Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 16 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2016&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten kiáll az általa választott vezetők mellett. Ennek a fejezetnek a lázadói nagyon leleményesen megindokolják a vezetők elleni lázadásukat. Azt mondják, hogy Istennek egész népe szent, ezért nincs szükség vezetőkre, akik irányt mutatnak. Isten nagyon keményen elítéli ezt a fajta magatartást, de ennek ellenére mai is fellelhető. Sokan hivatkoznak a királyi papságra, a laikusok szerepére csak azért, hogy azt csinálhassák, amit akarnak. Ezt a fejezetet olvasva el kell gondolkodni azon, hogyan viszonyulunk vezetőinkhez, különösen a végidőben, amikor Isten népének nagyon komoly küldetése van világunkban.
2. Isten azt várja, hogy a ránk bízott feladatot végezzük és ne akarjuk azt végezni, amit másra bízott. Kóré a kéhátiták közül való volt, Lévi törzséből, akik azt a nemes feladatot kapták, hogy szentsátor legszentebb berendezéseire vigyázzanak, azokat vigyék, amikor a szentsátor költözik. Kóré viszont nem elégedett meg ezzel, hanem Áron tisztségét szerette volna megkaparintani, Dátán és Abirám pedig Mózes tisztét, a politikai vezető tisztét. A többi 250 lázadónak is vezető szerepe volt, de ők sem elégedtek meg tisztségükkel, hanem többre vágytak. Ez a fajta magatartás Sátán jellemzője, aki fölébük akar hágni a magas felhőknek és Isten pozíciójára pályázik.
3. Isten elítéli a lázítást. Kóré, Dátán és Abirám olyan sikeresek voltak a vezetők elleni lázadásban, hogy az egész népet a pártjukra állították. Istennek a legkeményebb eszközhöz kellett nyúlni ahhoz, hogy megértesse a néppel, hogy kit ismer el vezetőnek és mennyire fontosnak tartja szolgálatukat. Nem sokszor történt meg az, hogy a föld elnyeljen embereket, de most ilyen kemény üzenetre volt szüksége a népnek.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki mindig megvédi az övéit--Kóré és gyülevész csoportja tapasztalhatta, hogy az Úr nagyon sokat megenged, de mindennek van határa; aki tudja, hogy a hatalomvágy milyen pusztító lehet; akinek a szolgája tükrözi az Ő jellemét és közbenjár még az ellenségeiért is.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 16. fejezet
16. fejezet – Gyülekezetnövekedési mozgalom (5. rész)
Felhívás a keresztény családokhoz
Misszionárius családok kellenek, akik az elsorvadt helyeken letelepednének. Földművelők, bankemberek, kőművesek és akik a különböző tudományokban és mesterségesekben jártasak, menjenek el az elhanyagolt területekre, javítsák fel a földet, létesítsenek üzemeket, emeljenek egyszerű otthonokat maguknak, és nyújtsanak segítséget szomszédaiknak. (The Ministry of the Healing, 194.)
Isten felszólítja a keresztény családokat, hogy menjenek el a városokba, amelyek sötétségben és tévelygésben leledznek, s hogy munkálkodjanak bölcsen és állhatatosan a Mesterért. Aki e felhívásra válaszol, attól a szolgálat önfeláldozást kíván meg. Amíg sokan arra várnak, hogy minden akadály elháruljon az útjukból, lelkek halnak meg reménység és Isten nélkül a világban. Sokan, nagyon sokan teszik kockára az életüket, s mennek világi előnyökért, tudományos ismeretek megszerzéséért járvánnyal sújtott területekre, s viselnek el nehézségeket és nélkülözést. Hol vannak azok, akik készek ugyanerre annak kedvéért, hogy beszéljenek másoknak az Üdvözítőről? Hol vannak azon a férfiak és nők, akik elköltöznek olyan vidékekre, amelyek az evangélium hiányát szenvedik, hogy a sötétségben élők számára felmutathassanak a Megváltóra? (Testimonies, IX, 33.)
Egész családok lehetnének misszionáriusok személyes munkát végezve, szorgos kezekkel és tevékeny agyi munkával fáradozva a Mesterért, új módszereket kiötölve az ő műve sikere érdekében. (Testimonies, IX, 40.)
Ha családok költöznének el a Föld sötét helyeire – oda, ahol az embereket lelki homály borítja be –, és engednék, hogy Krisztus életének világossága világoljon általuk, hatalmas munkát lehetne elvégezni. Kezdjék meg nyugodt és tapintatos módon, nem támaszkodva a terület nyújtotta anyagiakra egészen addig, míg az érdeklődés nem lesz olyan erőteljes, hogy azt már nem tudják ellátni lelkészi segítség nélkül. (Testimonies, VI, 442.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1227/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 16. fejezetéhez (május 22-28.).
„Számos hitvalló keresztény, gyülekezeti kapcsolatokra vágyva, kizárólag önmagára gondol. Élvezni kívánja a közösséget és a lelkészi gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezet tagjai lesznek, és megelégszenek azzal, hogy keveset tesznek másokért.” Keresztény szolgálat 179. o.
Krisztus azzal a céllal ment meg minket, hogy másokat szolgáljunk. Isten azt akarja, hogy a világ különböző helyeire szétszórva osszuk meg az igazság fényét. A gyülekezet nem arravaló hely, hogy oda visszavonuljunk a világtól, hanem egy olyan hely, ahol megújulunk, hogy utána elérjük a világot. Valójában Isten nem azért ment meg minket, hogy egyhelyben üljünk, hanem hogy szolgálhassunk.
Ha Isten megmentett a bűneidtől, akkor arra hívott téged, hogy szolgálj a tálentumaidnak és képességeidnek megfelelően. Ha nem szeretnél másokat szolgálni, és csak a saját szükségleteid foglalkoztatnak, fel kell tenned a kérdést, hogy Krisztus valóban ott van-e az életedben. A szív, amelyet megmentettek, szolgálni akar.
Végső soron a fő oka annak, hogy nem fordulunk másokhoz, az, hogy nem úgy szeretünk, ahogyan kellene. Az Isten és a mások iránti szeretet kellene, hogy a legerősebb motiváció legyen, hogy terjesszük az evangéliumot a sötétségben járóknak. Ebben a tekintetben Ábrahám egy figyelemre méltó példa. Az ő életét az határozta meg, hogy hajlandó volt kilépni és Isten hívásának engedelmeskedni. Hajlandó volt elhagyni a hazáját, a családját és a barátait, és oda menni, ahová Isten küldte.
Isten ma arra kér téged, hogy lépj ki a komfortzónádból és oszd meg az evangéliumot másokkal… Ugye hajlandó vagy rá?
Mwaba Chibwe
Zambiai Köztársaság, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,
Virginia, USA.
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés