Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 12 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2012&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, aki új időszámítást kezd. Azzal, hogy Isten azt mondta, hogy az Egyiptomból való szabadulásuk hónapja legyen számukra az év első hónapja, jelezte, hogy új korszak kezdődik el Izrael életében. Egy olyan idő, amit Istennel való közösségben, vele való szövetségben, az Ő irányítása és védelme alatt élhetnek. Isten kész veled is újat kezdeni, bármilyen helyzetben.
2. Tökéletes Isten, tökéletes tervvel. Isten, aki előre lát mindent, a legapróbb részletekre kiterjedő pontossággal tervezi meg és rendeli el a Páska-ünnep megtartását. A Páska, a kovásztalan kenyerek ünnepe emlékünnep és előkép volt egyszerre. Emlékeztetett a rabszolgaságból való szabadulásra és előre mutatott a bűn szolgaságából való szabadulásra, mely Krisztus kereszthalála által megy végbe.
3. Az elkerülő Isten. Az az Isten, aki nem kerül el senkit, akinek mindenki fontos, ebben a fejezetben mégis elkerül valakiket. Az ítélete elkerüli azokat a házakat, amelyeken ott van a vér jele. Ezt jelenti a Páska (a húsvét). Azt jelenti, hogy „elkerülni.” Ez az ünnep a Bárány Jézus áldozatára mutatott előre. Akik elfogadják Jézus vérét áldozatul az ő bűneikért, azokat el fogja kerülni az utolsó ítélet.
4. Az elsőszülöttek Istene. Fáraó azt tartotta magáról, hogy ő a napisten Amon-Ra elsőszülött fia. Isten meg azt üzente neki Mózes által, hogy Neki meg Izrael az elsőszülött fia. Egyiptom legfőbb istene (az első és legnagyobb a több mint 2000 egyiptomi isten között) nem tudta megőrizni a fiát. A bizonyítás befejeződött. Egyiptom istenei tehetetlenek, nem tudják megvédeni imádóikat, Izrael Istene pedig erős, hatalmas, szerető Isten, aki megvédi, megáldja és megszabadítja az Őt imádókat.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki emlékeztet szabadító cselekedeteire és előre mutat az igazi Szabadítóra; akinek fontosak a legapróbb részletek is (pl. sietve kellett elfogyasztani a páskát – ennek is jelentése van); aki véren vásárolt meg bennünket, Fiai drága vérén; aki gondoskodik arról, hogy népe megkapja igazságos bérét sok éves szolgálatukért.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (4. rész)
Felhívás ébredésre
A munka gyorsan közelít a befejezéshez, a gonoszság pedig mindenfelé nőttön-nő. Rövid már az az idő, amikor még dolgozhatunk. Ébredjünk fel a lelki szendergésből, és szánjuk oda mindenünket, amink van, s magunkat mindenestül az Úrnak. Lelke az igaz misszionáriusokkal fog lakozni, felövezve őket hatalmával a szolgálatra. (Southern Watchman, 1903. április 9.)
Ébredjetek fel, testvéreim és testvérnőim, ébredjetek fel! Ne aludjatok immár! „Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?” Jézus felszólít titeket, ezt mondva: „Menjetek el ti is a szőlőbe!” Aki elnyerte a Szentlelket, az nyilvánvalóvá teszi azt, ugyanis minden erejét latba fogja vetni egy igazán tevékeny szolgálatban. Voltaképpen akik hit által befogadják Krisztust, azok dolgoznak is, mivel érzik a lelkek terhét. Isten most felszólít mindenkit, aki bírja az igazság ismeretét, aki őrizője a szent üzenetnek, hogy serkenjen fel, és ossza meg a mennyei világosságot másokkal. (Review and Herald, 1893. december 6.)
Ébredjetek fel, testvérek, a saját lelketek érdekében mondom, ébredjetek fel! Krisztus kegyelme nélkül semmit nem tehettek. Munkálkodjatok, amíg tudtok. (Southern Watchman, 1906. július 17.)
Ha megnyílhatna a szemünk, és felismernénk a bukott angyalokat, amint tevékenykednek azok körül, akik kényelemben vélik és úgy tekintik magukat, mint akik biztonságban vannak, nem éreznénk olyan nyugodtnak magunkat. A gonosz angyalok minden pillanatban a sarkunkban járnak. (Testimonies, I, 302.)
Isten felszólít mindenkit, úgy a prédikátorokat, mint a népet, hogy ébredjen fel. Az egész menny izgatott. A földi történelem jelenetei gyorsan közelednek a végükhöz. Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Nagyobbnál nagyobb veszélyek leselkednek ránk, és mi mégsem vagyunk ébren. A tevékenységnek és a buzgóságnak ez a hiánya Isten művében rettenetes. Ez a halálos bódulat Sátántól származik. (Testimonies, I, 260–261.)
Mit mondjak, amivel felserkenthetném Isten maradék népét? Megmutatták nekem, hogy rettenetes jelenetek állnak előttünk; Sátán és valamennyi angyala minden erejüket az Úr népére összpontosítja. Az ördög tudja, hogy ha egy kicsit is tovább alszanak, biztos lehet felőlük, mivel a romlásuk betelt. (Testimonies, I, 263.)
Az emberek fiai számára adott próbaidő ezen végső óráiban, amikor is oly közel az a pillanat, amikor minden egyes lélek sorsa örökre eldől, a menny és a föld Ura elvárja gyülekezetétől, hogy serkenjen fel a cselekvésre úgy, mint soha előtte. Az Úr Jézus azokat, akik a drága igazság ismerete által Krisztusban szabadokká lettek, kiválasztottjainak tekinti, akiket a Föld színén élő minden más nép felett pártfogolt; ő pedig rájuk alapozza, hogy kijelentsék annak dicséretét, aki kihívta őket a sötétségből az ő csodálatos világosságára. Az oly nagy bőséggel népére árasztott áldásokat másokkal is közölnünk kell. Az üdvösség jó hírének el kell jutnia minden nemzethez, fajhoz, nyelvhez és néphez. (Prophets and Kings, 716–717.)
Százból egy sincs közöttünk, aki a közönséges, e világi dolgai mellett bármi egyebet is csinálna. Félig sem vagyunk tudatában azon lelkek értékének, akikért Krisztus meghalt. (Testimonies, VIII, 148.)
Ha a Megváltó követőiben tudatosulna kötelességük, ezrek lennének ott, ahol ma egy van, hirdetve az evangéliumot pogány országokban. Mindazok pedig, akik nem tudnak személyesen részt venni a munkában, a maguk eszközeivel, együttérzésükkel és imádságaikkal támogathatnák őket. A keresztény országokban is sokkal buzgóbb lenne a lelkekért folyó munka. (Steps to Christ, 86.)
Ezrek örvendenek a nagy világosságnak és a drága alkalmaknak, mégsem tesznek semmit mások megvilágosítása érdekében, sem befolyásukkal, sem pénzükkel. Még csak annak felelősségét sem veszik magukra, hogy megtartsák lelküket Isten szeretetében, hogy ne jelentsenek terhet gyülekezet számára. Az ilyenek csak koloncok lennének a mennyben. Nekik Krisztus és az igazság kedvéért, valamint tulajdon érdekükben is fel kell serkenniük, hogy serényen munkálkodjanak az örökkévalóságért. (Review and Herald, 1887. március 1.)
Jézus gyülekezetét okkal hasonlíthatjuk egy hadsereghez. Az összes katona élete fáradságos, nehézségekkel és veszélyekkel teli. Mindenfelől éber ellenség vesz körül, ami a sötétség erői fejedelmének vezérlete alatt áll, aki sohasem szunnyad és nem hagyja el az őrhelyét. Valahányszor egy keresztény távozik helyéről, ez az erős ellenség hirtelen heves támadást intéz ellene. Ha a gyülekezet tagjai nem lesznek tevékenyek és éberek, alulmaradnak a csábító fondorlataival szemben.
Mi történne, ha egy hadseregben a katonák fele henyélne vagy álomba szenderülne, amikor szolgálatban vannak? Az eredmény vereség, fogság vagy halál lenne. S ha valaki meg is menekülne az ellenség kezéből, méltónak találná őket valaki is a kitüntetésre? Aligha, viszont tüstént kézhez vehetnék a halálos ítéletüket. Ha Krisztus gyülekezete nemtörődöm vagy hűtlen, annak sokkal súlyosabbak a következményei. Keresztény katonák alvó serege – ugyan mi lehet ennél rettenetesebb? Miként juthatnak előre csak egy lépéssel is a világgal szemben azok, akik a sötétség fejedelmének irányítása alatt állnak? Akik a csata idején hanyagul a háttérbe húzódnak, mint akiket nem is érdekel a küzdelem kimenetele és nem éreznek felelősséget érte, jobban teszik, ha megváltoztatják a hozzáállásukat, vagy ha nem, inkább hagyják el sorainkat. (Testimonies, V, 394.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 1-ső részéhez (március 13-19.).
Vannak párok, akik születésszabályozáshoz folyamodnak azért, hogy ne növekedjen tovább a családjuk. Néhányan olyan messzire is elmennek, hogy műtétileg sterilizáltatják magukat, hogy elkerüljék a gyermekáldást. Tudtad, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol lelki születésszabályozást gyakorolnak tudattalanul és korlátozzák Isten családjának a növekedését? Teszik ezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyják, Isten mire képes és saját magukra összpontosítanak. Ellen White azt mondja, hogy a keresztényeknek nem szabad „tovább tehetetlenkedniük, azt mutogatva, hogy mit nem tudnak csinálni.” (77. o.) Vallást csináltak mindabból, amit nem tudnak megtenni, és elfelejtették, hogy Istennek korlátlan hatalma van, hogy segítsen nekik abban, hogy győzedelmeskedjenek.
Úgy gondolom, hogy itt nem arról van szó, hogy olyan dolgokra összpontosítunk, amit az Írás megtilt nekünk – bár, ha kizárólag ilyen dolgokra összpontosítunk, az sosem segítette elő a gyülekezet növekedését. Ehelyett szerintem ez azt jelenti, hogy a tehetetlenségünkre, hiányosságainkra, gyengeségeinkre, félelmeinkre összpontosítunk. Túl könnyű felmenteni magunkat az Istenért végzett munka alól, és az alól, hogy terjesszük az Ő üzenetét, arra hivatkozva, hogy méltatlannak érezzük magunkat. A gyülekezet tehetetlen lesz, miközben arra vár, hogy valaki más végezze el a munkát.
A megoldás erre az, hogy ha elfelejtjük a tehetetlenségünket és Isten irányítása alá helyezzük magunkat, „tudva, hogy az ő mindenható volta betölti szükségletü[n]ket.” (77. o.) Minél jobban engedjük, hogy a Szentlélek vezessen bennünket és merjük megosztani az Ő szeretetét, annál több erőnk lesz ahhoz, hogy gyarapítsuk Isten családját.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés