2022. március 30., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 30 - SZERDA - 2 Mózes 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 26 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2026&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2026&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki megvédi szentélyét. Ez a fejezet a szentély külső burkolatát írja le. Ez védte az illetéktelenektől a szentsátor berendezéseit és szertartásait. A Szentek szentjében Isten lakott és ott volt a királyiszéke.                   

2.    Isten, aki tiltja a bálványimádást, de nem tilt minden ábrázolást. A Szentek szentjét határoló kárpitot angyal ábrázolások díszítették. Az ábrázolás és a bálványimádás között különbséget tesz a Biblia.

3.    Isten, aki megvédte gyermekeit. A kárpit védelmet jelentett az izraeliták számára. Eltakarta a Szentek szentjét és a frigyládát. Ha valaki belépett, vagy csak betekintett a Szentek szentjébe meghalt. Ettől védte Isten az övéit a kárpittal.         

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki részletes és pontos leírást biztosít a sátor építéséhez; aki a legtökéletesebb tervet biztosította az építéshez; aki minden részletbe üzenetet és tanulságot helyezett el.             

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet

9. fejezet – Felrázás (18. rész)

A keresztény élet látképe

Az Isten beszédét befogadó szív nem olyan, mint a vizét elpárologtató tavacska vagy a repedezett kút, amely elveszti kincsét, hanem a kiapadhatatlan források által táplált hegyi patakhoz hasonlít, amelynek friss, habzó vize szikláról csörgedezik, felüdítve a fáradt, szomjas, teher alatt roskadozó embert. Hasonló a szüntelen áramló folyóhoz, amely útjában egyre mélyül és szélesedik, míg életadó vize szét nem árad az egész földre. A csobogva haladó patak hátrahagyja ajándékait, a zöldellő természetet és a termékeny földet. Partján üdébb a fű, dúsabb a fa lombja és több virág nyílik. Amikor a föld rőtre és barnára ég a Nap perzselő hevétől, a folyó medrét zöldellő sáv jelzi.

Így van ez Isten hűséges gyermekeivel is. Krisztus vallása éltető, mindent átható elvekben és élő, tevékeny lelkiségben mutatkozik meg. Ha szívünk nyitott az igazság és a szeretet mennyei befolyása előtt, ezek az elvek úgy áradnak tova, mint a patakok a kietlen pusztában, gyümölcsöt teremve ott, ahol most sivárság és terméketlenség honol. (Prophets and Kings, 233–234.)

A keresztény ember jelszavai

A keresztény életben három jelszó van, amire ügyelnünk kell, ha nem akarjuk, hogy Sátán rajtunk üssön, nevezetesen: Vigyázz, imádkozz, dolgozz! (Testimonies, II, 283.)

Minden lélek, amely vallást tett Krisztusról, elkötelezte magát, hogy mindenné lesz, ami számára lehetséges, és lelki munkásként tevékeny, buzgó és hatékony Mestere szolgálatában. Krisztus minden embertől elvárja, hogy végezze kötelességét; ez legyen a jelszó követői táborában. (Testimonies, V, 460.)

Lelki bénultság

Az erő a mozgásból nyerhető. Mindenki, aki műbe állítja Istentől kapott képességét, gyarapodik a talentumokban, amiket az ő szolgálatára szentelhet. Akik semmit nem tesznek az Úr művéért, nem fognak növekedni a kegyelemben és az igazság ismeretében. Az az ember, aki csak heverészik és nem mozgatja végtagjait, minden ereje, ami a használatukhoz kell, el fogja hagyni. Ily módon az a keresztény is, aki nem használja Isten adta erejét, nemcsak hogy nem növekedik Krisztusban, hanem a már meglevő erejét is elveszti, és lelki bénává lesz. Azok, akik Isten és felebarátaik iránti szeretettel törekszenek másoknak segíteni, lesznek megalapozottak, erősek és szilárdak az igazságban. Az igaz keresztény az Úrért munkálkodik, nem ösztönzésre, hanem elvből; nem csak egy napig vagy egy hónapig, hanem teljes életében. (Testimonies, V, 393.)

A biztos orvosság

Létezik egy biztos orvosság az elcsüggedtek számára: a hit, az ima és a munka. A hit és a tevékenység napról napra növekvő bizonyosságot és megelégedést ad. Kísért a gondolat, hogy átengedd magadat a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj, még ha a látszat mindennél is félelmetesebb! Legyen hited Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Övé minden hatalom. Végtelen szeretete és könyörülete soha nem fogy el. Ne félj attól, hogy nem váltja be az ígéretét. Ő az örök igazság. Soha nem mondja fel szövetségét, amelyet az őt szeretőkkel kötött. Hűséges szolgáit a szükségletük szerinti mértékben ruházza fel teljesítőképességgel. (Prophets and Kings, 164–165.)

Csupán egy valódi orvosság létezik a lelki restségre, ez pedig a munka – éspedig a segítségedre szoruló lelkekért végzett szolgálat. (Testimonies, IV, 236.)

Ez az a recept, amit Krisztus felírt a félénk, kételkedő, remegő léleknek. A bánattal terheltek, akik gyászos ábrázattal járkálnak az Úr előtt, serkenjenek fel és segítsenek valakit, akinek támogatásra van szüksége. (Testimonies, VI, 266.)

Azok a keresztények, akik állandóan növekednek a komolyságban, a buzgóságban, az odaadásban és a szeretetben – soha nem esnek vissza. (Review and Herald, 1887. június 7.)

Akik nem veszik ki részüket ezen önzetlen fáradozásból, azoknak van ez a beteges érzése, azok fáradnak bele a tusakodásba, a kételyekbe, a zúgolódásba, a vétkekbe és a sajnálkozásba, míg el nem veszítik a tudatát annak, hogy mi jelenti az igaz vallást. Érzik, hogy nem mehetnek vissza a világba, ott függnek a Sion peremén csip-csup féltékenykedésekkel, irigységekkel, csalódásokkal és lelkiismeret-furdalással. A hibakeresés köti le minden figyelmüket, és testvéreik botlásaival és tévedéseivel táplálkoznak. Vallási életük minden tapasztalatát kizárólag a reménytelenség, a hitetlenség és a napfény hiánya jellemzi. (Review and Herald, 1890. szeptember 2.)

Jogosulatlan mentegetőzések

Amikor Jézus elment, valamennyi emberre ráhagyta munkáját, így a semmittevés jogosulatlan mentegetőzés. A tétlenkedés az oka annak, miért sújtja próba a testvéreket; Sátán ugyanis a hanyagok elméjét az ő terveivel tölti be, amiket aztán be is indít… A semmittevés szüli a testvérekkel szembeni gonosz tanúskodásokat, hozza be a széthúzást Krisztus gyülekezetébe. Jézus így szól: „Aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Review and Herald, 1888. március 13.)

Fivéreim és nővéreim, sokan húzzátok ki magatokat a munka alól azzal a mentséggel, hogy a képességeitek nem elegendőek a másokért végzett munkához. De vajon Isten alkotott titeket ilyennek, képességek híján? Nem tulajdon tétlenségetek okozta e tehetetlenséget, amit szabad választásotok állandósított? Nem adott az Úr nektek is legalább egy talentumot, amit megszaporíthatnátok, nem saját kényelmetekre és örömetekre, hanem őneki? Felfogtad kötelezettségedet, hogy felfogadott szolgájaként, a rád bízott tőke bölcs és ügyes használata által jövedelmet termelj neki? Nem tékozoltál el alkalmakat, amikor képességeidet e célra fejleszthetted volna? Nagyon is így áll, hogy kevesen vannak valódi tudatában Isten iránti felelősségüknek. (Testimonies, V, 457.)

Sokan ápolják azt a nézetet, hogy mivel nekik a munkájukkal és az üzletükkel kell törődniük, nem tudnak tenni semmit a lelkek megmentése és Megváltójuk művének előbbre vitele érdekében. Azt mondják, hogy nem végezhetnek félmunkát, ezért elfordulnak a vallási kötelességektől és az áhítattól, és beletemetkeznek a világba. Az üzleti dolgaikat tekintik elsődlegesnek, elfeledkeznek az Úrról, ő pedig haragszik rájuk. Ha valakinek olyan munkája van, ahol nem tud fejlődni a mennyei életben és a tökéletes szentségben a Mindenható félelmében, váltaniuk kell, menjenek át olyan területre, ahol Jézus minden órában velük lehet. (Testimonies, II, 233–234.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 3-ik részéhez (március 20-27.).

Érezted már valaha, hogy nincs elég tehetséged Isten munkáját végezni? Érvelhetsz azzal, hogy mivel nem vettél részt lelkipásztori képzésben és nem tanultál prédikálni, ezért nincs szükség az erőfeszítéseidre és nem lesz semmi eredményük. Semmi sem áll messzebb az igazságtól.

Szeretem azt gondolni, hogy annak, hogy Isten két emberi lényt teremtett a teremtéskor, az egyik oka (a szaporodáson kívül), hogy egy személy nem tudja bemutatni Isten jellemét a világegyetemnek a maga teljességében. Isten két képviselőt teremtett kezdetben, és azóta is használja erre a célra az embereket.

Ezekben az utolsó napokban Isten jellemét legjobban az Ő népe, az egyház mutatja be. A Biblia az egyházról úgy beszél, mint Krisztus testéről, a szent templomról, amely sok tagból áll. Megismétlem, ahhoz, hogy Krisztust tökéletesen ábrázoljuk, sok emberre van szükség, akik különböző adottságokkal rendelkeznek. Időnként prédikátorra van szükség. Más alkalommal a vízvezetékszerelő tehet „szolgálatot” annak, aki szükséget szenved. Senki sem akar prédikációt hallgatni, amikor a lefolyó eldugult, de egy elhivatott vízvezetékszerelőt, aki másokat becsületesen szolgál, pont annak a csodának fognak tartani, amire szükségük volt.

Milyen tálentumokkal rendelkezel? Ezeket Isten szolgálatába helyezed-e? Kérdezd meg Istent, hogyan mutathatod be Jézust mások számára, miközben azokat a tálentumokat használod, amelyeket Ő adott neked.

„Az Úr nagy tervében mindenkinek megvan a helye. Fölösleges tehetséget nem adományoz.” Bizonyságtételek 9., 37. o. Keresztény szolgálat 99. o.

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: