Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 11 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2011&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten támogató figyelme Roboámot megóvja egy hatalmas hiba elkövetésétől. Hatalmas veszteség és csapás volt az ország kettészakadása és ehhez hozzájárult Roboám rossz döntése is, de Isten nem hagyta el, hanem támogatta Roboámot azzal is, hogy tanácsolta, ne harcoljon az elszakadt országrész visszaszerzéséért, így egy óriási veszteségtől óvta meg őt. Természetesen Roboám engedelmességére is szükség volt ehhez. Roboám elkövetett hibájából tanult, és most már kész volt odafigyelni Isten vezetésére.
2. Isten támogató kezét a maradék fölött tarja. Izrael nagy része elpártolt Roboámtól, de Istentől is. Elűzték Isten papjait és a lévitákat, akik csatlakoztak Roboámhoz, mert ott látták biztosítva az Istennek való helyes szolgálatot és tiszteletet. Az elszakadt országrészből is sokan délre költöztek, mert meg akarták őrizni Isten tiszteletét és szolgálatát. A déli országrészt és a hozzájuk csatlakozó, Istenhez húséges embereket tekinthetjük a maradéknak. Isten velük fogja építeni művét, amely most elég kicsire zsugorodott. Isten nem fél az újrakezdéstől, nem fél a kicsiny kezdettől, mert Isten országa olyan, mint a mustármag, kicsi, de Isten kezében naggyá nőhet. Isten nem a Libanon cédrusaival végzi el hatalmas művét a földön, hanem a kis mustár bokorral.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 15. fejezet
15. fejezet – ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE (5. rész)
Most van az elpecsételés ideje
Láttam, hogy a szombat jelen próbája nem jöhetett el, amíg Jézus közbenjárása a szentélyben be nem fejeződött, és amíg be nem ment a második kárpit mögé; ezért azok a keresztények, akik a szentek szentjébe vezető ajtó kinyílása előtt aludtak el, amikor az éjféli kiáltás lezárult, 1844 júliusában, és akik nem tartották meg az igazi szombatot, most reménységben nyugodnak, mert nem volt meg az a világosságuk és próbájuk a szombatot illetően, amellyel mi most rendelkezünk, amióta ez az ajtó megnyílt. Láttam, hogy Sátán megkísértett némelyeket Isten népe közül ezen a ponton. Mivel olyan sok jó keresztény aludt el a hitben diadalmaskodva, anélkül, hogy megtartotta volna az igazi szombatot, egyesek kételkedtek, hogy az most próba lenne a számunkra…
Sátán most minden eszközt felhasznál az elpecsételés e mostani idejében, hogy Isten népének értelmét távol tartsa a jelenvaló igazságtól, és ingadozóvá tegye őket (EW, 1851, 42–43. o.).
Láttam, hogy Mrs. Hastings elpecsételtetett, és előjön majd Isten szavára, megáll a földön és a száznegyvennégyezerrel lesz. Láttam, hogy nem kell gyászolnunk őt, mert a nyomorúság idején pihenni fog (2SM, 1850, 263. o.).
Élnek földünkön olyan emberek, akik elmúltak 90 évesek. Az idős kor természetes következményei láthatóak a gyengeségükben. De hisznek Istenben, és Isten szereti őket. Rajtuk van az Ő pecsétje, és azok között lesznek, akiknek azt mondta: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg” (Jel 14:13) (7BC, 1899, 982. o.).
Ó, bárcsak ránk kerülhetne Isten pecsétje!
Rövid időn belül mindenki, aki Isten gyermeke, megkapja az Ő pecsétjét. Ó, bárcsak a homlokunkra kerülhetne! Ki tudja elviselni annak gondolatát, hogy az angyal elhalad mellette, amikor elindul, hogy elpecsételje Isten szolgáit a homlokukon? (7BC, 1889, 969–970. o.).
Ha az igazságban hívők nem a hitük által élnek ezekben a viszonylag békés napokban, mi fogja őket megtartani, amikor eljön a nagy próba, és kiadják a rendeletet mindazok ellen, akik nem imádják a fenevad képét, és nem veszik fel bélyegét homlokukra vagy kezükre? Ez a ünnepélyes időszak nincs már messze. Isten népének ahelyett, hogy gyengévé és tétovázóvá válna, erőt és bátorságot kellene gyűjtenie a nyomorúság idejére! (4T, 1876, 251. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés