2023. január 22., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 22 - VASÁRNAP - 2 Krónikák 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%207&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten örömmel fogadja Salamon áldozatát. Azzal, hogy tűz szállt alá az égből és megemésztette az áldozatot, Isten nemcsak azt jelezte, hogy tetszik neki az áldozat, hanem megbizonyította magát, mint egyetlen igaz Isten. Amikor tűz szállt alá Illés áldozatára, a nép felkiáltott: „az Úr az Isten.” Isten most is ezt üzente. Ő az egyedül igaz Isten, akit érdemes komolyan venni.

2.   Isten hagyta megtapasztalni érzékelhető jelenlétét. Az égből jövő tűzzel együtt Isten dicsősége is megjelent a templomban, aminek látható jele a köd volt. De Isten dicsősége nem köd, hanem a jelleme. A ködről nagyon hamar elterelődött a figyelem Isten jellemére, amely arra késztette őket, hogy leboruljanak, mert Isten jó, örökké tart az Ő kegyelme. Ez az Úr dicsősége!

3.   Az Isten háza az áldások forrása, mert ott van Isten neve, szeme és szíve mindenkor. Isten látja a népét, már készen vannak az áldásai, készen vannak az ima meghallgatások, készen van Isten bocsánata, védelme és oltalma.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 14. fejezet

15. fejezet – ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE (1. rész)

Csak két csoport

Csak két csoport létezhet. Mindegyik megkülönböztető jegyet visel: az élő Isten pecsétjét vagy a fenevadnak és képének bélyegét (RH, 1900. január 30.).

Az egész keresztény világ részese lesz a hit és a hitetlenség közötti nagy összecsapásnak. Mindenki állást foglal. Néhányan látszólag egyik oldalon sem bonyolódnak bele a viszályba. Úgy tűnhet, hogy nem vetik el az igazságot, de nem fognak bátran kiállni a javaik elvesztése vagy a szemrehányástól való félelem miatt az Úrért. – Ők mindnyájan az Üdvözítő ellenségei közé számláltatnak (RH, 1893. február 7.).

Az idők végéhez közeledve a világosság és a sötétség gyermekei közötti határvonal egyre élesebben fog kirajzolódni. Mindinkább különböznek majd egymástól. Ezt az eltérést Jézus szavai fejezik ki: „újonnan született” – vagyis újjáteremtetett Krisztusban, meghalt a világnak és Istennek él. Ezek azok a falak, amelyek választóvonalat húznak a mennyei és a földi közé, és leírják a különbséget a világhoz tartozók és az abból kihívottak között. Ők a kiválasztottak és a becsesek Atyjuk szemében (SpTBC, 1882, 3. o.).

Családok válnak szét

A családtagok elkülönülnek egymástól. Jel kerül az igazakra. „És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt” (Mal 3:17). Az Isten parancsolatainak engedelmeskedők egyesülnek a szentek csapatával a világosságban. Ők majd belépnek a kapukon a városba, és joguk lesz az élet fájához.

„Az egyik felvitetik”. Nevét beírják az élet könyvébe, míg korábbi társain az Istentől való örök elválasztatás bélyege lesz (TM, 1895, 234–235. o.).

1 megjegyzés: