Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 20 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2020&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten fel akarja készíteni népét a Kánaánba való bevonulásra. Izrael népe lassan vándorlásának 40-ik évében jár, Isten pedig fel akarja készíteni őket az ígéret földjére való bevonulásra. Egy olyan tapasztalatot akar adni népének, amely erősíti a Benne való bizalmat, hogy Ő be tudja vezetni őket Kánaánba és ott el tudja tartani őket. Szükség volt a bizalom erősítésére mert 40 évvel korábban innen indult el a 12 kém, aminek az eredménye az Isten elleni lázadás és bizalmatlanság lett. Most mindezt ki kell javítani. Mózesnek és Áronnak úgy kell viselkedni, hogy ez megtörténjék, de ők belebuktak ebbe a feladatba.
2. Isten elvárta, hogy Mózes és Áron megdicsőítsék Őt. Istent úgy kellett volna bemutatniuk, ahogy korábban bemutakozott Mózesnek: „az Úr irgalmas és kegyelmes Isten, aki késedelmes a haragra, nagy az Ő kegyelme és irgalmassága.” Mózes azonban a szikla csapdosásával nem egy ilyen Istent mutatott be. Mi is Kánaán határán vagyunk és ugyanaz a feladatunk, mint volt Mózesnek és Áronnak volt, hogy megdicsőítsük Istent, hogy úgy mutassuk be a jellemét, hogy az emberekben iránta való bizalom ébredjen, hogy az emberek vágyjanak bemenni a mennyei Kánaánba. Isten ma is ugyanolyan komolyan veszi ezt a feladatot, mint akkor vette. Isten nem tudta elfogadni azt, hogy Mózes gyászol, hogy már idős, hogy beelfáradt a vezetésbe és érthető a türelmetlensége. Isten egy megértő Isten, de ebben az esetben nagyon komoly volt a tétje annak, ahogy Mózes viselkedett.
3. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az emberi hálátlanságot is felfoghatatlan szeretetével, végtelen kegyelmével kezeli; aki megenged akadályokat, próbákat--Edom népe nem teljesítette kérésüket, ezért más utat kellett választaniuk; aki mindig gondoskodik arról, hogy az Ő műve haladjon a kijelölt úton.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 17. fejezet
17. fejezet – Keresztény segítő munka (2. rész)
Hozzájárulás
Krisztus követőinek úgy kell munkálkodniuk, ahogy ő is tette. Az éhezőnek enni kell adnunk, a mezítelent fel kell ruháznunk, meg kell vigasztalnunk a szenvedőket és a gyászolókat. Szolgálnunk kell a kétségbeesettet, reményt kell ébresztenünk a reményvesztettben. Számunkra is beteljesedik az ígéret: „Igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.” (The Desire of the Ages, 350.)
Akik részt vettek ebben a keresztény segítő szolgálaban, azt a munkát végezték, amit az Úr megkíván tőlük, és el is fogadta fáradozásaikat. Ami ezen a vonalon elvégzésre került, olyan munka, amivel minden egyes hetednapi adventistának szívből rokonszenveznie kell, amihez mindnyájuknak hozzá kell járulniuk, és buzgón bele is kell állniuk. Ezt a szolgálatot elhanyagolva – amely pedig saját határaikon belül található –, nem akarva hordozni a terheket, a gyülekezet hatalmas veszteségeket szenved. Ha nekiláttak volna e munkának úgy, amint kellett volna, sok lelket megmenthettek volna. (Testimonies, VI, 295.)
Minden ajándékot az emberiség áldására, a szenvedő és a nélkülöző megsegítésére kell felhasználni. Enni kell adnunk az éhezőknek, fel kell ruháznunk a mezíteleneket, gondoskodnunk kell az özvegyekről és az árvákról, szolgálnunk kell a megfáradtakat és az elnyomottakat. Isten soha nem akarta azt, hogy a világon széltében-hosszában tapasztalható nyomorúság fennálljon. Soha nem akarta azt, hogy egy ember birtokolja a fényűző élet nagy bőségét, míg mások gyermekei kenyér után kiáltanak. Az élet tényleges szükségletei feletti javak az emberre lettek bízva, hogy jót tegyen velük az emberiség áldására. Az Úr így szól: „Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát.” Legyetek „szíves adakozók, közlők”. „Mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat.” „A gonoszságnak bilincseit” megnyisd, „az igának köteleit megoldjad”, „szabadon bocsásd az elnyomottakat”, „minden igát széttépjetek”. „Az éhezőnek megszegd a kenyeredet, „a szegény bujdosókat a házadba bevigyed”, „ha meztelent látsz, felruházzad”. Elégítsd meg „az elepedt lelkűt”. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Ezek az Úr parancsai. A hitvalló keresztények hatalmas testülete vajon végzi ezt a munkát? (Christ’s Object Lessons, 370–371.)
A jó cselekedetek gyümölcsének megtermését Krisztus megkívánja tőlünk; a kedves szavakat, a jótékonyság megnyilvánulásait, a gyengéd figyelmességet a szegények, a nélkülözők és a lesújtottak iránt. Amikor a szívek együtt éreznek a csüggedés és a bánat terheit viselőkkel, amikor a kéz adakozik a nélkülözőknek, amikor a mezíteleneket felruházod, amikor a jövevényt hellyel kínálod a fogadótermedben és a szívedben, angyalok jönnek nagyon közel, és édes dallamok csendülnek fel a mennyben. Minden méltányos, könyörületes és jótékony tett dalra fakasztja a mennyei lényeket. Az Atya a trónszékéből figyeli az irgalmasságot cselekvőket, és a legdrágább kincsei közé számítja őket. „Tulajdonommá lesznek azon a napon, amikor felrakom ékszereimet.” Minden irgalmas tettet a nélkülözők, a szenvedők javára úgy tekintenek, mintha Jézus ért vinnétek végbe. Amikor támogatjátok a szegényeket, amikor együtt éreztek a lesújtottakkal és az elnyomottakkal, és védelmezitek az árvákat, szorosabb kapcsolatba kerültök a Mindenhatóval. (Testimonies, II, 25.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1275/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 17. fejezetéhez (május 29 – június 4.).
Ezekben az utolsó napokban csúcsot ér el a büszkeség és az önzés, ezért még mindig fontos mások szolgálata, éppúgy, ahogy Jézus tette. Manapság sokan vágynak közelebbi kapcsolatra Jézussal, és néhányan úgy érzik, hogy ha azokon a helyeken járhatnának, ahol Krisztus megfordult a földön, az sokat számítana, és nagy hatással lenne az életükre. De a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, a következő: Ha meglátogatjuk Názáretet vagy Betániát, rögtön közelebbi kapcsolatba kerülünk Jézussal? A válasz: nem.
Manapság Jézus azt akarja, hogy úgy éljünk, mint Ő, nem úgy, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol ő járt, hanem úgy, hogy azokat a dolgokat tesszük, amiket Ő tett: gyógyítjuk a betegeket, meglátogatjuk a szegényeket, törődünk az idősekkel és gondoskodunk a szükséget szenvedőkről. Jézus cselekedetei, amelyet Ő vezet és irányít, lehetővé teszik számunkra, hogy egyre jobban érezzük a jelenlétét.
A módszer, amelyet „egyedül Krisztus módszerének” hívunk, ajtókat fog kinyitni nekünk, olyan helyekre, amelyek korábban elérhetetlenek voltak. Jézus mindenkit el akar érni, akinek segítségre van szüksége: akiket még nem értek el és a hátrányos helyzetűeket, azért, hogy ők is megtapasztalhassák Urunk, Megváltónknak a szeretetét.
Minden jó cselekedetnek, minden kedves tettnek, minden szeretetteli, igazsággal és könyörületességgel teli érintésnek Jézustól kell erednie. Ő meg fogja áldani a népét, ha az Ő művét építik, és így felemelhető lesz, mint Világosság ebben a sötét világban.
Miriga Michael
Uganda, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,
Virginia, USA.
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés