Higgyetek az Ő prófétáinak - január 8 - VASÁRNAP - 1 Krónikák 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Krónikák 22 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika%2022&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2022&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten próba elé állítja Dávidot. Az előző fejezetben Dávid egy hatalmas megpróbáltatáson megy át, ebben a fejezetben pedig már látjuk a jótékony hatást. Kész lemondani legnagyobb álmáról, hogy templomot építsen. A templom nem az Ő nevéhez, hanem Salamon nevéhez fog fűződni. A királyok között általában a féltékenységet látjuk, de ez Dávid esetében most egyáltalán nem érzékelhető. Az alázatos Emberfiának, Jézusnak lesz így a példaképe.   

2.    Isten jelleme visszatükröződik gyermekeiben. Isten, mivel szeret, ad. A legjobbat, a legértékesebbet, a legdrágábbat. Dávid úgy tükrözte Istent, hogy iránta való szeretetében ő is adott. Bár nem építhetett templomot, de gondoskodott a legkülönb építési anyagokról a legbőségesebb mennyiségben.

3.    Dávid méltóvá válik Isten bizalmára. Dávid a fiával beszél ebben a fejezetben, és ahogy ezeket a sorokat olvassuk, mintha Istent hallanánk, ahogy a Fiával beszél. Dávid ilyen közel állt Istenhez, és ennyire tudta tükrözni Őt. Maga Salamon is úgy jelenik meg ebben a fejezetben, mint Isten fia. Isten úgy beszél Salamonról, mint később Jézusról.        

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 13. fejezet

13. fejezet – A KÉSŐI ESŐ (1. rész)

A Lélek munkája az eső képében

„Megadja néktek az esőt… korai és kései esőt hullat néktek” (Jóel 2:23). Keleten a korai eső a vetés idején hull, mert szükség van rá a mag meggyökerezéséhez. A termékenyítő esők hatására a gyönge sarj kibújik. A késői eső az évszak vége felé esik, megérleli a gabonát, és előkészíti az aratásra. Az Úr a természet működésével ábrázolja a Szentlélek munkáját (lásd: Zak 10:1; Hós 6:3; Jóel 2:28).

Amiképpen a harmat és az eső arra adatott, hogy a mag először kicsírázzon, azután megérjen az aratásra, úgy a Szentlélek is azért jön, hogy munkálja a fejlődés és a lelki növekedés folyamatát. A búzaszem érése bemutatja, hogyan teljesedik ki Isten kegyelmének munkája a lélekben. A Szentlélek erejének hatására a Mindenható erkölcsi képmására formálódik a jellem. Teljesen át kell alakulnunk Krisztus hasonlatosságára.

A föld aratását érlelő késői eső azt a lelki kegyelmet ábrázolja, amely előkészíti az egyházat az ember Fiának eljövetelére. Ellenben ha nem hull a korai eső, nem lesz élet; a zöld gabonaszár nem érik be. Ha a korai záporok nem végezték el munkájukat, a késői eső egyetlen magot sem tehet tökéletessé (TM, 1897, 506. o.).

A) Történelmi alkalmazás az egyház egészére

A korai eső Kr. u. 31 pünkösdjén hullott

[A tanítványok] Krisztus parancsának engedelmeskedve Jeruzsálemben várták az Atya ígéretének teljesedését, a Szentlélek kiáradását. A várakozás idejét nem töltötték tétlenkedéssel. A feljegyzés szerint: „mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent” (Lk 24:53).

Mialatt a tanítványok az ígéretre várakoztak, őszintén megalázták szívüket, és beismerték hitetlenségüket… Buzgó komolysággal imádkoztak, hogy alkalmasakká váljanak az emberekkel való találkozásra, és a naponta olyan szavakat szólhassanak, melyekkel a bűnösöket Jézus Krisztushoz vezetik. Miután minden véleménykülönbséget és elsőbbségi vágyat félretettek, szoros keresztény közösségbe kerültek egymással (AA, 1911, 35–37. o.).

A Szentlélek azután töltetett ki, hogy a tanítványok tökéletes egységre jutottak, és nem küzdöttek többé az első helyért (8T, 1904, 20. o.).

A Lélek kiáradása volt a korai eső kezdete az apostolok napjaiban, amely dicső gyümölcsöt érlelt. Az idők végezetéig érezhető lesz jelenléte az igaz egyházban (AA, 1911, 54–55. o.).