2023. január 28., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - SZOMBAT - 2 Krónikák 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2013&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten óvó kezét tartja afölött, aki benne bízik. Az erő nem a létszámfölényben van, hanem az Isten iránti bizalomban és a hozzá való hűségben. Jeroboám és az északi országrész elhagyta Istent, de kétszerannyi katonával szállt szembe déli testvérével és Abijja királlyal. Bár Roboám eltért Istentől, de fia visszavezette a népet Istenhez. Igaz, hogy csak 400.000 ezren voltak a 800.000-es hadsereghez képest, de Isten erejében bízva győztek.   

2.    Abijja beszéde erősítette a júdeai katonák szívét. Mielőtt a harc elkezdődött volna Abijja egy hegyről beszédet tartott Isten hatalmáról és a hozzá való hűségről. A beszédet mind a két hadsereg hallotta. Mivel Júda hűséges maradt Istenéhez a beszéd rájuk bátorítólag hatott, de nem így az északi katonákra. A beszéd emlékeztette őket arra, hogy elhagyták Istenüket, elűzték Isten papjait, bálványokat imádtak és ebbe a háborúba is aranyborjakat hoztak, amelyektől a segítséget várták. Az északiak ugyanúgy Isten népe voltak kissé korábban. Ismerték Istent, tudták, hogy milyen a hatalma. Biztos, hogy a lelkük mélyéig hatott ez a beszéd és azzal a tudattal harcoltak, hogy saját Istenükkel harcolnak, akit ők elhagytak.   

3.    Isten az alázatos mellé áll. Isten mindig a gyengék és védtelenek mellé áll, amikor a segítségét kérik. Júda hadserege tudta, hogy saját erejében nem bízhat. Amikor azt tapasztalták, hogy az ellenség minden oldalról körülzárta őket, Istenhez kiáltottak, Aki meghallgatta és megsegítette őket, mert Isten az Ő leggyengébb gyermekének a leghalványabb sóhajára kész kiüríteni a mennyet és minden angyalát elküldeni a segítséggel. Ezt teszi velünk is, ha gyengék és erőtelenek vagyunk, de benne bízunk.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 15. fejezet

15. fejezet – ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE (7. rész)

A próba a vasárnapünneplés kötelezővé tétele lesz

Senkit sem fognak kárhoztatni, amíg nem nyert világosságot, és nem szembesült a negyedik parancsolatban foglalt kötelezettséggel. De amikor a hamis szombatot kötelezővé tévő rendeletet kiadják, és a harmadik angyal hangos kiáltása óv a fenevad és annak képe imádásától, világos választóvonalat húz a hamis és az igaz közé. Ha valaki ekkor továbbra is folytatja a törvényszegést, magára veszi a fenevad bélyegét (Ev, 1899, 234–235. o.).

Amikor a vasárnapünneplést törvény teszi kötelezővé, és a világ megvilágosodik az igazi szombat követelményét illetően, ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan rendelkezésnek engedelmeskedjen, amely nem bír magasabb tekintéllyel Rómáénál, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. – A fenevadat és annak képét imádja.

Ha az emberek elvetik az ünnepet, amelyet Isten a saját tekintélye jelének nyilvánított, és helyette azt tartják tiszteletben, amit Róma fennhatóságának jeléül választott, ezzel elfogadják a Róma iránti hódolat jelét: a fenevad bélyegét. Ez azonban nem történik meg, amíg a kérdést világosan az emberek elé nem tárják, és nem választottak Isten parancsolatai és az emberi rendeletek között. Aki ekkor is folytatja a törvényszegést, az magára veszi a fenevad bélyegét (GC, 1911, 449. o.).

1 megjegyzés: