Higgyetek az Ő prófétáinak - január 24 - KEDD - 2 Krónikák 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 9 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%209&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Salamon próba elé áll. A fejezetben azt olvassuk, hogy Sába királynője próba elé állította Salamont, és Salamon jól állta a próbát. Viszont Isten is felhasználta ezt a próbát, hogy amint Ábrahámot megpróbálta egykor, most Salamont is megpróbálja. Salamon jól állta a próbát az emberek előtt (Sába királynője előtt), de nem annyira jól az Isten előtt. Bár ez a fejezet csak dicsérő szavakat használ Salamonra, a következő fejezetben ezt olvassuk, hogy Salamon hibás vezetése miatt az ország kettészakad. Salamon jól élt, pompában, dicsőségben és gazdagságban, viszont a következő fejezet elárulja, hogy ezt olyan áron tette, hogy súlyos igát rakott a nép nyakába.  

2.    Isten szomorúan figyeli Salamon botlásait, és igyekszik hatástalanítani azokat és figyelmeztetni őt. Van egy szám ebben a fejezetben, aminek üzenete is van. A zsidóknál a számok nemcsak mennyiséget fejeztek ki, hanem minőséget is, és üzenetet is közvetítettek. Salamon bevétele aranyból 666 tálentum volt évente. Bár ezt a számot a Jelenések könyvében találjuk a Bibliában, a Jelenések könyve viszont olyan szimbólumokat használ, amelyeket az ószövetségben ismertek, így a 666 szimbólumát is, ami azt jelezte, hogy valami nagyon elromlott. Isten minden eszközzel üzenni próbált Salamonnak, hogy a dolgok elromlottak. A következő fejezetben láthatjuk is ezt.

3.    Isten tudja, hogy a hatalom és a gazdagság veszélyes dolgok. Van egy szabályszerűség világunkban, hogy a hatalom megront, az abszolút hatalom, pedig abszolút módon megront. Salamon megszerezte ezt a hatalmat és gazdagságot, de a szabály alól ő sem volt kivétel, a hatalom megrontotta őt.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 14. fejezet

15. fejezet – ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE (3. rész)

A jó cselekedetek fontossága

Az utolsó napok döntései a mi jó cselekedeteinken múlnak. Krisztus minden áldásos eljárást úgy tekint, mintha vele tették volna (TM, 1896, 399. o.).

Amikor elébe gyűjtik a népeket, akkor csak két csoport lesz, és örök sorsukat az határozza majd meg, hogy mit tettek, vagy mit mulasztottak el Krisztusért megtenni szegény és szenvedő embertársaikon keresztül…

A pogányok közül némelyek tudatlanul bár, de Istent imádták, akikhez a világosság sohasem jutott el emberi eszközök útján, és ők mégsem vesznek el. Bár az Úr írott törvényét nem ismerték, de meghallották a hangját, amely a természeten keresztül szólt hozzájuk, és aszerint jártak el, amit a törvény megkövetelt. Tettük a bizonyíték arra, hogy a Szentlélek szívüket megérintette, és Isten mint gyermekeit ismeri el őket.

Mennyire meghökkennek és milyen boldogok lesznek majd a jelentéktelen nemzetek és a kevésre tartott pogányok, amikor az Üdvözítő ajkáról ezeket a szavakat hallják: „Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg” (Mt 25:40). Milyen boldogság tölti el a végtelen Szeretet szívét, amikor követői meglepetten és örömmel tekintenek fel a jóváhagyás szavait hallva! (DA, 1898, 637–638. o.).

Az indíték határozza meg a cselekedet jellegét

Az ítélet napján egyesek ilyen vagy olyan jó cselekedetekre hivatkoznak, ami alapján ügyüket mérlegelni kellene. Ezt mondják: „Fiatal embereknek segítettem elhelyezkedni az üzleti életben. Pénzt adtam a kórházak alapításához. Özvegyek szükségét enyhítettem, és a szegényeket befogadtam az otthonomba.” Igen, de indítékaikat annyira beszennyezte az önzés, hogy a cselekedet nem fogadható el az Úr szemében. Tetteikben csak az „én” sugárzott (Ms, 1906, 53.o.). {LDE 219.2}  

Az indíték határozza meg cselekedeteink jellegét, és a gyalázat vagy a magas erkölcsi érték pecsétjét nyomja rá (DA, 1898, 615. o.).