2023. január 30., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - HÉTFŐ - 2 Krónikák 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 15 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2015&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten támogatja az Ő útján járó Asát. Isten prófétát küld Asához, aki bátorítja őt az Úr útján való járásra és elmondja, hogy Isten velük lesz, ha Őt szolgálják, de elhagyja őket, ha ők is elhagyják Őt. A próféta beszéde pozitívan hatott a királyra és mélyreható intézkedéseket hozott, hogy megújítsák a szövetséget Istennel, hűséget fogadjanak Neki és eltávolítsák a bálványokat maguk közül. Ez a szövetségmegújítás nem mindennapi volt Izraelben és az eredménye is meglátszott. Hosszantartó béke volt a jutalom.   

2.    Isten nélkül az ember pusztító és önpusztító életet él. Ez a fejezet elmondja, hogy milyen állapotban volt az ország, amikor az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül éltek. A biztonság hiánya, gyötrelem volt jellemző; egyik város szétzúzta a másikat még Izraelen (Júdán) belül is.

3.    Az Istennel való kapcsolat rendbehozása örömöt eredményez. Azt olvassuk, hogy örömünnep volt Júdában a szövetség megújítása, mert a nép érezte, hogy akkor van helyén a lelkük és a szívük, amikor Istennel is rendben van a kapcsolatuk. Az Istentől való eltávolodás szomorúságot, félelmet és nyomort eredményez.  

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 16. fejezet

16. fejezet – A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA (2. rész)

A kegyelemidő lezárul, amikor az elpecsételés befejeződik

Közvetlenül azelőtt, hogy beléptünk a nyomorúságba, valamennyien elnyertük az élő Isten pecsétjét. Akkor megláttam, hogy a négy angyal már nem tartja vissza a négy szelet. Éhség, dögvész és fegyver – nemzet támad nemzet ellen, és az egész világon zűrzavar uralkodik (7BC, 1846, 968. o.).

Angyalokat pillantottam meg, akik fel és alá siettek a mennyben. Egy angyal tintatartóval az oldalán tért vissza a földről, és jelentette Krisztusnak, munkáját elvégezte: megszámlálta és elpecsételte a szenteket. Majd Jézus, aki eddig a Tízparancsolatot tartalmazó láda előtt szolgált, ledobta a tömjénezőt, és kezét felemelve hangos szóval ezt mondta: „Elvégeztetett!” (EW, 1858, 279. o.).

Mindössze töredéke az időnek, ami még hátra van. De miközben máris nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, most még sincs általános háború. A négy szelet mindaddig tartják vissza, míg Isten szolgái elpecsételtetnek a homlokukon – és ekkor fel fogják vonultatni erőiket a föld hatalmai a végső nagy csatára (6T, 1900, 14. o.).

A földről visszatérő angyalok egyike jelenti, hogy munkáját elvégezte. A végső próba ráköszöntött a világra, és mindazok, akik hűnek bizonyultak az örök rendelkezésekhez, megkapták „az élő Isten pecsétjét”. Jézus ekkor fejezi be közbenjárását a mennyei szentélyben. Felemeli a kezét, és hangos szóval ezt kiáltja: „Elvégeztetett!” (GC, 1911, 613. o.).

1 megjegyzés: