Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 12 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2012&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, aki odafigyel a testvérek közötti feszültségekre. Áron és Miriám fellázadtak Mózes ellen és nem tudták elfogadni fölöttük álló vezetőnek. Mózes volt a kisöcsi a családban, Miriám pedig a nagy nővér szerepét töltötte be, akinek szerepe volt Mózes nevelésében is. Ahhoz szokott hozzá, hogy ő parancsol Mózesnek és nem ahhoz, hogy Mózes neki. Áront is meggyőzte arról, hogy ez így nincs rendben. Viszont Isten megmutatta, hogy Ő Mózest választotta ki vezetőnek és ezt Miriámnak és Áronnak is el kellett fogadni.
2. Isten barátja, a föld legalázatosabb embere. Könnyű volt fellázadni Mózes ellen, mert Mózes alázatosabb volt minden embernél, aki e földön élt. És ezt ő mondja el magáról, mivel ő a könyv szerzője. Ezért úgy tűnik, mintha felmagasztalná önmagát ezzel az állítással. Viszont ennek épp az ellenkezője igaz. Az alázatossággal nem lehetett dicsekedni abban az időben. Azt csak szégyellni lehetett. Ezzel senki sem dicsekedett volna. Mózes viszont nem szégyellte, hogy ő a világ legalázatosabb embere. Ezzel a magatartásával előképe lett Krisztusnak, aki a világ Teremtője és Uraként megalázta magát és engedelmes volt halálig.
3. Isten haragra gerjed, amikor szolgáját bántják. Isten, akiről azt olvassuk, hogy késedelmes a haragra, ebben a fejezetben úgy mutatkozik be, mint aki haragra gerjed, amikor szolgáját bántják, olyannyira, hogy jelenlétének felhője eltűnt a sátor fölül, ami azt jelentette, hogy Isten elment. De a szöveg maga is világosan mondja, hogy Isten elment. Ez az Ő nemtetszésének legnagyobb kifejezése.
4. Isten kész megbocsátani lázadó gyermekeinek. Bár haragra gerjedt, de megbocsátott Áronnak és Mirimámnak is, viszont jelezte nemtetszését és elvégezte nevelő munkáját két tévedő gyermekében, akik továbbra is Izrael vezetői voltak Mózes mellett.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki védi szolgáit, nem marad közömbös, amikor bántják őket; aki megmutatja, hogy a cselekedetek nem maradnak következmények nélkül; akinek irgalma határtalan; aki kész segíteni az embernek rendezni mindazt, amit elrontott.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 16. fejezet
16. fejezet – Gyülekezetnövekedési mozgalom (1. rész)
Az isteni terv
Nem illik Isten tervébe az, hogy népe telepeket hozzon létre vagy hogy egy helyre költözzenek nagy városokban. Krisztus tanítványai az ő képviselői a Földön, az Úr pedig úgy gondolta el, hogy szóródjanak szét az ország valamennyi pontján a községekben, a városokban és falvakban, miként a fényforrások e világ sötétségének közepette. (Testimonies, VIII, 244.)
A telepek létrehozásának terve, továbbá az az ötlet, hogy elköltözzenek az olyan helységekből, ahol csekély az erőnk és a befolyásunk, és sokak befolyását egyetlen helységbe összpontosítsák, egyenlő a világosság kizárásával azokból a településekből, ahol pedig Isten fel akarta azt ragyogtatni. (Testimonies, II, 633.)
Ha Krisztus gyülekezete betöltötte volna Urunk szándékát, világosság áradt volna mindazokra, akik a sötétségben és a halál árnyékának földén laknak. A gyülekezet tagjainak, az együvé tömörülés, valamint a felelősség és a kereszthordozás lerázása helyett szét kell szóródniuk minden földre, hagyni, hogy Jézus világossága kiragyogjon tőlük, munkálkodni, ahogy ő is munkálkodott a lelkek üdvösségéért, „Isten országának ez az evangéliuma” pedig szélsebesen eljutna az egész világra. (Thoughts From the Mount of Blessing, 69–70.)
Testvéreim és testvérnőim, miért lógtok a gyülekezet nyakán? Tanulmányozzátok az elveszett bárány példázatát, és induljatok el ti is igaz pásztorok módjára, keresve az elveszettet a bűn pusztaságában. Mentsétek a veszendőket! (Review and Herald, 1893. december 12.)
Gyülekezetünk laikus tagjai egy olyan munkát végezhetnek el, amit mindeddig még alig kezdtek el. Senkinek nem szabadna új helyre költöznie pusztán világi előnyök miatt; ám oda, ahol alkalom nyílik a megélhetés biztosítására, induljanak el az igazságban jól meggyökerezett családok, városonként egy vagy kettő, és munkálkodjanak misszionáriusokként. Érezniük kell a lelkek iránti szeretetet, az érettük végzendő szolgálat súlyát, és tanulmányozniuk kell, hogyan vihetik el hozzájuk az igazságot. Terjeszthetik kiadványainkat, tarthatnak összejöveteleket otthonaikban, megismerkedhetnek szomszédaikkal és meghívhatják őket ezekre az alkalmakra. Ily módon világosságuk a jó cselekedetekben ragyoghat fel. (Testimonies, VIII, 245.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1227/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 16. fejezetéhez (május 22-28.).
„Számos hitvalló keresztény, gyülekezeti kapcsolatokra vágyva, kizárólag önmagukra gondol. Élvezni kívánják a közösséget és a lelkészi gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezet tagjai lesznek, és megelégszenek azzal, hogy keveset tesznek másokért.” Keresztény szolgálat 179. o.
Krisztus azzal a céllal ment meg minket, hogy másokat szolgáljunk. Isten azt akarja, hogy a világ különböző helyeire szétszórva osszuk meg az igazság fényét. A gyülekezet nem arravaló hely, hogy oda visszavonuljunk a világtól, hanem egy olyan hely, ahol megújulunk, hogy utána elérjük a világot. Valójában Isten nem azért ment meg minket, hogy egyhelyben üljünk, hanem hogy szolgálhassunk.
Ha Isten megmentett a bűneidtől, akkor arra hívott téged, hogy szolgálj a tálentumaidnak és képességeidnek megfelelően. Ha nem szeretnél másokat szolgálni, és csak a saját szükségleteid foglalkoztatnak, fel kell tenned a kérdést, hogy Krisztus valóban ott van-e az életedben. A szív, amelyet megmentettek, szolgálni akar.
Végső soron a fő oka annak, hogy nem fordulunk másokhoz, az, hogy nem úgy szeretünk, ahogyan kellene. Az Isten és a mások iránti szeretet kellene, hogy a legerősebb motiváció legyen, hogy terjesszük az evangéliumot a sötétségben járóknak. Ebben a tekintetben Ábrahám egy figyelemre méltó példa. Az ő életét az határozta meg, hogy hajlandó volt kilépni és Isten hívásának engedelmeskedni. Hajlandó volt elhagyni a hazáját, a családját és a barátait, és oda menni, ahová Isten küldte.
Isten ma arra kér téged, hogy lépj ki a komfortzónádból és oszd meg az evangéliumot másokkal… Ugye hajlandó vagy rá?
Mwaba Chibwe
Zambiai Köztársaság, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,
Virginia, USA.
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése