Higgyetek az Ő prófétáinak - május 29 - VASÁRNAP - 4 Mózes 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 19 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2019&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten oktatási eszköztára kimeríthetetlen. Talán mai fejjel nehezen értjük meg a vörös tehén hamvával kapcsolatos szertartásokat, de Isten kész volt minden eszközt felhasználni annak érdekében, hogy megtanítsa népét, hogy vannak olyan dolgok, amelyek tisztátalanná teszik az embert, vannak olyan dolgok, amelyek betegséget és járványt okozhatnak. Ezekkel az intézkedésekkel Isten sok ember életét megőrizte, sok betegséget elkerülhettek annak ellenére, hogy tudományosan nem fogták fel annak jelentőségét és annak ellenére, hogy mi nem értjük ezen ceremóniák bonyodalmait.

2.    Isten, aki a vizet és a vért használja a megtisztításhoz.  Ebben a fejezetben sokszor olvasunk a vízről és a vérről, mint olyan eszközökről, amelyek eltűntetik a tisztátalanságot. Minket is a víz és a vér tisztítanak meg bűneink tisztátalanságából: a keresztség és Jézus értünk kiontott vére.         

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki fizikailag és lelkileg is megtisztít; aki az embernek is részt ad saját megtisztulásában; aki népét óvja a szennytől; aki óvja népe egészségét.            

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 17. fejezet

17. fejezet – Keresztény segítő munka (1. rész)

Az isteni út követése

Sokan érzik úgy, hogy nagy kiváltság lenne számukra, ha felkereshetnék Jézus földi életének színhelyeit, ha ott járhatnának, ahol felfedezhetik lábnyomát, ha megtekinthetnék azt a tavat, amelynek partjánál úgy szeretett tanítani, azokat a dombokat, hegyeket és völgyeket, hol oly sokszor megpihent az Üdvözítő. De nem kell elmennünk sem Názáretbe, sem Kapernaumba vagy Betániába, hogy Jézus nyomdokában járhassunk. Megtalálhatjuk a Megváltó lábnyomait minden betegágy mellett, a szegény kalibákban, a nagyvárosok zsúfolt sikátoraiban, illetve minden helyen, ahol az emberek híján vannak a vigasztalásnak. Valahányszor azt tesszük, amit Krisztus is tett, amikor itt járt-kelt ezen a Földön, az ő nyomdokában járunk. (The Desire of the Ages, 640.)

Jézus munkájának célja az volt, hogy minden szenvedést, amit csak észrevett, könnyebbé tegyen. Kevés pénzt adhatott, de gyakran megtagadta magától az élelmet, hogy kisegítse azokat, akik nála is nagyobb szükségben szenvedtek. Testvérei érezték, hogy befolyása messze meghaladja az övéket. Egyikük sem volt olyan tapintatos, mint ő, de nem is vágytak arra, hogy olyanok legyenek. Amikor nyersen beszéltek a szegényekkel, a lecsúszottakkal, Krisztus félrehívta őket, és bátorító szavakkal szólt hozzájuk. A szomjasaknak adott egy pohár friss vizet, és minden feltűnést kerülve tette kezükbe saját ennivalóját. Szenvedéseik enyhítésével az általa tanított igazságok az irgalmasság tetteivel párosultak, így vésve azokat az emberek emlékezetébe. (The Desire of the Ages, 86–87.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1275/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 17. fejezetéhez (május 29 – június 4.).

Ezekben az utolsó napokban csúcsot ér el a büszkeség és az önzés, ezért még mindig fontos mások szolgálata, éppúgy, ahogy Jézus tette. Manapság sokan vágynak közelebbi kapcsolatra Jézussal, és néhányan úgy érzik, hogy ha azokon a helyeken járhatnának, ahol Krisztus megfordult a földön, az sokat számítana, és nagy hatással lenne az életükre. De a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, a következő: Ha meglátogatjuk Názáretet vagy Betániát, rögtön közelebbi kapcsolatba kerülünk Jézussal? A válasz: nem.

Manapság Jézus azt akarja, hogy úgy éljünk, mint Ő, nem úgy, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol ő járt, hanem úgy, hogy azokat a dolgokat tesszük, amiket Ő tett: gyógyítjuk a betegeket, meglátogatjuk a szegényeket, törődünk az idősekkel és gondoskodunk a szükséget szenvedőkről. Jézus cselekedetei, amelyet Ő vezet és irányít, lehetővé teszik számunkra, hogy egyre jobban érezzük a jelenlétét.

A módszer, amelyet „egyedül Krisztus módszerének” hívunk, ajtókat fog kinyitni nekünk, olyan helyekre, amelyek korábban elérhetetlenek voltak. Jézus mindenkit el akar érni, akinek segítségre van szüksége: akiket még nem értek el és a hátrányos helyzetűeket, azért, hogy ők is megtapasztalhassák Urunk, Megváltónknak a szeretetét.

Minden jó cselekedetnek, minden kedves tettnek, minden szeretetteli, igazsággal és könyörületességgel teli érintésnek Jézustól kell erednie. Ő meg fogja áldani a népét, ha az Ő művét építik, és így felemelhető lesz, mint Világosság ebben a sötét világban.

Miriga Michael

Uganda, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,

Virginia, USA.

Fordította Gősi Csaba