Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - KEDD - 2 Krónikák 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 16 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2016&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten szembesíti tévedése következményeivel azt, aki nem rá hagyatkozik. Isten prófétát küldött Asához, aki egy pogány király segítségét kérte a testvérnéppel vívott háborújában. Az egykor egy országhoz és egy néphez tartozó testvérek egymással háborúznak és külső segítséghez folyamodnak testvérük legyőzéséhez. A világon ez az egyetlen nép, amely Isten nevéről neveztetik és Istent a maga Istenének vallja, és most kétfelé szakadva. egymással pogány segítséggel harcolnak. Az a nép, amely Isten segítségét élvezhette volna, pogány király kegyeiért és segítségéért verseng saját tesvérével.     

2.    Isten figyelmeztetését érdemes komolyan venni. Isten akkor figyelmeztette Asát, amikor a bajt még emberi szemmel nem lehetett látni. Isten tudja, hogy a hozzá való hűség útjáról könnyen le lehet térni. Tudja, hogy ez a veszély milyen alattomos. Az az Asa, aki kiírtja a bálványokat az országból, aki áldozatok garmadájával újítja meg a szövetséget Istennel, az az Asa, aki fogadalmat tesz és fogadalmat tétet a néppek, hogy csak Istent fogják imádni. Az az Asa, aki legyőzi az egymilliós ellenséget, most nem bízik eléggé Istenben. Pogány király segítségét kérni. Az őt figyelemeztető prófétát dühében kalodába záratja és a népet bántalmazza, és inkább az orvosokban bízik betegségében, mint Istenben. Ezért mondja a Biblia, hogy aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Még az Istenhez leghűségesebbek sincsenek biztonságban és nem bízhatnak magukban. Sok fénylő csillag hunyt már ki a történelem folyamán.   

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 16. fejezet

16. fejezet – A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA (3. rész)

A kegyelemidő váratlanul ér véget

Amikor Jézus megszűnik közbenjárni az emberért, már mindenkinek örökre eldőlt az ügye… A kegyelemidő lezárul, és megszűnik Krisztus mennyei közbenjáró szolgálata. Ez az idő végül mindenkire hirtelen jön el, és alva találja azokat, akik elmulasztották megtisztítani lelküket az igazság iránti engedelmességben (2T, 1868, 191. o.).

A kegyelemidő hirtelen és váratlanul zárul le – amikor a legkevésbé várjuk. De ma még lehetséges, hogy nevünk mellett ne álljon rendezetlen bűn a mennyei feljegyzésekben. Tudnunk kell, hogy Isten elfogad-e bennünket (7BC, 1906, 989. o.).

A vizsgálati ítélet lezárulásakor mindenkinek eldől a sorsa, életre vagy halálra. A kegyelemidő röviddel azelőtt zárul le, hogy az Úr megjelenne az ég felhőiben…

Amikor Noé az özönvíz előtt belépett a bárkába, Isten lezárta az ajtót, a gonoszok pedig kívül maradtak. De az emberek, nem tudva, hogy sorsuk megpecsételődött, még hét napig folytatták nemtörődöm, élvezetszerető életüket, és kigúnyolták a közelgő ítéletről szóló figyelmeztetéseket. „Akképpen lesz – mondja a Megváltó – az ember Fiának eljövetele is” (Mt 24:39). Csendben, észrevétlenül, mint az éjféli tolvaj jön majd el a döntő óra, amelyben minden ember sorsa megpecsételődik; és Isten végleg visszavonja a felkínált kegyelmet a bűnös emberektől…

Miközben az üzletember elmerül a nyereséghajhászásban, miközben a szórakozni vágyó élvezetet keres, miközben a divat rabja ékességeit rendezgeti – lehet, hogy pontosan abban az órában mondja ki az egész föld Bírája az ítéletet: „Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál” (Dán 5:27) (GC, 1911, 490–491. o.).

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - HÉTFŐ - 2 Krónikák 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 15 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2015&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten támogatja az Ő útján járó Asát. Isten prófétát küld Asához, aki bátorítja őt az Úr útján való járásra és elmondja, hogy Isten velük lesz, ha Őt szolgálják, de elhagyja őket, ha ők is elhagyják Őt. A próféta beszéde pozitívan hatott a királyra és mélyreható intézkedéseket hozott, hogy megújítsák a szövetséget Istennel, hűséget fogadjanak Neki és eltávolítsák a bálványokat maguk közül. Ez a szövetségmegújítás nem mindennapi volt Izraelben és az eredménye is meglátszott. Hosszantartó béke volt a jutalom.   

2.    Isten nélkül az ember pusztító és önpusztító életet él. Ez a fejezet elmondja, hogy milyen állapotban volt az ország, amikor az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül éltek. A biztonság hiánya, gyötrelem volt jellemző; egyik város szétzúzta a másikat még Izraelen (Júdán) belül is.

3.    Az Istennel való kapcsolat rendbehozása örömöt eredményez. Azt olvassuk, hogy örömünnep volt Júdában a szövetség megújítása, mert a nép érezte, hogy akkor van helyén a lelkük és a szívük, amikor Istennel is rendben van a kapcsolatuk. Az Istentől való eltávolodás szomorúságot, félelmet és nyomort eredményez.  

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 16. fejezet

16. fejezet – A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA (2. rész)

A kegyelemidő lezárul, amikor az elpecsételés befejeződik

Közvetlenül azelőtt, hogy beléptünk a nyomorúságba, valamennyien elnyertük az élő Isten pecsétjét. Akkor megláttam, hogy a négy angyal már nem tartja vissza a négy szelet. Éhség, dögvész és fegyver – nemzet támad nemzet ellen, és az egész világon zűrzavar uralkodik (7BC, 1846, 968. o.).

Angyalokat pillantottam meg, akik fel és alá siettek a mennyben. Egy angyal tintatartóval az oldalán tért vissza a földről, és jelentette Krisztusnak, munkáját elvégezte: megszámlálta és elpecsételte a szenteket. Majd Jézus, aki eddig a Tízparancsolatot tartalmazó láda előtt szolgált, ledobta a tömjénezőt, és kezét felemelve hangos szóval ezt mondta: „Elvégeztetett!” (EW, 1858, 279. o.).

Mindössze töredéke az időnek, ami még hátra van. De miközben máris nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, most még sincs általános háború. A négy szelet mindaddig tartják vissza, míg Isten szolgái elpecsételtetnek a homlokukon – és ekkor fel fogják vonultatni erőiket a föld hatalmai a végső nagy csatára (6T, 1900, 14. o.).

A földről visszatérő angyalok egyike jelenti, hogy munkáját elvégezte. A végső próba ráköszöntött a világra, és mindazok, akik hűnek bizonyultak az örök rendelkezésekhez, megkapták „az élő Isten pecsétjét”. Jézus ekkor fejezi be közbenjárását a mennyei szentélyben. Felemeli a kezét, és hangos szóval ezt kiáltja: „Elvégeztetett!” (GC, 1911, 613. o.).

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 29 - VASÁRNAP - 2 Krónikák 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 14 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2014&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten arra akar tanítani, hogy reá hagyatkozzunk. Asa szerette Istent és hitt benne, de az ország, amelyet átvett nagyon rossz állapotban volt. Sok mindent rendbe kellett tenni. Eltávolította az idegen oltárokat, lerombolta az áldozóhalmokat és megparancsolta a népnek, hogy Istent szolgálják. Ezt azért kellett megtenni, mert még voltak idegen oltárok, áldozóhalmok és a nép még mindig idegen Isteneket imádott. Amikor ezt a reformot végrehajtotta, Isten békességet adott neki. Ezt a békés időt nem semmittevésre használta, hanem az ország építésére.   

2.    Isten meghallgatja a hozzá segítségül folyamodókat. Édesapja hadserege segítséget kapott Istentől a kétszeres haderővel szemben, amikor Istenhez kiáltottak. Asa még nehezebb helyzetben volt, mert az etiópok egymilliós hadsereggel támadták meg kicsiny országát. Asa ismerte Istent. Tudta, hogy neki „nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben!” Tudta, hogy megvédi azt, aki reá támaszkodik. Tudta, hogy ember nem tehet Isten ellen semmit. Tudta, hogy Isten nevében hatalom és győzelem van.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 16. fejezet

16. fejezet – A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA (1. rész)

Senki sem tudja, mikor zárul le a kegyelemidő

Isten nem nyilatkoztatta ki számunkra, meddig hangzik ez az üzenet, vagy mikor fog lezárulni a kegyelemidő. Magunknak és gyermekeinknek azokat a dolgokat kell elfogadnunk, amelyeket kinyilatkoztattak, viszont afelől ne akarjunk tudakozódni, amit a Mindenható titokban tartott…

Leveleket kaptam, amiben azt kérdezték, hogy kaptam-e különleges világosságot a kegyelemidő lezárulásának idejére nézve. Én azt válaszolom, az egyetlen üzenet, amelyet közvetítenem kell, hogy most, míg tart a nappal, a munka ideje van itt, de közeleg az éjszaka, amikor senki sem dolgozhat (1SM, 1894, 191. o.).

A vasárnaptörvény kiadása megelőzi a kegyelemidő lejártát

Az Úr világosan megmutatta nekem, hogy a fenevad képét a kegyelemidő lezárulása előtt fogják létrehozni, mert ez lesz majd a nagy próba Isten népe számára, amely eldönti örök sorsukat (2SM, 1990, 81. o.). [Lásd az előző fejezetet, ahol a vasárnaptörvény kiadását Isten népe nagy próbájaként mutatja be a szerző.]

Mi „a fenevad képe” és hogyan hozzák létre? A képmást a kétszarvú fenevad készíti el, amelyet a fenevad hasonmásának is neveznek. Ahhoz tehát, hogy megtudjuk, milyen is ez a kép és hogyan formálják meg, tanulmányoznunk kell magának a fenevadnak, azaz a pápaságnak az ismertetőjegyeit. [Jelenések könyve 13. fejezete 11-17. versének kétszarvú fenevada elkészíti a Jelenések könyve 13. fejezetének 1-10. versében bemutatott fenevad képmását.]

Amikor az ősegyház megromlott: feladta az evangéliumi egyszerűséget, pogány rítusokat és szokásokat fogadott el – elveszítette Isten Lelkét és erejét. A világi hatalom támogatását vette igénybe, hogy az emberek lelkiismeretét irányítsa. Ennek eredményeként jött létre a pápaság, olyan egyház, amely irányította az államhatalmat, és saját céljainak előmozdítására használta fel, főképpen az „eretnekség” megbüntetésére. De hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képmását, a polgári kormányzatot a vallás uralma alá kell vonnia, hogy az egyház az állami hatalmat is saját céljainak szolgálatába állíthassa…

A fenevad képe a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartatásához a polgári hatalom segítségére igényt formálnak (GC, 1911, 443, 445. o.).

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - SZOMBAT - 2 Krónikák 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2013&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten óvó kezét tartja afölött, aki benne bízik. Az erő nem a létszámfölényben van, hanem az Isten iránti bizalomban és a hozzá való hűségben. Jeroboám és az északi országrész elhagyta Istent, de kétszerannyi katonával szállt szembe déli testvérével és Abijja királlyal. Bár Roboám eltért Istentől, de fia visszavezette a népet Istenhez. Igaz, hogy csak 400.000 ezren voltak a 800.000-es hadsereghez képest, de Isten erejében bízva győztek.   

2.    Abijja beszéde erősítette a júdeai katonák szívét. Mielőtt a harc elkezdődött volna Abijja egy hegyről beszédet tartott Isten hatalmáról és a hozzá való hűségről. A beszédet mind a két hadsereg hallotta. Mivel Júda hűséges maradt Istenéhez a beszéd rájuk bátorítólag hatott, de nem így az északi katonákra. A beszéd emlékeztette őket arra, hogy elhagyták Istenüket, elűzték Isten papjait, bálványokat imádtak és ebbe a háborúba is aranyborjakat hoztak, amelyektől a segítséget várták. Az északiak ugyanúgy Isten népe voltak kissé korábban. Ismerték Istent, tudták, hogy milyen a hatalma. Biztos, hogy a lelkük mélyéig hatott ez a beszéd és azzal a tudattal harcoltak, hogy saját Istenükkel harcolnak, akit ők elhagytak.   

3.    Isten az alázatos mellé áll. Isten mindig a gyengék és védtelenek mellé áll, amikor a segítségét kérik. Júda hadserege tudta, hogy saját erejében nem bízhat. Amikor azt tapasztalták, hogy az ellenség minden oldalról körülzárta őket, Istenhez kiáltottak, Aki meghallgatta és megsegítette őket, mert Isten az Ő leggyengébb gyermekének a leghalványabb sóhajára kész kiüríteni a mennyet és minden angyalát elküldeni a segítséggel. Ezt teszi velünk is, ha gyengék és erőtelenek vagyunk, de benne bízunk.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 15. fejezet

15. fejezet – ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE (7. rész)

A próba a vasárnapünneplés kötelezővé tétele lesz

Senkit sem fognak kárhoztatni, amíg nem nyert világosságot, és nem szembesült a negyedik parancsolatban foglalt kötelezettséggel. De amikor a hamis szombatot kötelezővé tévő rendeletet kiadják, és a harmadik angyal hangos kiáltása óv a fenevad és annak képe imádásától, világos választóvonalat húz a hamis és az igaz közé. Ha valaki ekkor továbbra is folytatja a törvényszegést, magára veszi a fenevad bélyegét (Ev, 1899, 234–235. o.).

Amikor a vasárnapünneplést törvény teszi kötelezővé, és a világ megvilágosodik az igazi szombat követelményét illetően, ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan rendelkezésnek engedelmeskedjen, amely nem bír magasabb tekintéllyel Rómáénál, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. – A fenevadat és annak képét imádja.

Ha az emberek elvetik az ünnepet, amelyet Isten a saját tekintélye jelének nyilvánított, és helyette azt tartják tiszteletben, amit Róma fennhatóságának jeléül választott, ezzel elfogadják a Róma iránti hódolat jelét: a fenevad bélyegét. Ez azonban nem történik meg, amíg a kérdést világosan az emberek elé nem tárják, és nem választottak Isten parancsolatai és az emberi rendeletek között. Aki ekkor is folytatja a törvényszegést, az magára veszi a fenevad bélyegét (GC, 1911, 449. o.).

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 27 - PÉNTEK - 2 Krónikák 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 12 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2012&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten csak a formálható szívvel tud mit kezdeni. Roboám kicsit jobb volt az északi Jeroboámnál, de messze elmaradt Salamontól és még messzebb Dávidtól. Uralmával egy olyan korszak kezdődött Júdában, amit úgy írhatnánk le, hogy „egy lépés előre, kettő hátra.” Amikor nagyon rossz lett a sorsuk, tettek egy lépést Isten felé, de amikor enyhült a szorítás, kettőt léptek vissza. Így Izrael nagyon mélyre került, annyira, hogy mire Jézus eljött földünkre, egyedüli maradéként volt hűséges Istenhez.   

2.    Isten már nem tudta megvédeni népét bűnei következményeitől. Veszteségük óriási volt. Már nincs egy erős ország, amely megvédje magát az ellenségtől. Két gyenge ország maradtak, amelyek csak tovább gyengültek. Korábban Dávid és Salamon óriási mennyiségű kincset és fegyvert halmoztak fel, amelyet mind elrabolt tőlük a fáraó: az aranypajzsokat, a templom és a palota minden kincsét, amelyekért nemrégen még Dávid és Salamon nagyon megküzdöttek. És most minden kincstár teljesen üres. Odalett minden pompa és dicsőség, amelyeket Dávid és Salamon felépítettek. Ilyen romboló a bűn. Pillanatok alatt mindent elpusztít.

3.    Isten engedi megtapasztalni, hogy mi a különbség az Ő szolgálata és az idegen királyok szolgálata között. A népnek nehezére esett Istent szolgálni, de amikor más népeket és királyokat kellett szolgálniuk, megtapasztalták a különbséget. Isten azonban kegyelmes volt. Amikor a nép hozzá fordult, megbocsátott nekik és elhárította a még ijesztőbb pusztítást. Tette ezt Isten annak ellenére, hogy tudta, nemsokára népe két lépést fog lefele csúszni.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 15. fejezet

15. fejezet – ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE (6. rész)

Mit jelent a fenevad bélyege?

Isten egy népet mutatott Jánosnak, amely különbözött azoktól, akik a hét első napját ünnepelve imádják a fenevadat vagy annak képét. A vasárnap megünneplése lesz a fenevad bélyege (TM, 1898, 133. o.).

A fenevad bélyege a pápaság nyugalomnapja (Ev, 1899, 234. o.).

Amikor eljön a próba, világosan kitűnik, hogy mi a fenevad bélyege: a vasárnap megtartása (7BC, 1900, 980. o.).

Isten jele vagy pecsétje a hetedik nap, a szombat, azaz a teremtés emlékünnepének megtartásában nyilvánul meg… A fenevad bélyege ezzel ellentétes: a hét első napjának a megünneplése (8T, 1904, 117. o.).

„Azt teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal… hogy az ő jobb kezükre vagy homlokukra bélyeget tegyenek” (Jel 13:16). Vasárnap nemcsak a kezükkel nem dolgozhatnak az emberek, hanem értelmükkel is el kell ismerniük a vasárnapot nyugalomnapként (SpTBC, 1897, 6–7. o.).

Mikor veszik magukra a fenevad bélyegét?

Még senki sem vette magára a fenevad bélyegét (Ev, 1899, 234. o.).

A vasárnapünneplés most még nem a fenevad bélyege, és mindaddig nem is lesz az, amíg ki nem adják a rendeletet, amellyel az embereket a hamis nyugalomnap imádására kényszerítik. Elérkezik az idő, amikor ez a nap lesz a próba, de ez az idő most még nincs itt (7BC, 1899, 977. o.).

Isten azért adta az embereknek a szombatot, hogy jel legyen közte és közöttük, ezzel a hűségüket próbálja meg. Azok, akik az előttünk álló nagy válság idején is engedetlenek maradnak, és továbbra is emberi törvényeket emelnek a menny rendelkezése fölé, miután világosságot kaptak Isten törvényéről, magukra fogják venni a fenevad bélyegét (Ev, 1900, 235. o.).

A szombat lesz a hűség nagy próbája, mert ez az a pontja az igazságnak, amely különösen vitatott. Amikor a végső próbatétel az emberekre zúdul, akkor majd éles határvonal keletkezik Isten szolgái és azok között, akik nem szolgálják Őt.

Míg a hamis szombat állami törvények szerinti megtartása – amely ellentétes a negyedik parancsolattal – az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel egyenlő, addig az igazi szombat megünneplése, Isten törvényének engedelmeskedve, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka. Míg az egyik csoport a földi hatalmaknak engedve elfogadja és felveszi a fenevad bélyegét, a másik a mennyei tekintélyhez való hűség jelét választva Isten pecsétjét kapja meg (GC, 1911, 605. o.)

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 26 - CSÜTÖRTÖK - 2 Krónikák 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 11 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2011&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten támogató figyelme Roboámot megóvja egy hatalmas hiba elkövetésétől. Hatalmas veszteség és csapás volt az ország kettészakadása és ehhez hozzájárult Roboám rossz döntése is, de Isten nem hagyta el, hanem támogatta Roboámot azzal is, hogy tanácsolta, ne harcoljon az elszakadt országrész visszaszerzéséért, így egy óriási  veszteségtől óvta meg őt. Természetesen Roboám engedelmességére is szükség volt ehhez. Roboám elkövetett hibájából tanult, és most már kész volt odafigyelni Isten vezetésére.   

2.    Isten támogató kezét a maradék fölött tarja. Izrael nagy része elpártolt Roboámtól, de Istentől is. Elűzték Isten papjait és a lévitákat, akik csatlakoztak Roboámhoz, mert ott látták biztosítva az Istennek való helyes szolgálatot és tiszteletet. Az elszakadt országrészből is sokan délre költöztek, mert meg akarták őrizni Isten tiszteletét és szolgálatát. A déli országrészt és a hozzájuk csatlakozó, Istenhez húséges embereket tekinthetjük a maradéknak. Isten velük fogja építeni művét, amely most elég kicsire zsugorodott. Isten nem fél az újrakezdéstől, nem fél a kicsiny kezdettől, mert Isten országa olyan, mint a mustármag, kicsi, de Isten kezében naggyá nőhet. Isten nem a Libanon cédrusaival végzi el hatalmas művét a földön, hanem a kis mustár bokorral.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 15. fejezet

15. fejezet – ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE (5. rész)

Most van az elpecsételés ideje

Láttam, hogy a szombat jelen próbája nem jöhetett el, amíg Jézus közbenjárása a szentélyben be nem fejeződött, és amíg be nem ment a második kárpit mögé; ezért azok a keresztények, akik a szentek szentjébe vezető ajtó kinyílása előtt aludtak el, amikor az éjféli kiáltás lezárult, 1844 júliusában, és akik nem tartották meg az igazi szombatot, most reménységben nyugodnak, mert nem volt meg az a világosságuk és próbájuk a szombatot illetően, amellyel mi most rendelkezünk, amióta ez az ajtó megnyílt. Láttam, hogy Sátán megkísértett némelyeket Isten népe közül ezen a ponton. Mivel olyan sok jó keresztény aludt el a hitben diadalmaskodva, anélkül, hogy megtartotta volna az igazi szombatot, egyesek kételkedtek, hogy az most próba lenne a számunkra…

Sátán most minden eszközt felhasznál az elpecsételés e mostani idejében, hogy Isten népének értelmét távol tartsa a jelenvaló igazságtól, és ingadozóvá tegye őket (EW, 1851, 42–43. o.).

Láttam, hogy Mrs. Hastings elpecsételtetett, és előjön majd Isten szavára, megáll a földön és a száznegyvennégyezerrel lesz. Láttam, hogy nem kell gyászolnunk őt, mert a nyomorúság idején pihenni fog (2SM, 1850, 263. o.).

Élnek földünkön olyan emberek, akik elmúltak 90 évesek. Az idős kor természetes következményei láthatóak a gyengeségükben. De hisznek Istenben, és Isten szereti őket. Rajtuk van az Ő pecsétje, és azok között lesznek, akiknek azt mondta: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg” (Jel 14:13) (7BC, 1899, 982. o.).

Ó, bárcsak ránk kerülhetne Isten pecsétje!

Rövid időn belül mindenki, aki Isten gyermeke, megkapja az Ő pecsétjét. Ó, bárcsak a homlokunkra kerülhetne! Ki tudja elviselni annak gondolatát, hogy az angyal elhalad mellette, amikor elindul, hogy elpecsételje Isten szolgáit a homlokukon? (7BC, 1889, 969–970. o.).

Ha az igazságban hívők nem a hitük által élnek ezekben a viszonylag békés napokban, mi fogja őket megtartani, amikor eljön a nagy próba, és kiadják a rendeletet mindazok ellen, akik nem imádják a fenevad képét, és nem veszik fel bélyegét homlokukra vagy kezükre? Ez a ünnepélyes időszak nincs már messze. Isten népének ahelyett, hogy gyengévé és tétovázóvá válna, erőt és bátorságot kellene gyűjtenie a nyomorúság idejére! (4T, 1876, 251. o.).