Higgyetek az Ő prófétáinak - május 24 - KED - 4 Mózes 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 14 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2014&version=NT-HU

 

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten nagyobb mindennél. Isten nagyobb, mint az óriások. Isten nagyobb, mint a legnagyobb próbáink és a legnagyobb félelmeink. Ezért ne a próbáink nagyságáról beszéljünk, hanem az Isten nagyságáról.

2.    Isten, akinek barátja féltékeny hírnevére.  Mózes igazi barátja Istennek, mert félti Isten hírnevét. Amikor Isten azt mondja Mózesnek, hogy a népet megsemmisíti, őt pedig nagy néppé teszi, Mózes azt kérdezni, hogy mi lesz akkor Isten hírnevével? A népek, akik tudnak arról, hogy Isten milyen hatalommal hozta ki őket Egyiptomból, hogyan vitte át őket szárazlábban a Vörös tengeren, azt fogják mondani, hogy nem volt képes őket bevinni az Ígéret földjére és megölte őket a sivatagban. Isten minden barátja félti és védi Isten hírnevét.      

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, akinek türelme hosszú, szeretete nagy, aki megbocsátja a bűnt és hitszegést.            

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 16. fejezet

16. fejezet – Gyülekezetnövekedési mozgalom (3. rész)

Ábrahám, a méltó példakép

A próba, amit Ábrahámnak ki kellett állnia, nem volt könnyű. Isten nem kis áldozatot igényelt tőle. Szoros kötelékek fűzték hazájához, rokonságához és otthonához. Mégsem tétovázott, hanem engedelmeskedett a hívó szónak. Nem kérdezősködött, hogy milyen az ígéret földje – vajon termékeny-e a talaj, egészséges-e az éghajlat; nem firtatta, vajon kellemes környezet vár-e rá azon a földön, szert tehet-e ott vagyonra, gazdagságra. Isten szólt, szolgájának pedig engedelmeskednie kell. Számára az a legboldogabb hely a földön, amelyet az Úr jelöl ki neki.

Ábrahámhoz hasonlóan ma is sokan kerülnek próba elé. Jóllehet nem hallják Isten hangját a mennyből, Igéjének tanítása és gondviselésének működése által azonban hívja őket. Megesik, hogy megkívánja tőlük, mondjanak le a vagyont és megbecsülést nyújtó előmenetelről, valamint hagyják maguk mögött rokonérzelmű és jó hasznot hajtó társasági kapcsolataikat, váljanak el útjaik a rokonaikkal, és lépjenek arra az útra, amely látszólag csak az önmegtagadás, a nehézségek és az áldozathozatal ösvénye. Istennek feladata van a számukra, azonban a kényelmes életvitel, a barátok és rokonok befolyása csak akadályozná azoknak a jellemvonásoknak a kifejlődését, amelyek oly alapvetők e feladat elvégzéséhez. Kivonja tehát őket az emberi segítség és befolyás hatása alól; érezteti velük, hogy segítségére szorulnak, egyedül csak őbenne bízzanak, hogy ily módon kijelenthesse önmagát nekik.

Ki áll készen arra, hogy a Gondviselés hívására lemondjon dédelgetett terveiről és megszokott emberi kapcsolatairól? Ki vállalkozik újabb feladatokra, úttörő munkára új területeken, hogy Isten munkáját eltökélt, készséges szívvel vigye előre, Krisztusért nyereségnek tartván a veszteséget is? Aki eszerint cselekszik, annak hite az Ábrahám hite, és „igen-igen nagy, örök dicsőségben” fog osztozni vele, mellyel össze sem hasonlíthatók „a mi pillanatnyi könnyű szenvedéseink”. (Patriarchs and Prophets, 126–127.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1227/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 16. fejezetéhez (május 22-28.).

„Számos hitvalló keresztény, gyülekezeti kapcsolatokra vágyva, kizárólag önmagára gondol. Élvezni kívánja a közösséget és a lelkészi gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezet tagjai lesznek, és megelégszenek azzal, hogy keveset tesznek másokért.” Keresztény szolgálat 179. o.

Krisztus azzal a céllal ment meg minket, hogy másokat szolgáljunk. Isten azt akarja, hogy a világ különböző helyeire szétszórva osszuk meg az igazság fényét. A gyülekezet nem arravaló hely, hogy oda visszavonuljunk a világtól, hanem egy olyan hely, ahol megújulunk, hogy utána elérjük a világot. Valójában Isten nem azért ment meg minket, hogy egyhelyben üljünk, hanem hogy szolgálhassunk.

Ha Isten megmentett a bűneidtől, akkor arra hívott téged, hogy szolgálj a tálentumaidnak és képességeidnek megfelelően. Ha nem szeretnél másokat szolgálni, és csak a saját szükségleteid foglalkoztatnak, fel kell tenned a kérdést, hogy Krisztus valóban ott van-e az életedben. A szív, amelyet megmentettek, szolgálni akar.

Végső soron a fő oka annak, hogy nem fordulunk másokhoz, az, hogy nem úgy szeretünk, ahogyan kellene. Az Isten és a mások iránti szeretet kellene, hogy a legerősebb motiváció legyen, hogy terjesszük az evangéliumot a sötétségben járóknak. Ebben a tekintetben Ábrahám egy figyelemre méltó példa. Az ő életét az határozta meg, hogy hajlandó volt kilépni és Isten hívásának engedelmeskedni. Hajlandó volt elhagyni a hazáját, a családját és a barátait, és oda menni, ahová Isten küldte.

Isten ma arra kér téged, hogy lépj ki a komfortzónádból és oszd meg az evangéliumot másokkal… Ugye hajlandó vagy rá?

Mwaba Chibwe

Zambiai Köztársaság, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,

Virginia, USA.

Fordította Gősi Csaba