Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 9 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%209&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten legnagyobb tettét a legnagyobb körültekintéssel kellett megünnepelni. Isten legnagyobb és legfontosabb tette a megváltás, a szabadítás, amit a zsidók a páskával ünnepeltek meg. Ezzel az ünneppel emlékeztek az Egyiptomból való szabadulásra, de előre is tekintettek Isten nagy megváltói tettére, amelyet Jézus áldozatával váltott valóra. Ezt ma a keresztények az úrvacsorávban ünneplik. Ha a páskára olyan komolyan fel kellett készülni, akkor az úrvacsorát is nagyon komolyan kell vennünk és örömmel ünnepelnünk.
2. Isten gondoskodásából nem érdemes kimaradni. Isten gondoskodott a megoldásról és a szabadulásról, de az embernek ezt értékelni kellett és el kell fogadni. A páska megünneplésével tehette meg ezt. Ezért nem lehetett kimaradni az ünneplésből az izraelitáknak. Isten gondoskodott arról, hogy ha valaki nem tudott bekapcsolódni a megfelelő időben, később bepótolhassa. Vegyük mi is ilyen komolyan az úrvacsorát és főleg azt, amit az úrvacsorában ünneplünk.
3. Isten csodálatosan vezet és oltalmaz. A felhő és a tűzoszlop igazi csoda volt Izrael életében és sok áldásnak az eszköze. Megmutatta mikor induljanak el és mikor álljanak meg. Megmutatta merre menjenek és milyen gyorsan. Nappal védett a sivatagi nap hevétől, éjjel pedig világosságul szolgált. Ugyanakkor Isten jelenlétéről és közelségéről is biztosította az izraelitákat. Amikor nehézségekkel találkoztak és elkezdtek kételkedni, hogy velük van-e Isten, akkor a felhő és a tűzoszlop látványa folytán meggyőződhettek arról, hogy Isten nem hagyta el őket. Isten csodálatos jóságáról és szeretetéről beszél a felhő és a tűzoszlop története. Isten ma is ilyen Isten és így bánik az Ő népével.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki emlékeztet arra, hogy előtte semmi nem lehetetlen (a páskával arra emlékeztek, hogy Isten a legkilátástalanabb helyzetből mentette meg őket); aki senkit sem zár ki az Ő áldásaiból; aki számára nincs idegen – mindenki az Ő gyermeke; aki látható jelét adta annak, hogy mindig a népével van; aki mindig segít, ha igyekszünk akarata szerint cselekedni.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 15. fejezet
15. fejezet – Az aratnivaló begyűjtése (5. rész)
Megpróbáltak megosztottságot szítani a munkások között, kételyeket sugallva és hitetlenséget keltve munkájuk sikerét illetően. Kigúnyolták továbbá az építők erőfeszítéseit, lehetetlennek nevezve a vállalkozást, gyalázatos kudarcot jósolva nekik… A fal építőit hamarosan ennél is élénkebb ellenállással ostromolták. Arra kényszerültek, hogy folyamatosan őrt álljanak, és így védekezzenek soha nem alvó ellenségeik ármányaival szemben. Az ellenfél ügynökei hamis híresztelések elültetésével próbálták meg kedvüket szegni, a legkülönbözőbb ürügyekkel szítottak összeesküvést, így próbálva meg Nehémiást a hálójukba csalni, álnok zsidókat is megnyertek maguknak, akik készen álltak segédkezet nyújtani az áruló vállalkozáshoz… Barátságot színlelő ügynökeik a munkások közé keveredtek, majd azt sugallták, hogy meg kellene változtatni a terveket, s a legváltozatosabb módokat találták, hogy másra tereljék a munkások figyelmét, zavart és nyugtalanságot keltve, bizalmatlanságot és gyanakvást szítva. (Southern Watchman, 1904. április 12.)
A vezetők előtt álló akadályok – Nehémiás tapasztalata megismétlődik Isten népe történelmében e mostani időben is. Akik az igazság ügyében fáradoznak, azt fogják látni, hogy mindez nem lehetséges úgy, hogy ne szítsák fel az ügy ellenségeinek haragját. Jóllehet Isten hívta el őket arra a munkára, amelynek elkötelezettjei, és útjaik élvezik az ő jóváhagyását, nem menekülhetnek meg a szemrehányástól és a csúfolódástól. Rajongóknak, megbízhatatlanoknak, cselszövőknek és képmutatóknak titulálják őket – végül is mindennek, ami megfelel ellenségeik szándékainak. A legszentebb dolgokat is nevetséges megvilágításba helyezik az istentelenek mulattatására. Egy csipetnyi epés és hitvány szellemeskedés, ha irigységgel, féltékenységgel, istentelenséggel és gyűlölettel párosul, elegendő a szentségtelen gúnyolódók jókedvének felkeltéséhez. E fennhéjázó viccelődők pedig csak fokozzák egymás szellemeskedését, és felbiztatják egymást az istenkáromlás munkájában. A megvetés és a gúny valóban fájdalmas az emberi természetnek, de azoknak, akik hűségesek Istenhez, el kell viselniük mindezt. Sátán azon mesterkedik, hogy ily módon eltérítse a lelkeket az Úr által rájuk helyezett munka elvégzésétől. (Southern Watchman, 1904. április 12.)
Az elcsüggedt erők felélesztése – Nehémiás csendben és titokban bejárta a falak munkálatait. Kijelenti: „A főemberek pedig nem tudták, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.” E fájdalmas szemlében nem kívánta magára vonni sem a barátok, sem az ellenség figyelmét, nehogy az izgatottság legyen úrrá, és olyan híresztelések keljenek szárnyra, amelyek kudarcra ítélhetik vagy legalábbis hátráltathatják munkáját. Nehémiás az éj hátralevő részét az imának szentelte; ha eljön a reggel, komoly erőfeszítéseket kell tennie elcsüggedt és megosztott honfitársainak felrázására és egyesítésére. (Southern Watchman, 1904. március 22.)
Habár Nehémiás királyi megbízatás alapján igényelhette a föld lakóitól, hogy működjenek vele együtt a városfalak megépítésében, úgy döntött, hogy nem akar függeni a puszta tekintély gyakorlásától. Inkább arra törekedett, hogy megnyerje az emberek bizalmát és rokonszenvét, jól tudva, hogy a szívek egyesítése, miként a kezeké is, elsőrendű fontosságú ahhoz, hogy sikerre vigye az elvállalt nagy munkát.
Amikor másnap reggel egybehívta a népet, olyan érveket tárt eléjük, amelyekkel úgy vélte, hogy felserkentheti szunnyadó erejüket és egyesíti a szétszóródottakat… Miután teljesen eléjük tárta az ügyet és bebizonyította, hogy bírja a perzsa király és Izrael Istenének egyesített támogatását, Nehémiás egyenesen azt a kérdést tette fel az embereknek, hogy vajon készen állnak-e kihasználni a kedvező alkalmat, és nekilátnának-e vele együtt a fal építésének. Ez a felhívás egyenesen a szívekhez szólt; a menny kegyének bizonyítása a félelmet szégyenkezésre változtatta. Új bátorságot nyerve egyként kiáltottak fel: „Keljünk fel és építsük meg!” (Southern Watchman, 1904. március 29.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1166/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 15. fejezetéhez (május 15-21.).
A Keresztény szolgálat az egyik leginkább inspiráló könyv, amelyet Ellen White írásaiból állítottak össze keresztények – különösképpen hetednapi adventisták – számára. A mű számos szempontot tekint át arról, hogy Isten maradék egyházának tagjai – birtokukban a legünnepélyesebb üzenettel, amelyet a világnak adhatnak –, hogyan szervezzék meg önmagukat, hogy elvigyék a hármas angyali üzenetet az egész világ számára.
Ez a fejezet, Az aratnivaló begyűjtése címmel, értékes gondolatokat és útbaigazítást ad arra, hogy hogyan fogadjunk adományokat és felajánlásokat nem hívőktől missziós tevékenységek támogatására. Nehémiás példáján keresztül arra kapunk ösztönzést, hogy bölcsen közelítsük meg a szóba jöhető személyeket, és ismertessük meg őket a munkával, amit végzünk, ezzel lehetőséget biztosítva arra, hogy Isten ügyét segíthessék. A hazai és a külföldi missziók összefogását is előtérbe helyezi. Ha „nagylelkű, önmegtagadó és önfeláldozó lelkület” nyilatkozik meg a külmisszióban a felajánlások által, akkor ennek pozitív „visszahatása” lesz a helyi missziónkra is. Ha ezeket az elveket elfogadjuk és imádságos lelkülettel és hittel alkalmazzuk „bölcs és erőteljes tevékenységekben”, akkor nagyobb hatással lesz a missziónkra, és gazdagabb aratást eredményez Isten országa számára. Csakúgy, mint Nehémiás idejében, munkásokra van szükség, akik cselekedeteikkel össze tudják fogni az egyházat, és így a gyalázat és a gúny ellenére is előmozdítják Isten ügyét. Buzgó, derék és önfeláldozó munkánk révén elérhetjük, hogy a menny örömtől ragyogjon.
Enos Mbuga
Kenya, jelenleg lelkipásztori evangelizációt tanul a Hartland Főiskolán, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés