Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 3Móz 26 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=3%20M%C3%B3zes%2026&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=3%20M%C3%B3zes%2026&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten engedelmességet kér, amit áldással jutalmaz. Isten az áldás ígéretével nem vesztegeti meg népét, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy útmutatásai betartásának természetes következménye az áldás. Isten tudja, hogy milyen viselkedésnek, minden eredménye lesz, ezért foglalja azokat szabályokba és törvényekbe, hogy azoknak engedelmeskedve népének jó dolga legyen.
2. Isten, aki nem bontja fel népével között szövetségét. Bár megemlíti népe hűtlenségét, és azt is elmondja, hogy milyen komoly következményei lesznek az engedetlenségnek és az ellene való lázadásnak, de a 44. versben elmondja, hogy mindennek ellenére Isten nem bontja fel a szövetséget. A lázadás következményei nem annak a jele, hogy Isten felbontotta volna velük a szövetséget, hanem annak, hogy minden eszközt felhasznál arra, hogy népét felébressze és visszahozza önmagához.
3. Isten, aki fegyelmez. Népe javára és népe érdekében Isten, mint jó szülő fegyelmi és pedagógiai eszközöket használ, de ez is az Ő törődésének a jele. Isten foglalkozik a népével, nem hagyja magára, nem engedi, hogy a bűn megsemmisítse, hanem segíti őket, hogy visszataláljanak ahhoz az életmódhoz, amely javukat és sikerességüket szolgálja.
4. Isten, aki megbocsát. Bár a fejezet súlyos bűnöket sorol fel, és azoknak szomorú következményeit, de nem a bűnhődésé az utolsó szó, hanem a megbocsátásé. Ebben a fejezetben ez az örömhír, az evangélium. Nincs olyan súlyos bűn, amit Isten meg nem bocsátana. Népe nem mehet olyan messzire a lázadásba, ahonnan Ő nem tudná visszahozni.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki áldásait örömmel adja gyermekeinek; aki szavát mindig megtartja; aki a megtérőket tárt karokkal fogadja.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 14. fejezet
14. fejezet – Vallásszabadság (2. rész)
A maradék egyház nagy megpróbáltatás és nagy nyomorúság elé néz. Akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét, magukon fogják érezni a sárkány és az ő seregeinek haragját. Sátán a világot alattvalóivá teszi, a hitehagyó egyházat saját irányítása alá helyezte, de lám, van itt egy kis embercsoport, amely ellenáll az ő felsőbb hatalmának. Ha eltörölhetné őket a föld színéről, teljes lenne a győzelme. Amiként a pogány nemzeteket is arra befolyásolta, hogy pusztítsák el Izraelt, akként fogja a közeljövőben belelovalni a gonosz hatalmakat abba, hogy Isten népét el kell pusztítani. Minden embertől meg fogják követelni, hogy a mennyei törvény áthágásával emberi rendeleteknek engedelmeskedjen. Azokat, akik hűségesek lesznek az Úrhoz és kötelességükhöz, „szülők, testvérek, rokonok és barátok” fogják elárulni. (Testimonies, IX, 231.)
Nincs messze az az idő, amikor minden egyes léleknek át kell mennie egy próbán. A hamis szombat megtartását fogják sürgetni nálunk. A vita Isten parancsolatai és az emberek rendelkezései körül zajlik majd. Azok, akik lépésről lépésre engedtek a világi elvárásoknak és alkalmazkodtak a világi szokásokhoz, inkább engedni fognak a hatalmasságoknak, semmint, hogy a gúnyolódások, a sértések céltáblái legyenek, vagy börtönnel és halállal fenyegessék meg őket. Ekkor fog elválni az arany a salaktól... Korábban ragyogásáért csodált sok csillag ki fog hunyni a sötétben. Azoknál, akik felöltötték a szentély ékességeit, de nem vették magukra Krisztus igazságát, tulajdon mezítelenségük szégyene fog feltárulni. (Prophets and Kings, 188.)
Előttünk a szüntelen harc kilátása – azzal a veszéllyel, hogy börtönbe kerülünk, hogy elveszítjük mindenünket, akár az életünket is –, amelynek során meg kell védenünk Isten törvényét, amit az emberek rendeletei érvénytelennek nyilvánítanak. (Testimonies, V, 712.)
Gyorsan közeledik az idő, amikor az igazság védelmezői tapasztalatból fogják megismerni, mit jelent részesülni Krisztus szenvedéseiből. A nagy elnyomó tudja, hogy már kevés ideje van a munkálkodásra, s hogy nemsokára elveszíti az ember feletti uralmát és hatalma elvétetik tőle, és a hitetés és a hamisság minden erejével munkálkodni fog azokban, akik elvesznek. A babona és a tévelygés lábbal tapossa az igazságot, a jogosságot és a méltányosságot. Minden, az igazsággal szembenálló hatalom egyre erősödik. (Southern Watchman, 1905. október 31.)
A munkát, amit a gyülekezet elmulasztott elvégezni a béke és a jólét idején, rettenetes válság, csüggesztő és vészjósló körülmények közepette kell elvégezni. A figyelmeztetéseket, amiket a világhoz való alkalmazkodás elnémított vagy visszatartott, a hit ellenségeinek legádázabb ellenállásának közepette kell megszólaltatni. Ugyanekkor a felületesek és óvatoskodók csoportja, akiknek befolyása egyértelműen késleltette a munka előrehaladását, megtagadja a hitet, és annak nyílt ellenségei mellé áll, akikkel már régóta rokonszenvezett. E hitehagyók lesznek ekkor a legádázabb ellenségek, mindent elkövetve, ami csak hatalmukban áll, hogy elnyomják és rossz színben tüntessék fel korábbi testvéreiket, és botránkozást keltsenek velük szemben. Itt van már a küszöbön ez az idő. A gyülekezet tagjait egyénenként teszik próbára. Olyan körülmények közé kerülnek, amelyekben arra kényszerítik őket, hogy bizonyságot tegyenek az igazságról. Sokakat szólítanak fel arra, hogy tanácsok és bíróságok előtt beszéljenek, talán egymagukban, mindenkitől elválasztva. A tapasztalatot, ami segítette volna őket e vészhelyzetben, elmulasztották megszerezni, és most lelkiismeret-furdalás emészti őket az elvesztegetett lehetőségek és az elhanyagolt kiváltságok miatt. (Testimonies, V, 463.)
A protestáns világ ma a parancsolatmegtartók kis csoportjában egy kapu előtt ülő Márdokeust lát. Az ő jelleme és magatartása, amely az Isten törvénye iránti tiszteletet fejezi ki, folyamatos feddés azokra nézve, akik elhagyták az Úrnak félelmét és lábbal tapossák a szombatot; a hívatlan alkalmatlankodót valahogy félre kell állítani, hogy ne legyen útban. (Testimonies, V, 450.)
Sátán botránkozást fog szítani az alázatos kisebbséggel szemben, amely lelkiismeretesen elutasítja a népszerű szokások és hagyományok elfogadását. Előkelő pozícióban és nagy tiszteletben lévő emberek állnak a törvénytagadók és gonoszok mellé, hogy tanácsot tartsanak Isten népéről. A gazdagság, a szellem, a műveltség szövetkezik, hogy megvetéssel kezeljék őket. Üldöző uralkodók, lelkészek, gyülekezeti tagok esküdnek össze ellenük. Élőszóval és tollal, kérkedő fenyegetésekkel és gúnyolódással próbálják megtörni őket hitükben. Hamis színben tüntetve fel őket és dühös felhívásokkal szítják fel az emberek szenvedélyeit. Mivel nem tudják a „meg van írva” érvét felhozni a szombat védelmezőivel szemben, elnyomó rendelkezésekhez folyamodnak a hiány pótlására. A népszerűség és a széles körű pártfogás biztosítására a törvényhozók engedni fognak a vasárnaptörvény iránti igénynek... E harcmezőn veszi kezdetét az igazság és a tévelygés közötti végső nagy küzdelem.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1089/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 13. fejezetéhez (május 8-14.).
A tragédiák bűnbakokat szülnek, és amikor eluralkodnak a csapások és a pusztítás, akkor a vallási vezetők lesznek azok, akik megszorító vallási törvényeket követelnek majd. Ezek a törvények azon a feltevésen fognak alapulni, hogy a vasárnap megtartásának szentségét megszegjük és a csapások Isten ítéletét jelentik a világunkon, azért, amiért nem tartjuk meg a vasárnap imádatát szent napként.
– Ugyan! – mondhatod, – Gyakorlatilag nincs is vasárnaptörvény a láthatáron; talán ez a vasárnaptörvény dolog egy 19. századi jelenség, amely bizonyára idejétmúlt már 2022-ben.
Ellen White ezen kétségekre adott válasza szinte vészjósló, ahogyan ezt hangsúlyozza:
„A keresztény világ olyan lépéseket tesz most, amelyek elkerülhetetlenül előtérbe hozzák az Isten parancsait megtartókat.” Keresztény szolgálat, 155. o. Megjegyzés: komoly erőfeszítéseket tesznek „most”, hogy hamarosan a hetednapi adventistákra irányítsák a figyelmet.
Tudjuk-e azonosítani ezeket a sötét és baljós erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy megfosszon minket a vallásszabadságunktól? De még mennyire! A „babona és tévelygés”, „hamis színben feltüntetés és dühös felhívások” és „a lélek halhatatlansága és a vasárnap megszentelése” által „országunk [az Amerikai Egyesült Államok] megtagadja alkotmányának valamennyi elvét.” Keresztény szolgálat 158., 159., 161. o.
És most, 2022-ben a fenti figyelmeztetések máris beteljesednek szörnyű összeesküvés-elméletekben, úgynevezett „keresztények” gyűlöletes és éles beszédeiben és azok démonizálásában, akiknek a vallási nézőpontja eltér az „enyémtől”.
De az árnyak ellenére „angyalok segítik és oltalmazzák azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt.” Keresztény szolgálat, 166. o.
David Grams
Lelkész, Hartland Főiskola, Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés