Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 17 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2017&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2017&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten meg akarja védeni népét a további katasztrófáktól. Isten az oltár réz borításával akarta emlékeztetni Izrael fiait arra, hogy milyen súlyos bűnnek tartja a vezetők elleni lázadást, hogy ne ismételjék meg és ne kellejen újra átélniük tettük szörnyű következményeit.
2. Isten türelmes a lázadásra hajlamos és tanulni nem akaró népével. Bár nyilvánvaló volt, hogy nem Mózes ér Áron hozta a csapást rájuk, hanem Isten büntetése volt, mégis azt mondták nekik, hogy „ti öltétek meg az Úr népét,” és amikor Isten a kivirágzott vesszők csodájával bizonyította, hogy kit fogad el vezetőnek, azt mondták, hogy „Isten mindannyiunkat meg fog ölni.” Isten hatalmasan, csoda eszközökkel és saját magukon tapasztalt szenvedéssel és gyásszal közölte, hogy mi a szándéka, de a nép még ezekből a kemény figyelmeztetésekből sem volt hajlandó tanulni. Sőt még az sem volt elég nekik, hogy saját szemükkel látták ahogyan Isten Mózessel és Áronnal beszélgetett.
3. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki nagyon szerette Mózest és Áront – többször is személyesen beszélt velük; aki az élettelent élővé teszi (a levágott, élettelen vesszők egyetlen éjszaka virágot és termést hoztak); aki a lázadók, zúgolódók mérgét ismét elhárította hűséges gyermekeiről; aki emlékezteti gyermekeit, hogy az Úr elleni lázadással csak maguknak ártanak.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 16. fejezet
16. fejezet – Gyülekezetnövekedési mozgalom (6. rész)
Az ültetés bölcs kertészeket igényel
Készítsétek fel a munkásokat arra, hogy menjenek ki a főutakra és a mellékösvényekre. Bölcs kertészekre van szükség, akik fákat ültetnek el a különböző lakóhelyeken, és gondoskodnak a növekedésükről. Isten népének kifejezett kötelessége, hogy menjen el a távoli területekre. Állítsák munkába az erőiket, törjenek fel új területeket, alapítsanak új befolyásközpontokat mindenütt, ahol nyitottsággal találkoznak. Gyűjtsék egybe a missziós buzgalommal bíró testvéreket, és indítsák őket útnak, hogy terjesszék a világosságot és az ismeretet távol és közel. (Testimonies, IX, 118.)
Nagy gyülekezeteinkben sok tag gyakorlatilag semmit nem csinál. Jó munkát végezhetnének el, ha ahelyett, hogy egy helyre tömörülnének, szétszóródnának ott, ahová nem jutott még el az igazság. A túl sűrűn ültetett fák nem pompáznak. A kertész úgy ássa le őket, hogy elég helyet kapnak a növekedésre, és ne legyenek csenevészek, sem betegesek. Ugyanez a szabály jól működne nagy gyülekezeteink számára is. Sok tag épp e munka hiánya miatt haldoklik lelkileg. Betegesek és erőtlenek lesznek. Ha szétültetnénk őket, lenne helyük, hogy nagyra nőjenek és megerősödjenek. (Testimonies, VIII, 244.)
Az eredmény biztosított
Ha a gyülekezet tagjai felserkennek annak a munkának a végzésére, amire képesek, hadba indulva a saját költségükön, mindnyájan arra tekintve, mennyit képesek elvégezni a Jézusnak való lélekmentés munkájában, meglátjuk majd, hogy sokan el fogják hagyni Sátán sorait azért, hogy beálljanak Krisztus zászlaja alá. Ha népünk e néhány szóból álló utasítás világossága szerint jár, bizonyosan meg fogjuk látni Isten üdvösségét. Csodálatos ébredés jár majd a nyomában. Bűnösök fognak megtérni, és sok lélek csatlakozik a gyülekezethez. (Testimonies, VIII, 246.)
Gyülekezeti tagjainknak mély érdeklődést kell tanúsítaniuk az otthoni és a külföldi missziók iránt. Nagy áldás fog áradni rájuk, és önfeláldozó erőfeszítéseket tesznek az igazság zászlajának új területeken való kitűzése érdekében. Az e munkába fektetett pénz gazdagon megtérül majd. Az új megtérők az Igéből nyert világosságban örvendezve adnak majd a saját javaikból, hogy eljuttassák az igazság világosságát másokhoz. (Testimonies, IX, 49.)
Azokon a területeken, ahol a körülmények annyira kellemetlenek és csüggesztőek, hogy sok munkás nem hajlandó azokra elmenni, igazán szembeszökő változásokat lehet előidézni a jó irányában a laikus tagok önfeláldozó erőfeszítései által. Ezek az alázatos munkások sokat végeznek el, mert türelmes és állhatatos erőfeszítéseket tesznek, nem emberi erőre, hanem Istenre támaszkodva, aki az ő pártfogásában részesíti őket. A jónak az a mértéke, amit ők elvégeznek, soha nem lesz ismert e világban. (Testimonies, VII, 22–23.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1227/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 16. fejezetéhez (május 22-28.).
„Számos hitvalló keresztény, gyülekezeti kapcsolatokra vágyva, kizárólag önmagára gondol. Élvezni kívánja a közösséget és a lelkészi gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezet tagjai lesznek, és megelégszenek azzal, hogy keveset tesznek másokért.” Keresztény szolgálat 179. o.
Krisztus azzal a céllal ment meg minket, hogy másokat szolgáljunk. Isten azt akarja, hogy a világ különböző helyeire szétszórva osszuk meg az igazság fényét. A gyülekezet nem arravaló hely, hogy oda visszavonuljunk a világtól, hanem egy olyan hely, ahol megújulunk, hogy utána elérjük a világot. Valójában Isten nem azért ment meg minket, hogy egyhelyben üljünk, hanem hogy szolgálhassunk.
Ha Isten megmentett a bűneidtől, akkor arra hívott téged, hogy szolgálj a tálentumaidnak és képességeidnek megfelelően. Ha nem szeretnél másokat szolgálni, és csak a saját szükségleteid foglalkoztatnak, fel kell tenned a kérdést, hogy Krisztus valóban ott van-e az életedben. A szív, amelyet megmentettek, szolgálni akar.
Végső soron a fő oka annak, hogy nem fordulunk másokhoz, az, hogy nem úgy szeretünk, ahogyan kellene. Az Isten és a mások iránti szeretet kellene, hogy a legerősebb motiváció legyen, hogy terjesszük az evangéliumot a sötétségben járóknak. Ebben a tekintetben Ábrahám egy figyelemre méltó példa. Az ő életét az határozta meg, hogy hajlandó volt kilépni és Isten hívásának engedelmeskedni. Hajlandó volt elhagyni a hazáját, a családját és a barátait, és oda menni, ahová Isten küldte.
Isten ma arra kér téged, hogy lépj ki a komfortzónádból és oszd meg az evangéliumot másokkal… Ugye hajlandó vagy rá?
Mwaba Chibwe
Zambiai Köztársaság, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,
Virginia, USA.
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése