Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 8 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%208&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten különleges jelentőségűnek tartja az arany gyertyatartót. Ez a fejezet a léviták szolgálatba való beiktatásáról beszél, de bevezetőként a gyertyatartó elhelyezését írja le, mintha előfeltétele lenne a léviták beiktatásának. A fény, az olaj a Szentlélek munkájára, megvilágosító, értelmet adó és vezető szerepére utal. A léviták csak a Szentlélek felhatalmazása után tudják végezni szent szolgálatukat.
2. Emberek, mint Istennek szánt ajándékok. Ez a fejezet arról beszél, hogy Izrael népe a lévitákat ajándékként adta Istennek. Milyen különleges megközelítés? Azok, akik teljes életüket Isten szolgálatára szentelték, az Istennek szánt ajándékai a nép többi részének. Gondoltál úgy a lelkészedre, mint aki a te ajándékod, amelyet Istennek adtál?
3. Ember, ember helyett, Istennek. Az izraeliták a lévitákat önmaguk, illetve elsőszülötteik helyett adták oda Istennek. Isten pedig saját tulajdonaként tekintett rájuk. A királyi papság részeként te is Isten különleges tulajdona vagy.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki szereti a világosságot; aki fizikai és lelki látást ad az embereknek; aki meghatározza szolgái szolgálati idejét és arra az időszakra teszi, amikor az ember fizikailag és szellemileg a legerősebb; aki nem teszi ki idősebb szolgáit annak, hogy értelmük gyengülése miatt esetleges hibákat kövessenek el a szolgálatban.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 15. fejezet
15. fejezet – Az aratnivaló begyűjtése (4. rész)
Tanulságok Nehémiás életéből
Az elmúlt években kiálltam a mellett a terv mellett, amely abban áll, hogy bemutatjuk missziómunkánkat és annak fejlődését barátainknak és szomszédainknak, és Nehémiás példájára hivatkoztam. Most szeretném serkenteni testvéreinket és testvérnőinket, hogy tanulmányozzák ismét e férfiú, az ima, a hit és a helyes ítélőképesség emberének tapasztalatát, aki volt olyan bátor és azzal a kéréssel fordult barátjához, Artaxerxész királyhoz, hogy segítse Isten ügyének előmenetelét. (MS, Megszentelt erőfeszítések a hitetlenek elérésére, 1914. június 5.)
Anyagi segítségért való folyamodás azokhoz, akiknek módjukban áll adományozni – Az ima emberei a tett emberei legyenek. Akik készen állnak és örömest munkálkodnak, meg fogják találni hozzá a módját és az anyagiakat. Nehémiás nem bizonytalanra ment. Az anyagiakért, aminek híján volt, azokhoz folyamodott, akiknek módjában állt adományozni. (Southern Watchman, 1904. március 15.)
A feladat teljesítéséhez szükséges bátorság – Nehémiás és Artaxerxész ott álltak egymással szemben: az egyik a leigázott nép szolgája, a másik a hatalmas világbirodalom uralkodója. De a társadalmi helyzetükben mutatkozó különbségnél is nagyobb volt az őket elválasztó erkölcsi távolság. Nehémiás eleget tett a királyok Királya meghívásának: „Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” A mennybe felküldött halk fohász ugyanaz volt, mint amit már több hete felajánlott azért, hogy Isten teljesítse a kérését. Most pedig a menny embere, bátorságot véve abból a gondolatból, hogy van egy mindenható és mindentudó Barátja, aki érte síkra száll, tudatta kívánságát a királlyal, hogy tudniillik szeretné, ha egy időre mentesítené az udvarban betöltött tiszte alól, továbbá engedélyt kért Jeruzsálem romjainak felépítésére és újra erős, védett várossá tételére. E kérés sorsa hallatlan következményekkel bírt a zsidó fővárosra és nemzetre nézve. „És megadta nékem a király”, mondja Nehémiás, „az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.” (Southern Watchman, 1904. március 8.)
A hivatalos jóváhagyás – Amikor a királyhoz intézett kérése [Nehémiásnak] ily kedvező fogadtatásban részesült, felbátorodott, és olyan segítséget kért, ami szükséges volt tervei kivitelezéséhez. Hogy küldetésének méltóságot és tekintélyt kölcsönözzön, továbbá gondoskodjon a védelemről az utazás során, katonai kíséretet is biztosított. Királyi levelet is kapott az Eufráteszen túli tartományok kormányzóinak címezve: ezeken a területeken vezetett keresztül az út Júdeába. Továbbá egy levelet vihetett magával a Libanon hegyein levő királyi erdők őréhez azzal az utasítással, hogy biztosítsa a Jeruzsálem falainak megépítéséhez és a Nehémiás által emelni kívánt épületekhez szükséges gerendákat. Hogy pedig ne szolgáltasson okot a panaszra amiatt, hogy túlzásba vitte a rendeléseket, Nehémiásnak gondja volt arra is, hogy egyértelműen meg legyen határozva a neki juttatott engedély és kiváltság tartalma.
Útja során a tartományok kormányzóinak címzett királyi levelek tisztes fogadtatást és azonnali segítséget biztosítottak Nehémiásnak. Egyetlen ellenség sem merészelte zaklatni azt az elöljárót, akit a perzsa király hatalma védett, és akit a tartományi uralkodók is megkülönböztetett bánásmódban részesítettek. Nehémiás utazása biztonságosan és szerencsésen zajlott le. (Southern Watchman, 1904. március 22.)
Akadályok – Jeruzsálembe való megérkezése mindazonáltal – katonai kísérettel, amely azt mutatta, hogy fontos küldetésben járt – felszította Izrael ellenségeinek irigységét és gyűlöletét. A Jeruzsálemhez közel letelepedett pogány nemzetek korábban már szabad folyást engedtek a zsidókkal szembeni ellenséges érzületüknek, rájuk zúdítva minden sértést és rágalmat, amire csak vetemedtek. E gonosz munkában külön is kitüntette magát e törzsek némelyik vezetője, a Horonból való Szanballat, az ammonita Tóbiás, valamint az arábiai Gesem, és ettől kezdve irigy szemmel figyelték Nehémiás minden egyes mozdulatát, és megpróbálták a hatalmukban álló eszközökkel keresztülhúzni terveit és akadályozni munkáját. (Southern Watchman, 1904. március 22.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1166/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 15. fejezetéhez (május 15-21.).
A Keresztény szolgálat az egyik leginkább inspiráló könyv, amelyet Ellen White írásaiból állítottak össze keresztények – különösképpen hetednapi adventisták – számára. A mű számos szempontot tekint át arról, hogy Isten maradék egyházának tagjai – birtokukban a legünnepélyesebb üzenettel, amelyet a világnak adhatnak –, hogyan szervezzék meg önmagukat, hogy elvigyék a hármas angyali üzenetet az egész világ számára.
Ez a fejezet, Az aratnivaló begyűjtése címmel, értékes gondolatokat és útbaigazítást ad arra, hogy hogyan fogadjunk adományokat és felajánlásokat nem hívőktől missziós tevékenységek támogatására. Nehémiás példáján keresztül arra kapunk ösztönzést, hogy bölcsen közelítsük meg a szóba jöhető személyeket, és ismertessük meg őket a munkával, amit végzünk, ezzel lehetőséget biztosítva arra, hogy Isten ügyét segíthessék. A hazai és a külföldi missziók összefogását is előtérbe helyezi. Ha „nagylelkű, önmegtagadó és önfeláldozó lelkület” nyilatkozik meg a külmisszióban a felajánlások által, akkor ennek pozitív „visszahatása” lesz a helyi missziónkra is. Ha ezeket az elveket elfogadjuk és imádságos lelkülettel és hittel alkalmazzuk „bölcs és erőteljes tevékenységekben”, akkor nagyobb hatással lesz a missziónkra, és gazdagabb aratást eredményez Isten országa számára. Csakúgy, mint Nehémiás idejében, munkásokra van szükség, akik cselekedeteikkel össze tudják fogni az egyházat, és így a gyalázat és a gúny ellenére is előmozdítják Isten ügyét. Buzgó, derék és önfeláldozó munkánk révén elérhetjük, hogy a menny örömtől ragyogjon.
Enos Mbuga
Kenya, jelenleg lelkipásztori evangelizációt tanul a Hartland Főiskolán, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés