Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 22 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2022&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2022&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten azt várja, hogy tiszteljük mások tulajdonát. Eben a törvényben a kulcsfogalom: a kárpótlás. A bűn elkövetése után nem elég a bűn feletti sajnálkozás, a megbánás, készen kell állni a bűn jóvátételére annak irányában, aki ellen elkövetése történt. Isten azért védi a magántulajdont, mer az emberek, családok élete, megélhetése függ ettől. Isten szeretné megóvni gyermekeit az olyan helyzetektől, amikor valakinek a megélhetése veszélybe kerül mások miatt.
2. Isten az árvák, az özvegyek, az elnyomottak Istene. Isten emlékezteti népét arra, hogy az imént szabadultak a rabszolgaságból, Egyiptomban ők is jövevények voltak. Isten mélyen együtt érez az özvegyekkel, árvákkal, szegényekkel, jövevényekkel. Az Úr, aki kezében tartja a világtörténelmet, odafigyel a kiszolgáltatott emberekre.
3. Isten népe jellemének tökéletesedését várja. Isten szent és népétől is kéri, törekedjenek a szentségre. Az engedelmes szívben nem él az a vágy, hogy megsértse, megkárosítsa a másikat. Aki viszont nem Istent helyezi első helyre, könnyedén eljuthat abba az állapotba, hogy lélektelenül kizsákmányolja embertársát csak azért, hogy megkaparinthassa, amire saját maga annyira vágyik. A törvény betartása megóvja az embert az erőszaktól, elnyomástól, igazságtalanságtól, attól, hogy embertársának kárt, szenvedést okozzon.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki olyan törvényeket szab, amelyek védik az ember javait, egészségét, békességét, házasságát, becsületét; aki bölcsességet ad a bíráknak, hogy igazságot és védelmet szolgáltassanak a kiszolgáltatottaknak; aki megvédi az övéit az ördög hatalmától, ezért tiltja az olyan dolgokat, amelyek tőle származnak (varázslás); aki véd a kizsákmányolástól (uzsorakamat); aki védi az eladósodottakat (a zálogba adott ruhát estére vissza kellett adni).
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (14. rész)
A keresztényeknek fel kell serkenniük, és hozzá kell látniuk elhanyagolt feladataikhoz; ugyanis saját lelkük üdvössége egyéni erőfeszítéseiken áll vagy bukik. (Review and Herald, 1881. augusztus 23.)
Az igaz istentisztelet a Krisztussal való együttmunkálkodásban áll. Az imádságok, az intések és a beszéd hitvány gyümölcsök, amik az illetőre vannak aggatva; ám azok a gyümölcsök, amik a jó cselekedetekben (a nélkülözőről, az árván maradottról és az özvegyről való gondoskodásban) mutatkoznak meg, valódiak, és egy jó fán természetes módon nőnek. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.)
A gyülekezet tagjai egyénenként fogjanak hozzá a számukra kijelölt munkához, ami egyszersmind a világosság árasztása és befogadása. Senkinek nem lehet mentsége arra, ha tétlenkedik az Úr szőlőskertjében. (Review and Herald, 1889. február 19.)
A „csináld” elve az a gyümölcs, amelynek megtermését Krisztus elvárja tőlünk; a jótékonyság gyakorlása, a kedves szavak, a gyengéd figyelmesség a szegények, a szükségben lévők és a megszomorítottak iránt. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.)
A szamaritánus asszony, aki a Jákób kútjánál beszélgetett Jézussal, alighogy megtalálta az Üdvözítőt, mindjárt másokat is vitt hozzá. Hatékonyabb misszionáriusnak bizonyult, mint a tanítványai. A tanítványok semmi arra utaló jelet nem vettek észre Szamáriában, hogy ez egy ígéretes terület lenne. Gondolataik azon csüngtek, hogy majd nagy munka vár rájuk a jövőben. Észre sem vették, hogy ott helyben mennyi az aratnivaló. Ám az általuk megvetett asszonyon keresztül egy egész város jött el, hogy hallgassa Jézust. A nő azonnal elvitte a világosságot földijeinek. Ő jelképezi a gyakorlatias Krisztus-hit működését. (The Ministry of the Healing, 102.)
A hetednapi adventisták fejlődnek, megkettőzik taglétszámukat, missziókat hoznak létre, és kibontják az igazság lobogóját a föld sötétségben levő helyein is; a mű mégis sokkal lassabban halad, mint ahogy azt Isten eltervezte. [Miért?] A gyülekezet tagjai nem serkentek fel, hogy kibontakoztassák azt az erőt, amelyre pedig képesek, és a mű minden egyes ága megbénult a buzgó kegyesség, valamint az odaszentelt, alázatos és istenfélő munkások hiánya miatt. Hol vannak Krisztus keresztjének katonái? A hívő, becsületes, szívben-lélekben egy emberek, akik csakis Isten dicsőségére tekintenek, készülődjenek a tévelygéssel szembeni küzdelemre. A lelki harc ezen órájában túl sok a bágyadt és gyáva szív. Ó, bár a gyengeséget lerázva megerősödnének, felbátorodnának és megfutamítanák az idegenek hadait! (Historical Sketches, 290.)
Általános törvény, hogy ha valaki nem akarja használni az Istentől kapott képességeit, akkor azok hanyatlásnak indulnak, majd elvesznek. Az igazság, amit nem élünk át és nem osztunk meg, elveszti életadó hatalmát, gyógyító erejét. (The Acts of the Apostles, 206.)
Semmi nem látja el úgy csontokkal és inakkal a vallásosságotokat, mint amikor annak az ügynek az előmenetelén munkálkodtok, ami mellett hitet tesztek, hogy szeretitek, és nem fékezitek azt. (Testimonies, IV, 236.)
Némelyek megkísérlik úgy élni a kereszténységet, hogy csak passzívan fogadják el az áldásokat, amelyek a kegyelem eszközein keresztül áramolnak hozzájuk, és nem tesznek semmit Krisztusért. Az ilyenek egyszerűen megpróbálnak úgy élni, hogy csak esznek, de nem dolgoznak. Ez a lelki életben, csakúgy, mint a természet világában, mindig elkorcsosodást és hanyatlást eredményez. (Steps to Christ, 85.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 2-ik részéhez (március 20-27.).
Olyan korban élünk, amelyben a házimunkát és a feladatokat háztartási gépek könnyítik meg. Akiknek modern készülékeik vannak, nem kell többé a szennyest kézzel mosniuk vagy kézzel mosogatniuk. A sütés-főzés sokkal könnyebb manapság, mint elődeinknek volt. A bevásárlásunk nagy részét online elvégezhetjük, sőt, az étel házhozszállítását is kérhetjük!
Sajnos azonban ez a munkatakarékos szellemiség nem mindig vált előnyünkre az evangélium hirdetésében. Ahelyett, hogy kihasználnánk a technológia nyújtotta valamennyi előnyt, hogy több időnk maradjon bizonyságot tenni, hagytuk, hogy ellustuljunk és elkényelmesedjünk. Már-már olyan, mintha azt hinnénk, hogy bedugjuk a konnektorba a bizonyságot tevő háztartási gépet, és ettől reméljük, hogy megnyerjük a szomszédot, anélkül, hogy igazán beszélgetnünk kellene vele. Isten ezt másképp látja. Előjogokat adott nekünk és számonkérhetőek leszünk azért, hogy hogyan használjuk fel az időnket és a lehetőségeinket.
„Nagyobb világosság ragyog ránk, mint egykor atyáinkra. Nem nyerhetünk elfogadást és tisztességet Istentől, ha ugyanazt a szolgálatot teljesítjük és ugyanazt a munkát végezzük el, amit atyáink teljesítettek és végeztek el. Hogy pedig ugyanabban az elfogadásban és áldásban részesüljünk az Úrtól, mint ők, követnünk kell őket hűségükben és buzgóságukban – úgy használva a mi világosságunkat, ahogy ők használták fel az övéket, és úgy munkálkodva, ahogy ők is munkálkodnának, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, különben ez a fény sötétséggé válik.” (88. o.).
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés