Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 7 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%207&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A rend és egyenlőség Istene. Ez a fejezet kibontja azt, amiről Mózes harmadik könyve már beszélt, hogy az izraeliták ételáldozatot, égőáldozatot, békeáldozatot, bűnért való áldozatot vittek Istennek. Ebben a fejezetben arról olvasunk, hogy Izrael 12 törzsének fejedelmei ilyen áldozatokat mutattak be az oltár felszenteléséhez az ő ajándékaikkal együtt, amelyek teljesen egyformák voltak. Ez azt jelzi, hogy Isten nem személyválogató, minden törzs egyformán fontos számára.
2. Isten nagylelkűségre nevel. A törzsek fejedelmeinek gazdag adománya, nagylelkűségre neveli Izrael fiait. A zsidók Isten iránti bőkezűsége, a gazdag áldás forrása. Minél jobban ki tudják fejezni adományaikkal, hogy nagyra értékelik Istent, annál inkább kinyitják az áldás forrásait, amivel Isten gazdagon megáldja őket. Az izraeliták nem fukarkodnak az Istennek adott ajándékaikkal, Isten pedig minden mértéket meghaladva, megáldja őket. Nem mintha ezzel lefizetnék az Istent, mert ez lehetetlen, hanem az emberek hite, bizalma és szeretete növekszik Isten irányában, ami lehetővé teszi számukra Isten áldásainak elfogadását.
3. Isten különböző szintű feladatokat oszt. Néhány papi törzs szekereket kap a felszerelések szállításához, viszont Kéhát fiai nem kaptak ebből, mert ők a legszentebb dolgokat szállítottál a vállukon, mint a frigyláda, az oltár és ehhez hasonlók.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki megszólalt a Szentek szentjében; aki bizonyította jelenlétét; aki bizonyította népéhez való közelségét; akinek a hangja biztonságot, védelmet és vezetést jelentett; akinek a hangjában teremtő erő rejlik.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 15. fejezet
15. fejezet – Az aratnivaló begyűjtése (3. rész)
Hazai vagy külhoni misszió
A hazai missziómunka is messzebbre jut minden vonalon, amikor a külhoni missziók felvirágoztatása érdekében nagylelkű, önmegtagadó és önfeláldozó lelkület nyilatkozik meg, ugyanis a hazai szolgálat sikeressége Isten irányítása alatt nagyrészt a távoli országokban folytatott evangelizációs munka hatásának visszatükröződésén múlik. Úgy tudunk kapcsolatba hozni lelkeket a minden hatalom Forrásával, ha tevékenyen munkálkodunk Isten ügye szükségleteinek pótlásán. (Testimonies, VI, 27.)
Egy buzgó amerikai keresztény üzletember egy munkatársával beszélgetve megjegyezte, hogy ő maga a nap huszonnégy órájában Krisztusnak dolgozik. „Minden üzleti kapcsolatomban a Mesteremet próbálom képviselni” – mondta. „Ha lehetőség nyílik rá, megpróbálok megnyerni másokat is neki. Egész nap Jézusnak dolgozom. Éjjel pedig, miközben én alszom, van egy emberem, aki Kínában dolgozik neki.” Magyarázatképpen hozzátette: „Fiatal koromban eltökéltem magamban, hogy misszionáriusként elmegyek a pogányokhoz. Apám halála után azonban át kellett vennem az üzletét, hogy gondoskodjam a családról. Most nem magam megyek el, hanem inkább támogatok egy misszionáriust. Kína egyik tartományának valamelyik városában állomásozik az én munkásom. Így azután még amikor alszom is, a képviselőm révén Jézusnak dolgozom.”
Nincsenek hetednapi adventisták, akik hasonlóan cselekednének? A gyülekezeti tagok, ahelyett, hogy a lelkészeket az igazságot már ismerő gyülekezetek mellett tartanák, mondják ezeknek a munkásoknak: „Menjetek és munkálkodjatok a sötétségben senyvedő lelkekért. Majd mi magunk továbbvisszük a gyülekezeti szolgálatokat. Megtartjuk az alkalmakat, és Krisztusban megmaradva ébren tartjuk a lelki életet. Munkálkodunk majd a körülöttünk élő lelkekért, imáinkat és adományainkat pedig elküldjük a nagyobb nélkülözést szenvedő és jobban rászoruló területeken dolgozó prédikátorok fenntartására.” (Testimonies, VI, 29–30.)
Egy kiváló példa
A szegény özvegyasszony, aki a két fillérét az Úr tárházába vitte, aligha volt tisztában tette hatásával. Önfeláldozásának példája valamennyi korban és valamennyi országban szívek ezreire hatott újra meg újra. Adományokat hozott az Úr kincstárába nagyoktól és kicsinyektől, gazdagoktól és szegényektől egyaránt. Segített missziók fenntartásában, kórházak alapításában, éhezők táplálásában, mezítelenek felruházásában, betegek meggyógyításában és abban is, hogy a szegényeknek az evangélium hirdettessék. Önzetlen tette által egész tömegek részesültek áldásban. (Testimonies, VI, 310.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1166/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 15. fejezetéhez (május 15-21.).
A Keresztény szolgálat az egyik leginkább inspiráló könyv, amelyet Ellen White írásaiból állítottak össze keresztények – különösképpen hetednapi adventisták – számára. A mű számos szempontot tekint át arról, hogy Isten maradék egyházának tagjai – birtokukban a legünnepélyesebb üzenettel, amelyet a világnak adhatnak –, hogyan szervezzék meg önmagukat, hogy elvigyék a hármas angyali üzenetet az egész világ számára.
Ez a fejezet, Az aratnivaló begyűjtése címmel, értékes gondolatokat és útbaigazítást ad arra, hogy hogyan fogadjunk adományokat és felajánlásokat nem hívőktől missziós tevékenységek támogatására. Nehémiás példáján keresztül arra kapunk ösztönzést, hogy bölcsen közelítsük meg a szóba jöhető személyeket, és ismertessük meg őket a munkával, amit végzünk, ezzel lehetőséget biztosítva arra, hogy Isten ügyét segíthessék. A hazai és a külföldi missziók összefogását is előtérbe helyezi. Ha „nagylelkű, önmegtagadó és önfeláldozó lelkület” nyilatkozik meg a külmisszióban a felajánlások által, akkor ennek pozitív „visszahatása” lesz a helyi missziónkra is. Ha ezeket az elveket elfogadjuk és imádságos lelkülettel és hittel alkalmazzuk „bölcs és erőteljes tevékenységekben”, akkor nagyobb hatással lesz a missziónkra, és gazdagabb aratást eredményez Isten országa számára. Csakúgy, mint Nehémiás idejében, munkásokra van szükség, akik cselekedeteikkel össze tudják fogni az egyházat, és így a gyalázat és a gúny ellenére is előmozdítják Isten ügyét. Buzgó, derék és önfeláldozó munkánk révén elérhetjük, hogy a menny örömtől ragyogjon.
Enos Mbuga
Kenya, jelenleg lelkipásztori evangelizációt tanul a Hartland Főiskolán, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés