljunk és elkényelmesedjünk. Már-már olyan, mintha azt hinnénk, hogy bedugjuk a konnektorba a bizonyságot tevő háztartási gépet, és ettől reméljük, hogy megnyerjük a szomszédot, anélkül, hogy igazán beszélgetnünk kellene vele. Isten ezt másképp látja. Előjogokat adott nekünk és számonkérhetőek leszünk azért, hogy hogyan használjuk fel az időnket és a lehetőségeinket.
„Nagyobb világosság ragyog ránk, mint egykor atyáinkra. Nem nyerhetünk elfogadást és tisztességet Istentől, ha ugyanazt a szolgálatot teljesítjük és ugyanazt a munkát végezzük el, amit atyáink teljesítettek és végeztek el. Hogy pedig ugyanabban az elfogadásban és áldásban részesüljünk az Úrtól, mint ők, követnünk kell őket hűségükben és buzgóságukban – úgy használva a mi világosságunkat, ahogy ők használták fel az övéket, és úgy munkálkodva, ahogy ők is munkálkodnának, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, különben ez a fény sötétséggé válik.” (88. o.).
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés