Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 9 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%209&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten figyelmeztet. A fáraó magatartása a tíz csapás során figyelmeztető jel: az emberi szív annyira megkérgesedhet, hogy képtelen lesz a változásra, s e képtelenség a pusztulást fogja jelenteni. Az a tény, hogy Isten csapások sorozatát mérte ki, és nem egyetlen rettenetes pusztítást végzett, mutatja, hogy a fáraó több lehetőséget kapott a megtérése.
2. Isten nem olyan, mint az egyiptomi Istenek. Az ötödik csapás a döghalál volt. Ez nemcsak az állatok ellen volt támadás, hanem az egyiptomi istenségek ellen, hisz az állatokat istenekkel társították. Köszönhetően Isten megkülönböztetésének Izrael népének jószágai épségben maradtak. Ekkor nem Áron cselekedett Isten meghosszabbított karjaként, hanem maga az Úr.
3. Isten az egészség adományozója. A hatodik csapás az állatok helyett az embereket célozta meg, az ő egészségüket érintő csapás volt. Az írástudók nemhogy utánozni nem tudták ezeket, de fekélyeik miatt meg sem tudtak jelenni a fáraó előtt. A csapás kivitelezési módja is jelentéssel bírt, a fáraó szeme láttára a kemencehamut a menny felé kellett szórni, így kiemelve, hangsúlyozva Isten fennhatóságát.
4. Isten, akinek csodái ellenőrizhetőek. Az ötödik csapásban az izraeliták állatai nem pusztulnak el. A fáraó embereket küld, hogy ezt leellenőrizzék. Isten csodái valósak, nem ámítások, nem szemfényvesztés.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki újabb és újabb figyelmeztetéseket küld; aki újabb és újabb lehetőségeket biztosít a megtérésre; akinek büntetés kegyelmével párosul, elmondja, hogyan menekülhet meg mindenki; aki tudja, hogy milyen az ember természete: félelmében ígérget, de ha könnyebb lesz a helyzete, azonnal megfeledkezik róla.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (1. rész)
A felszólítások
Hangozzék fel az evangéliumi üzenet gyülekezetszerte, felszólítva őket az általános cselekvésre. A tagok növekedjenek a hitben, buzgóságot nyerve láthatatlan mennyei szövetségeseiktől, kimeríthetetlen forrásaik tudatából, nagyszerű voltából a vállalkozásuknak és vezetőjük hatalmából. Akik Isten irányítása alá helyezik magukat, hogy ő irányítsa és terelgesse őket, azok meg fogják ragadni azoknak az eseményeknek a fő sodrát, amelyeket az Úr rendelt el. Betöltekezve annak lelkével, aki életét adta a világért, nem tehetetlenkednek tovább, azt mutogatva, hogy mit nem tudnak csinálni. Felvéve a menny páncélzatát, hadba indulnak, készen arra, hogy tevékenykedjenek és bátran síkra szálljanak Istenért, tudva, hogy az ő mindenható volta betölti szükségletüket. (Testimonies, VII, 14.)
Ébredjünk fel! Háborúban vagyunk. Az igazság és a tévelygés a végső összecsapás felé halad. Vonuljunk fel Immánuel fejedelem véráztatta zászlaja alatt, és harcoljuk meg a hitnek szép harcát, és nyerjük el az örökkévaló koszorút. Az igazság ugyanis diadalt fog aratni, és általa, aki szeretett bennünket, több mint győzedelmesek lehetünk. A próbaidő drága pillanatai közelegnek. Szerezzünk bizonyosságot abban, hogy munkálkodunk az örök életért, dicsőíthetjük mennyei Atyánkat és eszközök lehetünk azoknak a lelkeknek a megmentésében, akikért Krisztus meghalt. (Review and Herald, 1888. március 13.)
Hadiparancs
Wellington herceg egy ízben fültanúja volt, ahogy egy keresztény férfiakból álló társaságban arról beszélgettek, hogy a misszionáriusi fáradozásokat a pogányok között miként kísérheti siker. A herceghez fordultak, hogy mondja meg, véleménye szerint ezek az erőfeszítések meghozzák-e a várt sikert. Az idős katona így felelt: „Uraim, hogy szól az önök hadiparancsa? A várható siker nem lehet mérlegelés tárgya. Ha jól olvasom, a felszólítás ekképpen szól: »Menjetek el e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.« Uraim, engedelmeskedjenek a hadiparancsnak.” (Gospel Workers, 115.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 1-ső részéhez (március 13-19.).
Vannak párok, akik születésszabályozáshoz folyamodnak azért, hogy ne növekedjen tovább a családjuk. Néhányan olyan messzire is elmennek, hogy műtétileg sterilizáltatják magukat, hogy elkerüljék a gyermekáldást. Tudtad, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol lelki születésszabályozást gyakorolnak tudattalanul és korlátozzák Isten családjának a növekedését? Teszik ezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyják, Isten mire képes és saját magukra összpontosítanak. Ellen White azt mondja, hogy a keresztényeknek nem szabad „tovább tehetetlenkedniük, azt mutogatva, hogy mit nem tudnak csinálni.” (77. o.) Vallást csináltak mindabból, amit nem tudnak megtenni, és elfelejtették, hogy Istennek korlátlan hatalma van, hogy segítsen nekik abban, hogy győzedelmeskedjenek.
Úgy gondolom, hogy itt nem arról van szó, hogy olyan dolgokra összpontosítunk, amit az Írás megtilt nekünk – bár, ha kizárólag ilyen dolgokra összpontosítunk, az sosem segítette elő a gyülekezet növekedését. Ehelyett szerintem ez azt jelenti, hogy a tehetetlenségünkre, hiányosságainkra, gyengeségeinkre, félelmeinkre összpontosítunk. Túl könnyű felmenteni magunkat az Istenért végzett munka alól, és az alól, hogy terjesszük az Ő üzenetét, arra hivatkozva, hogy méltatlannak érezzük magunkat. A gyülekezet tehetetlen lesz, miközben arra vár, hogy valaki más végezze el a munkát.
A megoldás erre az, hogy ha elfelejtjük a tehetetlenségünket és Isten irányítása alá helyezzük magunkat, „tudva, hogy az ő mindenható volta betölti szükségletü[n]ket.” (77. o.) Minél jobban engedjük, hogy a Szentlélek vezessen bennünket és merjük megosztani az Ő szeretetét, annál több erőnk lesz ahhoz, hogy gyarapítsuk Isten családját.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés