Higgyetek az Ő prófétáinak - január 2 - HÉTFŐ - 1 Krónikák 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Krónikák 16 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2016&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten, Dávid szemüvegén keresztül. Dávid hálaadó éneke megmutatja, hogyan látta ő Istent. Mivel Dávid Isten szíve szerint való ember volt, hiteles képet festett nekünk Róla:

a.    aki méltó hálaadásunkra, akit segítségül lehet hívni

b.    aki méltó arra, hogy énekkel dicsőítsük, akinek csodáiról beszélhetünk

c.    akinek szent a neve, és akinek örülni lehet, ha megtaláltuk

d.    akinek a hatalmához folyamodni lehet

e.    akinek emlékezetesek csodái és döntései

f.      aki emlékszik szövetségére és adott szavára

g.    aki esküvel erősíti meg szövetségét

h.    aki egy kicsiny népet választott ki magának, de naggyá tette őket

i.       aki népeket fenyített meg, ha népét bántották

j.       aki szabadító és Megváltó Isten

k.    aki hatalmas és dicső

l.       aki nem egy bálvány, hanem egy teremtő Isten

m.  akinek uralmát a természet is elfogadja (tenger, föld, erdő, mező)

n.    akinek örökké tart szeretete

o.    aki mindörökre áldott

Ha te írnál éneket Istenről, milyen lenne Ő ebben az énekben?   

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 12. fejezet

12. fejezet – A ROSTÁLÁS (2. rész)

Az üldözés tisztítja meg az egyházat

A jólét megszaporítja a hitvallók tömegét – a viszontagságok pedig kitisztítják őket az egyházból (4T, 1876, 89. o.).

Nincs már messze az az idő, amikor minden lélek próba elé kerül. Ránk akarják majd erőltetni a fenevad bélyegének felvételét. Akik lépésről lépésre engedtek a világ igényeinek és alkalmazkodtak szokásaihoz, azok inkább meghódolnak az éppen fennálló hatalmasságok előtt, mintsem kitegyék magukat a gúnyolódásnak és bántalmazásnak, a börtön- vagy halálbüntetésnek. A küzdelem az isteni és az emberi parancsolatok megtartása között folyik. Ekkoriban válik külön az egyházban az arany és a salak (5T, 1882, 81. o.).

Az üldözések hiányában olyan emberek sodródtak soraink közé, akik szilárdnak látszanak és kereszténységük megkérdőjelezhetetlennek, de ha üldözés támad, bizony elhagynak bennünket (Ev, 1890, 360. o.).

Amikor Isten törvényét hatályon kívül helyezik, az egyház tüzes próbákkal lesz megrostálva, és többen engednek majd a megtévesztő lelkeknek és az ördögi tanoknak, mint ahogy most azt feltételezzük (2SM, 1891, 368. o.).

A felszínes hívők megtagadják hitüket

A munkát, amit az egyház nem végzett el a béke és jólét idejében, rettenetes válságban, a legriasztóbb és legfélelmetesebb körülmények közepette kell majd befejezni. A világhoz való alkalmazkodás kedvéért elhallgatott vagy visszatartott figyelmeztetéseket a hit ellenségeinek leghevesebb ellenállása mellett kell továbbadni. Abban az időben meg fogja tagadni a hitet a felszínes és óvatoskodó réteg, amely befolyásával eddig állandóan hátráltatta a munka előrehaladását (5T, 1885, 463. o.).

Sátán látja, hogy az Úr megáldja népét, és felkészíti őket a csalások felismerésére, emiatt mesteri erővel kezd dolgozni; hogy egyfelől behozza a fanatizmust, másfelől a rideg szertartásosságot, és így lelkek tömegét takaríthassa be csűrjeibe az aratás napján (2SM, 1890, 19. o.).

Sokakat kigyomlálnak majd, akiknek kiváltságuk és lehetőségük volt, hogy az igazság ismeretére eljussanak, mégis az Isten által elvégezni kívánt munka ellen dolgoztak. Az Atya nem fogadja el senkinek a szolgálatát, aki nem dolgozik teljes odaadással! (Ms, 1898, 64. o.).

Amint a próbák sűrűsödnek körülöttünk, sorainkban egyaránt látható lesz a különválás és az egységre jutás. A harci fegyverzetet most még készséggel felöltők közül néhányan az igazi veszedelem idején kinyilvánítják, hogy nem a rendíthetetlen sziklára építettek, és engednek a kísértésnek. Mondvacsinált ürügyekkel hagynak el minket azok, akik nagy világossággal és drága kiváltságokkal rendelkeztek, de életükben nem volt növekedés tapasztalható (6T, 1900, 400. o.).