Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 10 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2010&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten jelzőrendszere. Isten megparancsolta, hogy készítsenek ezüstharsonákat, amelyekkel különböző jelzéseket lehetett adni a népnek. Egy kétmilliós tömeget nehéz volt értesíteni és együtt mozgatni, viszont a harsonák jelzésére a nép tudta, hogy mikor kell istentiszteletre gyülekezni, mikor kezdődik egy népgyűlés, mikor kell a tábor különböző résztvevőinek indulni, vagy éppenséggel, mikor kell hadba vonulni. Ez hozzájárult Isten népének rendezettségéhez és szervezettségéhez, ami Istenre jellemző, és népét is ennek kell jellemeznie.
2. Isten különleges útra indul népével. A kürtök első használata egy olyan út kezdetét jelezte, amelynek végén az Ígéret földje várja az izraelitákat. Ez egy várva-várt utazás volt, amelyre izgalommal várt a nép. Nem könnyű útra indultak, sok próba várt rájuk, de az az Isten, aki elindította őket, velük járt és biztosította őket a megérkezésről. Isten nekünk is igért riadót és harsonahangot, amikor mi is hazamehetünk égi otthonunkba. Ez is egy nagyon izgalmas út lesz.
3. Amit Isten eltervez, az működik is. A zsidók nagy előkészületeket tettek, de vajon működni fog az egész, vagy közben kiderülnek a hiányosságok? Az első próba bizonyította, hogy Isten terve működőképes. A törzsek indulása, a szentsátor szétbontása, szállítása, újbóli összerakása, a kétmillió ember újbóli letelepedése és táborverése, mind-mind szépen és olajozottan történtek, mintha már sok éves gyakorlatuk lett volna benne.
4. Isten tapasztalt emberek segítségével is vezet. Isten a felhőoszlopban és a kürtjelzésekkel vezette népét, de ennek ellenére szükség volt Mózes sógorának szakértelmére a sivatagi körülmények közötti táborozás megvalósításához.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az összetartozás ura (gyakran gyűjtötte össze a népet); aki jelzéseket ad, amelyekkel magához hív bennünket; aki biztos kézzel vezet akkor is, ha botladozunk; aki a biztos célt kijelöli, és oda el is vezet; aki, ha felkel, szétszélednek ellenségei, ha letelepszik, senki sem tudja Őt elűzni vagy odébb állítani.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 15. fejezet
15. fejezet – Az aratnivaló begyűjtése (6. rész)
A próféta szent erőforrása és magasrendű reménysége átragadt a népre. Amikor a Lélek befolyása alá kerültek, egy időre vezetőjük lelki magaslatára emelkedtek fel. Ki-ki a maga helyén egy-egy Nehémiás volt; mindenki megerősítette és támogatta az atyjafiát a munkában. (Southern Watchman, 1904. március 29.)
Izrael papjai elsők között válaszoltak a felhívásra – Nehémiás buzgó és komoly lelkülete elsőként Izrael papjait ragadta meg. Abból a befolyásos állásból, amit betöltöttek, sokat tehettek a munka hátráltatására vagy előbbre vitelére. A kezdet kezdetén tanúsított készséges együttműködésük nem kis mértékben járult hozzá a munka sikeréhez. Így kell ennek lennie minden szent vállalkozásban. Azoknak, akik a gyülekezetben befolyásos és felelős állásokat töltenek be, az Úr művének frontvonalában kell állniuk. Ha ők vonakodva haladnak, a többiek meg sem fognak mozdulni. Buzgóságuk azonban sokakat ragadott magával. Amikor világosságuk fényesen tündökölt, fáklyák ezrei kaptak lángra. (Southern Watchman, 1904. április 5.)
Nehémiás mint szervező – Általános lelkesedés lett úrrá mindenkin, a hazaszeretet és a szíves-örömest végzett serénykedés egy szívvé és egy lélekké forrasztotta össze őket. Jó képességekkel bíró és befolyásos emberek szervezték a polgárok különböző osztályait csoportokba, ahol minden egyes vezető maga felelt a fal egyes szakaszainak felhúzásáért. Istennek és az ő angyalainak örömteli volt látni, amint a dolgos csoportok összhangban munkálkodtak Jeruzsálem leomlott falainál, és szívvidítóan hangzott a munkaeszközök zaja „hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig”. (Southern Watchman, 1904. április 5.)
Az igazi vezetői magatartás bizonyítása – Nehémiás buzgósága és tettrekészsége akkor sem hagyott alább, amikor ténylegesen kezdetét vette a munka. Nem ült kart karba fonva, nem érezte úgy, hogy most már leveheti magáról a terhet. Fáradhatatlan éberséggel felügyelt, irányította a munkásokat, észlelt minden gátló körülményt, és elhárított minden egyes vészhelyzetet. Befolyása érezhető volt a három mérföld hosszú fal mentén végig. Időben elmondott szavakkal bátorította a félénk szívűeket, dicsérte a serényeket, vagy éppen serkentette az elmaradozókat. Mindeközben sasszemekkel figyelte ellenségeik mozgását, akik időről időre összegyülekeztek egy bizonyos távolságban, és komoly megbeszéléseket folytattak, mint akik rosszban törik a fejüket, majd közelebb mentek a munkásokhoz, és megpróbálták elterelni a figyelmüket és hátráltatni az építést.
Míg a dolgozók szeme gyakran kereste Nehémiást készen arra, hogy a legkisebb jeladásra is odafigyelnek, a próféta szeme és szíve Istenen csüngött, az egész munka nagy felvigyázóján, aki az ő szolgája szívére helyezte az egész építés ügyét. Amikor felbuzdult a szívében a hit és a bátorság, Nehémiás felkiáltott, továbbadott és visszhangzott szavai a teljes vonalon felvillanyozták a munkások szívét. „A mi Istenünk hadakozik érettünk!” (Southern Watchman, 1904. április 5.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1166/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 15. fejezetéhez (május 15-21.).
A Keresztény szolgálat az egyik leginkább inspiráló könyv, amelyet Ellen White írásaiból állítottak össze keresztények – különösképpen hetednapi adventisták – számára. A mű számos szempontot tekint át arról, hogy Isten maradék egyházának tagjai – birtokukban a legünnepélyesebb üzenettel, amelyet a világnak adhatnak –, hogyan szervezzék meg önmagukat, hogy elvigyék a hármas angyali üzenetet az egész világ számára.
Ez a fejezet, Az aratnivaló begyűjtése címmel, értékes gondolatokat és útbaigazítást ad arra, hogy hogyan fogadjunk adományokat és felajánlásokat nem hívőktől missziós tevékenységek támogatására. Nehémiás példáján keresztül arra kapunk ösztönzést, hogy bölcsen közelítsük meg a szóba jöhető személyeket, és ismertessük meg őket a munkával, amit végzünk, ezzel lehetőséget biztosítva arra, hogy Isten ügyét segíthessék. A hazai és a külföldi missziók összefogását is előtérbe helyezi. Ha „nagylelkű, önmegtagadó és önfeláldozó lelkület” nyilatkozik meg a külmisszióban a felajánlások által, akkor ennek pozitív „visszahatása” lesz a helyi missziónkra is. Ha ezeket az elveket elfogadjuk és imádságos lelkülettel és hittel alkalmazzuk „bölcs és erőteljes tevékenységekben”, akkor nagyobb hatással lesz a missziónkra, és gazdagabb aratást eredményez Isten országa számára. Csakúgy, mint Nehémiás idejében, munkásokra van szükség, akik cselekedeteikkel össze tudják fogni az egyházat, és így a gyalázat és a gúny ellenére is előmozdítják Isten ügyét. Buzgó, derék és önfeláldozó munkánk révén elérhetjük, hogy a menny örömtől ragyogjon.
Enos Mbuga
Kenya, jelenleg lelkipásztori evangelizációt tanul a Hartland Főiskolán, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés